Szombaton egész napos rendezvény keretében idézték fel az alapítás éveit, kiemelték a legfontosabb megvalósításokat és kerekasztal-megbeszélésen tanácskoztak az alapítvány által működtetett ifjúsági szabadidőközpont jövőjéről.

Az ünnepség első állomása a torockói unitárius templom volt, ahol igehirdetésében Csécs Márton esperes, a név etimológiájára utalva emelte ki a ház jelentőségét. Mivel a Tóbiás jelentése magyarul az, hogy Isten jó, következésképp a Tóbiás-ház „Isten jó házának” nevezhető. Az istentiszteletet követően a Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium három 10. osztályos növendéke, Bardocz Hunor (hegedű), Vajasdi Dávid (brácsa) és Könczei Samu (cselló) Franz Schubert B-dúr trióját adta elő.

A Tóbiás Éva Galériában, Torockó község önkormányzatának kiállítótermében, szombaton megnyílt – és még egy hétig látogatható – Kováts Ildikó festménykiállítása, az anyagot Szabó Zsolt irodalomtörténész, a Brassais Véndiák Alapítvány egykori elnöke méltatta. A művésznő, a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum nyugalmazott rajztanára évtizedeken keresztül szervezett a Tóbiás-házban alkotótáborokat, erre emlékeztetett a javarészt torockói témájú tárlat anyaga is. Kováts Ildikó az érdeklődőknek elmondta: mindig nagy élmény volt Torockóra jönni, mindenki otthon érezte magát. Nagyon sok tábort szerveztek a Tóbiás-házban, volt, amikor negyvenöt diák is táborozott itt. A brassais tanárok ingyen foglalkoztak a gyerekekkel és minden diák a maximumot kapta.

Az ünnepség harmadik helyszíne a Kriza János Művelődési Ház volt, ahol az iskola néptánccsoportja, a Zurboló tartott rövid előadást a dézsi Rezeda Zenekar kíséretében. Könczei Csongor, a néptánccsoport vezetője kiemelte: az alkalomhoz és a tájegységhez illő összeállítással lépett színpadra a Zurboló. Mivel a torockói táncokról csak egyetlen egy felvétel ismert, amelyet 1952-ben rögzített Falvay Károly, de az sem nyitható meg, így a környék reprezentatív táncaiból készítettek válogatást (Magyarlapád, Csombord, Marosgombás, továbbá az Aranyosszékhez tartozó Gerendkeresztúr illetve a kalotaszegi kötődéseket felidéző inaktelki táncok). