Százezer euróért árulják Nagyvárad több mint száztíz esztendős címerét. A relikvia az 1981-es áradást követően lebontott Széles utcai vashidat díszítette és 1913-ból származik, állítja az eladó.

A címert eladásra kínáló férfi a Maszol megkeresésére elmondta, hogy édesapjától maradt rá a relikvia. Ő volt az, aki az ócskavastelepről megvette, miután a ma Decebal hídként ismert Széles utcai vashidat az 1981-es áradás után lebontották. Abban az időben erre még volt lehetőség, idézte fel az eladó. Hatvan bani volt kilója a 350 kg-os címernek, és még emlékszik, amint utána régi házuk hátánál, az eresz alatt, letakarva állt. Mint mondta, miután a hidat lebontották, a vasanyagot a velencei építőtelepre vitték és csak az került az ócskavastelepre, amit az építkezésnél nem tudtak felhasználni.

Most először próbálja eladni a címert, mert most érezte elérkezettnek az időt, mondta. Az olx.ro-n meghirdetett kuriózumról a Bihoreanul is cikkezett, az ott látható képernyőmentés dacára az eladó nekünk azt mondta, hogy eredetileg is 100 ezer eurót kért érte, nem 10 ezret. De alkudható, tette hozzá.

Egy történelmi ereklye ára szerinte relatív, ami egyeseknek lehet, hogy öt banit sem ér meg, az másnak felbecsülhetetlen. Bár eddig nem érdeklődtek a címerért, szerinte az a gyűjtők számára értékes és érdekes lehet. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy személyesen nem kereste meg a nagyváradi múzeumot a híd egykori díszítőelemével, de úgy látta a Bihoreanul cikke szerint, hogy amúgy sem értékelné őket.  

A Bihar megyei lapnak Gabriel Moisa, a Körösvidéki Múzeum igazgatója azt mondta, hogy a fotón látható tárgy úgy tűnik, hogy valóban a múlt század elejéről való és Nagyváradhoz kötődik, de a 10 ezer eurós árat túlzásnak tartja és az általa vezetett kultúrintézményt nem érdekli. Ugyanígy a Bihar megyei művelődésügyi igazgatóság sem tarja értékesnek ahhoz, hogy megvásárolja, és bár a szimbolisztika valóban korhűnek látszik, az eredetiségét nem tudják egy fotó alapján megállapítani.

Az eladásra kínált címer bár megkopott, az kivehető, amint az angyal átadja a bárdot az oroszlánnak, formailag is hasonló ahhoz, ami a Széles utcai hídról készült régi fényképeken látszik. Az eladó – aki jelenleg Magyarországon, egy biharkeresztesi házban tartja a relikviát – úgy véli, hogy például a kulturális minisztériumnak vagy akár a nagyváradi polgármesteri hivatalnak nem lenne drága, hogy megvegye azt a múzeum számára, de jómaga egy magángyűjtőt tart reális vásárlónak.

Megjegyezte, a környéken többnyire csak bélyegeket, pénzérméket gyűjtenek, de reményei szerint egy Várad történelméért rajongó gyűjtő érdeklődését felkeltheti a címer. Ha nem, akkor megmarad – jegyezte meg.