Az Olx-en árulják Nagyvárad 1913-ból fennmaradt címerét
Százezer euróért árulják Nagyvárad több mint száztíz esztendős címerét. A relikvia az 1981-es áradást követően lebontott Széles utcai vashidat díszítette és 1913-ból származik, állítja az eladó.
A címert eladásra kínáló férfi a Maszol megkeresésére elmondta, hogy édesapjától maradt rá a relikvia. Ő volt az, aki az ócskavastelepről megvette, miután a ma Decebal hídként ismert Széles utcai vashidat az 1981-es áradás után lebontották. Abban az időben erre még volt lehetőség, idézte fel az eladó. Hatvan bani volt kilója a 350 kg-os címernek, és még emlékszik, amint utána régi házuk hátánál, az eresz alatt, letakarva állt. Mint mondta, miután a hidat lebontották, a vasanyagot a velencei építőtelepre vitték és csak az került az ócskavastelepre, amit az építkezésnél nem tudtak felhasználni.
Most először próbálja eladni a címert, mert most érezte elérkezettnek az időt, mondta. Az olx.ro-n meghirdetett kuriózumról a Bihoreanul is cikkezett, az ott látható képernyőmentés dacára az eladó nekünk azt mondta, hogy eredetileg is 100 ezer eurót kért érte, nem 10 ezret. De alkudható, tette hozzá.
Egy történelmi ereklye ára szerinte relatív, ami egyeseknek lehet, hogy öt banit sem ér meg, az másnak felbecsülhetetlen. Bár eddig nem érdeklődtek a címerért, szerinte az a gyűjtők számára értékes és érdekes lehet. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy személyesen nem kereste meg a nagyváradi múzeumot a híd egykori díszítőelemével, de úgy látta a Bihoreanul cikke szerint, hogy amúgy sem értékelné őket.
A Bihar megyei lapnak Gabriel Moisa, a Körösvidéki Múzeum igazgatója azt mondta, hogy a fotón látható tárgy úgy tűnik, hogy valóban a múlt század elejéről való és Nagyváradhoz kötődik, de a 10 ezer eurós árat túlzásnak tartja és az általa vezetett kultúrintézményt nem érdekli. Ugyanígy a Bihar megyei művelődésügyi igazgatóság sem tarja értékesnek ahhoz, hogy megvásárolja, és bár a szimbolisztika valóban korhűnek látszik, az eredetiségét nem tudják egy fotó alapján megállapítani.
Péter I. Zoltán nagyváradi helytörténész korábban megjelent publikációja szerint a Széles utcai vashidat 1913-ban építették hosszas előkészületek után, Altnöder Endre városi mérnök 1906-os tervei alapján. Amint azt a Nagyváradi Napló korabeli cikkében írta: „Kőszeghy Jószef városi főmérnök egy érdekes útmutatást is adott az építővállalat mérnökének, azt nevezetesen, hogy a hídkapuzatokra – mint az aradi hídnál van – stílszerű csinos vasmunkával helyezzék el a város címerét”. Ez meg is történt, és a híd felső ívezeteire felkerült Nagyvárad címere is négy példányban. A hidat 1913. december 4-én adták át hivatalosan a forgalomnak. Megúszta a második világháborút, de az 1981. március 12-i nagy árhullámnak nem tudott ellenállni. Középen megroggyant. Rövidesen lebontották, helyébe vasbeton hidat emeltek – olvasható a 2008-ban, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság gondozásában kiadott Nagyvárad ipartörténete című kötetében.
Az eladásra kínált címer bár megkopott, az kivehető, amint az angyal átadja a bárdot az oroszlánnak, formailag is hasonló ahhoz, ami a Széles utcai hídról készült régi fényképeken látszik. Az eladó – aki jelenleg Magyarországon, egy biharkeresztesi házban tartja a relikviát – úgy véli, hogy például a kulturális minisztériumnak vagy akár a nagyváradi polgármesteri hivatalnak nem lenne drága, hogy megvegye azt a múzeum számára, de jómaga egy magángyűjtőt tart reális vásárlónak.
Megjegyezte, a környéken többnyire csak bélyegeket, pénzérméket gyűjtenek, de reményei szerint egy Várad történelméért rajongó gyűjtő érdeklődését felkeltheti a címer. Ha nem, akkor megmarad – jegyezte meg.
CSAK SAJÁT