Hivatalosan mintegy 1500-an, valójában több mint 2000-en élhetnek a Kolozsvár széli, szemétdombok melletti gettókban jelenleg. Szeméttengerben és tákolt viskókban lakik jó részük, házak a jobb helyeken vannak. Önerőből még azok sem jutnak ki innen, akiknek van munkájuk és állandó jövedelmük. Ott jártunk, és próbáltuk megérteni, mi az oka. 2014 óta több lakhatási program is futott. Cikksorozatunk harmadik részben arról lesz szó, ezek által mennyien jutottak ki a gettóból az évek során, és milyen sikerrel. Megnéztük Patarét többi részét, hogy milyen a Dallas, a Kanton és a Rámpa. Kísérőnk, Szakáts István szerint csak segítség kellene, és minden pataréti képes lenne kiemelkedni a nyomorból és boldogulni. 

Mint cikksorozatunk első részében beszámoltunk, a Patarét négy telepe közül a Coastei számít a legjobbnak, és legalábbis kísérőnk, Szakáts István tudomása szerint a többségnek itt munkahelye is van. Ez az a hely, ahová 2010-ben 350 embert toloncoltak ki a városból, az azóta eltelt 14 év alatt egy részük kijutott két lakhatási program által. 

Az első családok a 2017-ben zárult, a Norvég Alapból finanszírozott Pata-Cluj nevű projekten keresztül hagyhatták el Patarétet. A szociális projekt többek között azt segítette elő, hogy Kolozsvárra és környékbeli településekre – Kisbácsba, Szászfenesre, Apahidára – elköltözhessenek a szeméttelep mellől. A családok szerződés alapján meghatározatlan időre kaptak használatba szociális lakást nagyon kedvező bérleti díjért.

Ezt követően volt még egy lakásprogram volt 2019 és 2024 között. Ennek keretében 73 apartamentet vásároltak. Az ADI–ZMC Maszollal közölt információi szerint eddig összesen mintegy 500 ember jutott ki a gettóból ezekbe a lakásokba. Ami jelenleg zajlik az a helyi önkormányat által finanszírozott INFIELD projekt. Az egyesület lakásokat vásárol a szabad piacról, hogy kifejezetten pataréti időseknek biztosítson szociális lakást. 

„Az a pályáztatási rendszer, ami alapján lakáshoz juthatnak, az valamennyire favorizálja a Coastei közösséget, hiszen többek között a városba való integráció, olvasottság, munkahely tekintetében ez a közösség áll a legjobban. Innen, úgy hiszem, körülbelül egyharmada kikerült” – mondta el Szakáts István, aki sok éve szervez közösségépítő programokat a patarétieknek és velük együtt. 

2030-ig megszűnik?

Szakáts szerint nemzetközi viszonylatban is nagyon jó arány, hogy csak egy család költözött vissza, a többi integrálódott, de úgy véli, „nem kell annyira tapsolni” az ADI-ZMC-nek a lakhatási programokért, hiszen becslések szerint összesen 350-400 család lakik a Pataréten, és ennek csak negyedét tudta kijuttatni onnan tíz év alatt.

„Azt jelenti, hogy ebben a ritmusban még 30 év”, jegyzi meg Szakáts, ami csak egy elméleti számítás, hiszen közben Patarét újratermelődik, költöznek is be a szeméttelep közeli gettókba. Ráadásul ennél gyorsabb tempót ígért a kolozsvári polgármester: Emil Boc 2021 márciusában nyilatkozta azt, hogy 2030-ra Patarét nem fog létezni.

