A hiteles tájékoztatással, a sajtóetikával és a józan ésszel is szembe megy az, ahogyan a román média egy része foglalkozik Horváth Istvánnak, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet előző elnökének átvilágítási ügyével. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) április 10-én tette nyilvánossá azt az igazolást, amelyben kimondja, hogy a neves szociológus nem működött együtt az előző politikai rendszer titkosrendőrségével, ezzel szemben megmagyarázhatatlan módon a román sajtó jó része azt közölte, hogy Horváth István kollaboránsa volt a Securitaténak.

A hírt egymástól mindennemű kritikai attitűdöt mellőzve vették át a román lapok, amelyek arról számoltak be, hogy a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet nemrég leköszönt elnöke együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel és jelentett társairól, méghozzá gyermekfejjel. Ugyanakkor leközlik a CNSAS vonatkozó igazolását is, amely feketén-fehéren megcáfolja az állításukat, mivelhogy tartalmazza: Horváth István nem működött együtt a Securitatéval és nem jelentett társairól, holott több alkalommal is megpróbálták erre rávenni, sőt leírják, hogy éppen őt figyelték meg, írtak róla jelentéseket és „nacionalista magyarként” tartotta számon a titkosrendőrség.

Horváth István a Maszol megkeresésére közölte: három mandátumot töltött a kisebbségkutató intézet élén, és elnöki kinevezésekor – a hatályos jogszabályoknak megfelelően – nyilatkoznia kellett arról, hogy nem működött együtt a kommunista politikai titkosrendőrséggel, és az átvilágítása során is megállapították, hogy nem volt kollaboránsa az előző rendszernek.

Azt, hogy a CNSAS most tette közzé az erről szóló igazolást, megkésettnek tartja, ugyanakkor fontos az, hogy immár hivatalosan, nyilvánosan is megjelent, hogy sem első, sem második beszervezési kísérletét követően nem sikerült őt rávenni arra, hogy barátairól, ismerőseiről jelentsen.

Azt pedig, hogy az iratban szereplő megállapításokkal szemben teljesen mást emelt ki a sajtó egy része, Horváth István annak tulajdonítja, hogy a portálok így nagyobb olvasottságra próbáltak szert tenni. Valószínűnek tartja ugyanakkor azt is, hogy az a téves társadalmi beidegződés is közre játszhatott, amely szerint, „ha valakinek köze volt a szekuhoz, akkor annak volt valami alapja”, és mint a Maszolnak elmondta, abba nem is gondol bele, hogy a személye elleni nemtelen támadás akár más háttérhatalmi szervezetek akciója lehet.

Kérdésünkre, hogy miért most és miért éppen így kerülhetett elő ez az ügy, Horváth István elmondta: tavaly indult egy vizsgálat, amely azt kutatta, hogy a titkosrendőrség miképpen próbált meg beszervezeni kiskorúakat és hogyan gyakorolt rájuk nyomást. Akkor már nyilvánosságra került, hogy őt is – akkor még kiskorúként – megpróbálták beszervezni, és elmondta azt is, hogy milyen eszközöket nem átallott bevetni a Securitate.

Kérdésünkre felelevenítette, mintegy negyven esztendővel ezelőtt, 1982–1983-ban keresték meg először, akkor még 16-17 éves volt, és megpróbálták beszervezni, hogy jelentsen a barátairól. Az akkor érettségi és felvételi előtt álló Horváth Istvánt azonban nem sikerült erre rávenniük, talán ennek is tudható be, hogy 1984-ben sikertelen lett az egyetemi felvételije, a továbbtanuláshoz ugyanis – elmondása szerint – akkor az állampárt igazolásához, kvázi jóváhagyására is szükség volt. Ezt követően 18 hónapos sorkatonai szolgálat várt rá, ezután ugyancsak másfél évre háromműszakos fizikai munkára osztották be, majd csak 1987-ben vették fel az egyetemre.

Egyetemi évei alatt ismét megkereste a Securitate, és újfent megpróbálták beszervezni, sikertelenül. A Horváth István által elmondottakat támasztja alá a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács igazolása is, amelyben olvasható, hogy nincs semmilyen nyoma annak, hogy ő jelentéseket írt volna bárkiről is, őt viszont megfigyelték.

Beszélgetésünk során többször is elhangzott, hogy miután megpróbálták beszervezni, de nem jártak sikerrel, „rettegéssel teltek az évek”. Ez abban nyilvánult meg, hogy gyermekfejjel attól tartott – nem alaptalanul –, hogy ellenállása miatt meggátolják majd álmai elérésében, kerékbe törik karrierjét, megakadályozzák a szakmai előmenetelét. Egy fiatalnak ezek súlyos dolgok, félelmet keltenek benne – hangsúlyozta a szociológus.

Megdöbbentőnek tartotta, hogy a média most is hamis információkkal próbál meg valakit lejáratni, miközben figyelmetlenül elmegy amellett, hogy annak idején kiskorúakat zaklattak, zsaroltak, félemlítettek meg, ami még a kommunizmusban is büntetendő volt. Kérdésünkre, hogy tavaly milyen vizsgálat indult ebben az ügyben, illetve ki kezdett el vizsgálódni, megtudtuk, hogy nem is román állami nyomozó hatóság volt, amelyik belekezdett a téma felgöngyölítésébe, hanem a francia közszolgálati rádió, az RFI romániai stúdiója végzett oknyomozó feltárást a kérdésben.

Horváth István kérdésünkre közölte: egyelőre nem döntötte el, hogy tervez-e jogi lépéseket a személyét ért médiatámadás miatt. Mint mondta, olyan nagy léptékű lett ez az ügy, és annyira bonyolult a jogi procedúra, hogy egyelőre nem tudja, belekezdjen-e ebbe a háborúba, mindenesetre jogászokkal konzultál és hamarosan meghozza a megfelelő döntést.