A Siculicidium 260. évfordulójára emlékeztek Madéfalván vasárnap. A rendezvény a felcsíki település Szent Anna tiszteletére felszentelt Siculicidium kápolnájában kezdődött, majd a közeli turulmadaras emlékműnél folytatódott, ahol a neves meghívottak köszöntőbeszédei hangzottak el, majd a világi és egyházi elöljárók koszorúzással tisztelegtek a hősök emléke előtt. 1764. január 7-e a madéfalvi veszedelem vagy vérengzés, székelyöldöklés, latinul Siculicidium néven íródott be a történelembe. E napon az osztrák hadsereg ágyúkkal támadt a településen egybegyűlt, a határőrsorozás ellen tiltakozó csíki székelyekre.

A Tamás József nyugalmazott segédpüspök által celebrált szentmisén a betlehemi kisdedek lemészárlásának, és a szent család menekülésének példájával vont párhuzamot a 260 évvel ezelőtt Madéfalván történtek között.

Hangsúlyozta: a hősökre, mártírokra való megemlékezésünkkel hálánkat és megbecsülésünket fejezzük ki, hogy áldozatot tudtak hozni értünk. Ugyanakkor nem csak a hálánkra érdemesültek, de arra is tanítanak, hogy mi is védjük meg szabadságunkat, jogainkat, keresztény értékeinket. A mesterségesen keltett viharral bátran szembe kell szállni, mert Dávidként leküzdhetjük a sokkal erősebb Góliátokat. Hősi halottaink áldozata nem volt hiábavaló – hívta fel a figyelmet a segédpüspök. A szentmise végeztével Szőcs Zsuzsanna vezénylésével a helyi Amadeus gyermekkar lélekemelő előadását hallgathatta meg a nagyszámú gyülekezet.

A megemlékezés a Siculicidium emlékműnél folytatódott, ahol Nyisztor Ilona népdalénekes előadása előzte meg a szónoklatokat.

Madéfalva község polgármestere, Szentes Csaba felszólalásában köszöntötte a neves meghívottakat, jelenlévőket, valamint a 150 bukovinai székelyt, akik eljöttek a megemlékezésre őseik egykori szülőföldjére. Az elöljáró beszéde elején a madéfalvi veszedelem előzményeit, majd annak lefolyását ismertette röviden a jelenlévőkkel. Hangsúlyozta: mi a túlélők, itthonmaradottak leszármazottjai vagyunk, őseink életüket adták azért, hogy mi itt Madéfalván székelyként megmaradjunk. „Székely ügyet, csak székely ember tud képviselni igazán, ezért ott kell legyünk, ahol a döntéseket hozzák” – utalt a polgármester az idén sorra kerülő választásokra.

„Annyi mindent kéne még elmondanom/S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom/Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk/S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk” –köszöntötte a jelenlévőket, az Ismerős Arcok zenekart idézve Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, aki maga is bukovinai székely származású.

Az országgyűlési képviselő szónoklatában feltette a kérdést „miért is jöttünk el ide, mi az oka annak, hogy itt vagyunk?” Kifejtette: „ennek személyes és közösségi okai vannak. Magyarázhatjuk ezt közös történelmünkkel és mindazzal, ami bennünket összeköt, székelyeket, magyarokat, Erdélyben, a Kárpát-medencében és az egész világon. Személyes okai a zarándoklatunknak, hogy tisztelegjünk a hazát védő és oltalmazó székely őseink emléke előtt, tisztelegjünk dédszüleink és nagyszüleink emlékének, akik, ha tehetnék biztos velünk lennének itt, most, de reméljük, hogy megteszik ezt az örökkévalóságból ránk mosolyogva. Családi emlékek hatására is jöttünk, hiszen akik itt vagyunk – székelyföldi és bukovinai székelyek egyaránt –, jóformán mind abba nőttünk bele, hogy nap mint nap hallgattuk az idősebbektől népcsoportunk és nemzetünk történetét. Közösségi szinten is fontos nekünk, székelyeknek ez a nap. Hiszen nemcsak a vérengzést jelenti számunkra 1764. január hetedike, hanem egy új magyar népcsoport, a bukovinai székelység, megszületésének napját is. Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva nemcsak az elmenekült székelyek által alapított falvak, hanem a sokat szenvedett népünk menedékei is voltak a nehéz időkben” – fogalmazott Potápi, aki egyúttal emlékeztetett, hogy olyan otthont kell teremtenünk, ahol önmagunkat és őseink értékeit meg tudjuk őrizni, védeni, mert ma is vannak olyan birodalmi törekvések, melyek felülírnák értékrendünket, életmódunkat, de ezeknek ma anélkül állhatunk ellent, hogy félteni kellene az életünket, és éppen ezért ne féljünk állhatatosak maradni őseink értékrendjének védelmében.

Az államtitkár is szólt az idén esedékes választássorozatról. Hangsúlyozta: nemzeti közösségünket csak a politikai intézményrendszerünk megerősítésével tudjuk hatékonyan szolgálni. A legszélesebb körű összefogásra van szükség, hogy a kivívott eredményeinket meg tudjuk tartani, és azt a következő években is tovább tudjuk bővíteni. A nemzeti és etnikai politizálásnak nincs alternatívája – nyomatékosította a politikus. Megjegyezve: Magyarország nem csupán földrajzi fogalom, nemcsak a folyókat, hegyeket, síkságokat falvakat és városokat jelenti, hanem a magyar embereket, éljenek bárhol a világon, mert Magyarország bennünk, a szívünkben rejtezik.

Január 7-e a szabadságjogaink napja, egy évforduló, amely nem csak a múltról, hanem a jövőről is szól – fogalmazott felszólalásában Hajdu Gábor. Csíkszék parlamenti képviselője emlékeztetett a székelység történelmi szabadságjogira, mert székelynek lenni többet és más jelentett, mint a nemzeti hovatartozás, ez külön státus volt, életforma.

 „Lázadásaink azért történtek, mert nem voltak hajlandóak olyan állami felségjog gyakorlást elfogadni, amely sértette vagy csorbította volna szabadságukat. Olyan államot fogadunk el és tartunk tiszteletben, amelyben biztosítva látjuk nemzeti szabadságjogainkat. Felmenőink áldozatot vállalva, rendkívül bátran és eltökélten álltak ki jogainkért. Ez a jelenünk és a jövőnk inspirációja is. Mi székely-magyarok, azt akarjuk, hogy itt szülőföldünkön a sajátjaink között hagyományainknak és kultúránk megfelelően tájainkat és földünket megtartva és megőrizve, békében és jólétben, államalapító nemzethez méltó önállóságban tudjunk élni” – nyomatékosította a képviselő.

Tánczos Barna szenátor a román parlamentben elharapózó, az ott történt soviniszta, Székelyföld létezését tagadó kirohanásokra hívta fel a figyelmet, mai Siskovicsoknak (a horvát származású báró Siskovics József altábornagy adott parancsot Madéfalva megtámadására, szerk.) nevezve a magyarellenességben tobzódókat.

A szenátor a mai Siskovicsoknak üzenve kijelentette, hogy bármennyire is erőlködnek, nem fognak sikerrel járni. Székelyföld létezik, van múltunk és jelenünk, és ezért lesz jövőnk is. Őseink itt Madéfalván életüket áldozták, kötelességünk rájuk emlékezni. Példájukhoz hasonlóan nekünk is erőt kell felmutatnunk – mondta utalva a választásokra –, hogy az újkori Siskovicsok ne győzhessenek le.