„Ne felejtsük el, hogy – erről van egy tanulmánya a Babeș-Bolyai Tudományegyetemnek – a patarétiek mintegy 70-74 százalékát az állam lakoltatta ki valahonnan. Ennek fényében a jelenlegi projekt nem valami csodálatos szociális integrációs program, hanem inkább ilyen reparatory measure (helyreállító intézkedés – szerk. megj.)” – mutatott rá Szakáts. Amikor korábban arról beszélt, hogy ezek traumatizált emberek, először azt hittem, a Coastei tizenéve kitoloncolt lakóira érti, de megmagyarázta, hogy nemcsak ennyi: maga a közeg traumatizáló, „bírni kell az atrocitásokat”, azonban ezekre mindenkinek lelki világa szerint megvan a válasza. Van, aki a drogba menekül, és arra megy el aztán a fizetése, az a fizetés, amiből akár ki is juthatna ebből a közegből.

Hiába az érzékenyítő rendezvények

A Coastei szélén áll egy szeméttel teli konténer, amin azt írja, hogy a városháza szociális és orvosi igazgatóságához tartozik, láthatóan nem működik ott semmi a szeméthalmozáson kívül. Egy árva plakát hirdeti a szociális programot, ami által lakáshoz juthatnak idősek.

Egy másik, színes konténer pedig Szakátsék tevékenységeinek a helyszíne. A civil aktivista elmondta, volt egy Calea Faimei nevű projektjük, ami által többek között mozibérletet, színházbérletet lehetett nyerni. De nem ez az első projekt, amiben részt vesz itt. Korábban működtették a Radio Patát, a közösségi rádiót norvég támogatásból.

„A norvég támogatás végén vettük meg ezt a konténert is, amiben működnek különböző projektjeink. Most például a Social Fiber Associationt fizetjük, hogy foglalkozásokat tartson a gyerekeknek. Van egy európai projektünk. Éppen most fejeztük be a városháza által fizetett kokreációs projektet. Korábban működött a Rádió Pata. Megszerveztük a Khetane Fesztivált lent a gödörben, idén májusban pedig a Waste Side Story operát a patarétiek részvételével” – sorolta Szakáts a patarétiekhez fűződő tevékenységeit. Hogy mindezek mennyit segítenek a közösségnek? – erre a kérdésre a válasza „segít is, meg nem is”.

„Elsősorban a fiataloknak maradandó élményt nyújtanak ezek a projektek. Egy-egy ilyen után, akik képesek egy más perspektívából nekiindulni az életnek, a személyi és közösségi fejlődésük horizontját megemelik ezek a tapasztalások. Azáltal, hogy voltak az operában, részt vettek próbákon, az operában énekeltek, látták, hogy milyen a város közepe, más aspirációs horizontjuk van. Például ez az, ami kimutatható eredmény” – számolt be Szakáts.

Amit még megcéloznak az egyes programok, az az érzékenyítés az ott lakók problémáira. Ezen a téren viszont nem sok előrelépést lát Szakáts. „A Khetane Fesztivált öt nemzetközi tévé sugározta. És…? Annyira mély, nemcsak az emberek rasszizmusa, hanem a strukturális elnyomás, az intézményi rasszizmus, hogy, ha tízszer akkora lett volna a fesztivál, akkor is csak jön és megy” – magyarázta.

Dallas, a Kanton és a Rámpa

A Coastei után – amit cikksorozatunk első és második részében mutattunk be – megnéztük közelebbről a szemétdombot, és a közelében álló viskókat. Ez utóbbi Patarét Rámpa része, tudtuk meg Szakáts Istvántól. Itt kevés tákolt viskó áll. A lakók tyúkot is tartanak, legalábbis egy tyúk kisétált felénk.

Benéztünk Dallasba is. Csendes volt, és még szemetesebb, mint a Coastei. Itt is inkább csak a kutyákat érdekelte, hogy ott vagyunk, ahogy a Coastei részen is. 

Akik kiléptek a házukból, ránk néztek, de nem sokat törődtek velünk. Valakik foteleket és kanapét cipeltek az utca végén, egy bezárt bolt kerítésén ruhák száradtak, máshol szőnyeg. Itt is hirdeti plakát a lakhatási programot.

