Vegyes az önkormányzatok homlokzat-felújítási programjainak eredménye műemlékvédelmi szakember véleménye szerint. A városközpontok magántulajdonú régi épületeinek homlokzatait az önkormányzatok egy 2011-ben hozott törvény értelmében újíttathatják fel közpénzből. Nagyváradon, az önkormányzat közlése szerint, az elmúlt tíz évben a város központjában több mint 200 épület újult meg, ebből 52 műemléket rehabilitáltak a helyi finanszírozási programon keresztül. Emődi Tamás műemlékvédelmi szakember szerint az lenne fontos, hogy minőségi munkát végző vállalatok nyerjék el a munkálatokat, ami egyrészt azért nehézkes, mert sok cég nem szívesen dolgozik önkormányzatokkal. Ugyanakkor továbbra is probléma marad szerinte, hogy ezek a felújítási programok nem mindig terjednek ki az épületek tetőzetének a megjavítására, illetve az, hogy esetleges statikai problémákkal egyáltalán nem, vagy kevéssé foglalkoznak a felújítások során.

Nagyváradon az elmúlt évtizedben mind helyi, mind európai finanszírozási programok révén újítottak fel épületeket a történelmi belvárosban, melyek mind a történelmi műemlékek jegyzékében szerepelnek, jelentőségüket tekintve A kategóriájú besorolással. A felújított épületek száma 126, ebből 52 munkálat a helyi finanszírozási program keretében valósult meg – közölte a Maszol kérdéseire válaszolva a Nagyváradi önkormányzat sajtóosztálya. Arra voltunk kíváncsiak, hogy halad, mire terjedt ki és mennyibe került eddig a belvárosi épületek rehabilitációs programja.  

Az önkormányzat sajtóosztálya válaszában közölte, az eddig említetteken kívül becsléseik szerint a történelmi belváros területén a tulajdonosok saját forrásaiból mintegy száz további épületet rehabilitáltak a városháza adóügyi intézkedései nyomán. Jelenleg 19 ingatlan felújítása zajlik, ebből kilenc a kivitelezés különböző fázisaiban van, tíz pedig tervezés alatt áll.

Az, hogy mire terjedt ki a felújítás, a finanszírozás jellegétől függött, áll a sajtóosztály válaszában. Abban az esetben, ha az épületek európai uniós finanszírozásban részesültek, akkor módosult az épület funkciója, és átfogó helyreéállításon esett át, mint például a Darvas–La Roche-ház, amely a Bihar FC futballklub egykori székházából és korábbi lakóépületből a város Szecessziós Múzeuma lett.

Amennyiben a helyi finanszírozási program keretében rehabilitálták őket, akkor „a felújítás a teljes épületburkolatra vonatkozott, azaz a tetőre, az esővízelvezető rendszerre, a homlokzatra és a külső falborításra” – közölték.

Hogy eddig mennyi a programra fordított közpénz, arra azonban nem tudtak választ adni, arra hivatkozva, hogy „különböző finanszírozási programokról van szó”, és nagyon körülményes feladat lenne ezek összegét az infláció figyelembevételével tízéves távlatban kiszámolni.

Az önrészre is rákérdeztünk, amire a válasz az volt, hogy az európai programok révén megújult épületek esetében az önrész attól függött, melyik támogatási tengelyben nyilvánították őket támogathatónak. A helyi finanszírozási programon keresztül rehabilitált épületek esetében az önkormányzat végzi és egyben finanszírozza a tulajdonosok helyett a műszaki tervet, az engedélyeket, az építési engedélyt, szerződteti a kivitelezőt közbeszerzési pályázat útján, biztosítja az építkezés felügyeletéhez a szakembert, illetve állja a közjegyzői díjakat is.

Ugyanakkor, mint írták, az olyan műemlék épületek esetében, amelyek egyedileg kerültek a műemlékjegyzékbe, a munkálatok kivitelezési értéke 30%-ának megfelelő támogatást nyújt az önkormányzat, a finanszírozás fennmaradó 70%-át pedig öt év alatt részletekben fizetheti a tulajdonos, és ez kamatmentesen vehető igénybe. Hozzátették, a többi épület esetében a finanszírozás ötéves részletfizetéssel vehető igénybe a munkálatok kivitelezési értékének a felére. 

A történelmi belváros épületeinek többéves rehabilitációs programja keretében, melyet a 2011/153-as törvény tesz lehetővé, jelenleg olyan ingatlanok felújítása zajlik, melyeken a munkálatok három évvel ezelőtt kezdődtek el – közölte még a városháza.

Nagyváradi lobbi eredménye is a program

Emődi Tamás műemlékvédelmi szakmérnök megkeresésünkre elmondta, a nagyváradi önkormányzat már ezelőtt 15 évvel fontolgatta, hogy közpénzt fektetne a történelmi városrész épületeinnek homlokzat-felújításába, akkor azonban nem volt jogi lehetőség, hogy magántulajdonú épületekre költhessen. A törvény megszületése – mely ezt lehetővé teszi – tudomása szerint nagymértékben nagyváradi lobbinak is köszönhető.