A Cantonului utca van a ranglétra legalján, de itt nem ajánlott sem kiszállni az autóból, sem fotózni. A főútról az látszik, hogy sorakoznak egymás mellett a tákolt kunyhók, és rengeteg a szemét.

Autóval elhaladtunk az utca végéig, ahol konténerházakban mosdókat rendeztek be még a Pata-Cluj projekt részeként.

Itt is csak egy fotót lőttünk gyorsan, amíg az autó megfordult, mert máris dühös arccal indult felénk egy lakó. A konténerház-mosdók úgy tűnt, be vannak zárva. Szakáts szerint összetörték a tusolókat a lakók, mivel vita támadt abból, hogy ki fogja takarítani. Nyilván közülük kellett valaki vállalja, azonban amikor megkapta a megbízást az illető, irigység támadt a közösségben, így dühből inkább összetörték a tusolókat az irigykedők. Az improvizált viskók nem kicsit tűzveszélyesek: nemrég kétszer is tűz volt itt, kigyulladtak az építmények, hiszen nagyon gyúlékony anyagokból épültek, egymáshoz közel, ráadásul a tűzhelyek is valószínűleg improvizáltak, tűzveszélyesek.

„Holnaptól képesek lennének boldogulni”

Hogy mi kellene történjen a pataréti nyomor felszámolásához? Szakáts szerint jelenleg az irány jó, csakhogy „szitával merjük a tengert”. „Egészen más léptékben kellene. Körülbelül tízszer annyi pénzből, ötször akkora emberi kapacitással 10-15 év alatt talán tudnánk valamit csinálni” – mondta. Így szerinte csak „fogpiszkálóval piszkálgatjuk az egész közeget”.

Szerinte mindenki képes lenne és el is akar menni innen. „Tételezzük fel, hogy anya vagy, és látod a gyereked, ahogy tapicskol a szemétben. Nem vagy hülye, tudod, hogy ez nem jó. Tudod, hogy ezen kéne változtatni, el kéne költözni. De annyira nehéz innen kijutni. Tudod, hogy kellene, de nincs ahogy” – magyarázta. 

De mi van a közbeszédben elterjedt nézettel, miszerint úgysem akarnak dolgozni, és képtelenek integrálódni, talán nem is tudnak tájékozódni, mert ismeretlen a Pataréten kívüli világ számukra? – tettük fel a kérdést. Szakáts szerint erre is van példa, de segítséggel mindegyikük boldogulna.

„Volt arra példa, hogy jött az egyik ember, hogy segítsek neki egy kérvényt letenni a városházára. Ez ezelőtt kb. tíz évvel volt. Mondom neki: felülsz a buszra, bemész a városba, odamész a hivatalba, odamész az kiszolgáló ablakhoz, kikéred a nyomtatványt, kitöltöd, beadod. Azt kérdezte: »és hol a buszmegálló?« Vannak emberek, akik innen nem jutottak ki soha. Vannak, akik fizikailag el vannak tévedve a városban, nem tudják, hogy kell bemenni, hogy kell kérni egy űrlapot. Erre kellene legyen az állam, kellene legyen segítő szolgáltatása, olyan emberek, akik kijárnak, megnézik, mit tudnak segíteni, hogy segítsenek bejutni a városba, kitölteni az űrlapot, mert itten tényleg hozzá kell járulni” – magyarázta.

Úgy gondolja, akár holnaptól képes lenne a városban boldogulni mindegyik pataréti gettólakó. „Kellő szociális asszisztenciával száz százalék képes lenne, hiszen az önkormányzat szociális projektje is azt bizonyítja, hogy ha egy kicsit utánuk nézel: »megvagytok-e? ki tudtátok-e fizetni a számlát? értitek-e, hogy működnek a dolgok? a szomszédokkal hogy vagytok?«, akkor működik?”  – összegzett Szakáts István.