Mint mondta, Nagyváradon a közpénzből történő helyreállításokra „elkészült egy prioritási lista, melyre a Főtér és a Bémer tér körüli épületek, illetve a Fő utca, meg a gyalogos övezetekhez tartozó műemlék épületek kerültek fel”. 

Ha gyenge a nyertes cég, gyenge az eredmény

A műemlékvédelmi szakembet úgy látja, kivitelezőtől függően lettek végül jó vagy kevésbé jó minőségűek az eddig elvégzett felújítások. „Vannak közöttük nagyon jó minőségben elvégzett munkák, ahol semmi garanciális probléma nem volt, jó állapotban van a mai napig az akár több mint tíz éve helyreállított épület, és van közöttük olyan, amelyik már három év után dobja le magáról a festést. A város esetében az összkép pozitív: viszonylag kevés a rosszul kivitelezett, vagy nagyon rosszul kivitelezett felújítás” – értékelte Emődi Tamás.

Kiemelte, legalább öt-hat különböző résztvevőn – hatóságokon is kivitelezőkön – múlik az, hogy milyen lesz a végeredmény, de a legnagyobb tétje, úgy látja, annak van, hogy kiszűrjék a rossz minőségű munkát végző cégeket tervezőtől kivitelezőig. Mindegyik munkát közbeszerzési pályázaton lehet elnyerni. „Ha egy jó és gyakorlattal rendelkező tervező cég nyeri meg, akkor rendben van, ha nem, akkor megvan az esélye, hogy felületes terv szülessen, és ennek nyomán felületes kivitelezés. Ezt követően az egyik kulcskérdés, hogy milyen módon történik az ellenőrzés a kivitelezés során. Az ellenőrző szakember kijelölése szintén közbeszerzésen keresztül történik. Ezen a téren szintén vannak pozitív és negatív példák is” – értékelte a szakember az érintett épületek megnevezése nélkül.

A műemlékek felújítása nagymértékben függ attól is, hogy a műemlékvédelmi hatóság és a műemlékvédelmi bizottságok milyen terveket hagynak jóvá, mutatott rá Emődi. „Az is egy olyan szűrő, ahol a rossz minőségű tervek elvileg el kellene bukjanak, azaz: amíg nem megfelelő a terv, addig nem kaphat jóváhagyást a dokumentáció” – mondta a műemlékvédelmi szakember.

Statikai problémákkal kevéssé foglalkoznak

Kiemelte, bár összességében nagyon hasznos a program, azt látja gondnak, hogy továbbra is megoldatlan marad egyes esetekben az épületek tetőzetének a megjavítása, illetve az, hogy az épületek esetleges statikai problémáival egyáltalán nem, vagy kevésbé foglalkoznak a felújítások során.

Mint mondta, ahol például a tető nagyon rossz állapotban van, a törvény nem teszi lehetővé a teljes tetőszerkezeten a beavatkozást, hanem csak a közterület fele néző részen engedi meg a héjazatcserét. A Számvevőszéktől tartva nem vág bele az önkormányzat Emődi szerint a teljes tető javításába. Kivételt jelentenek a műemléki jegyzékben szerepelő épületek, amelyek esetében finanszírozzák az udvari homlokzati helyreállítást is.

Emődi Tamás akadályként azt is kiemelte, hogy sok esetben nagyon kevés a jelentkező cég ezekre az önkormányzati finanszírozású projektekre, mivel egyrészt kevesen felelnek meg az önkormányzat feltételrendszerének, másrészt sok cég nem is jelentkezik, mivel az állami beruházások esetében későn történnek meg a kifizetések. „Ilyenkor az egyik legnagyobb kockázat az, hogy gyenge cégek jelentkeznek” – mutatott rá.

Kolozsvár jobban is teljesíthetne, hisz van pénze

Többek között turistacsalogató céllal a legtöbb nagyobb városban szintén zajlik a homlokzat-felújítási program. Emődi Tamás szerint Nagyváradon az ingatlanadó kemény emelésének, az 500 százalékos adónak volt ösztönző hatása. „A belváros épületeit összeírták és kategóriákba sorolták az állapot függvényében, ahol pedig nagyon rossz állapotot tapasztaltak, ott a tulajdonost értesítették, hogy amennyiben bizonyos időn belül nem indítják el a helyreállítási munkálatokat, vagy nem szerzi be az engedélyeket, akkor 500 százalékkal magasabb ingatlanadót kell fizetniük. Ez elég sok tulajdonost megijesztett, és elkezdtek maguktól is renoválást végezni” – számolt be a szakember.

Bár a nagyváradi helyzetet ismeri jobban, kevésbé például a kolozsvárit a belvárosi homlokzat-felújítások tekintetében, utóbbi várossal kapcsolatban elmondta, a Főtér környékén jól haladnak, de ennél jobban is haladhatna a rehabilitáció. „Kolozsvár jobban kellene teljesítsen, hiszen sokkal jelentősebb bevételei vannak, mint egy kisebb városnak. Sokkal nagyobb az esély rá, hogy a homlokzat-felújítási program Kolozsváron jól működjön, hiszen több a jó tervező cég, sokkal több a kivitelező és a műemlékekkel foglalkozó cég, mint például a kisvárosokban” – értékelte Emődi Tamás.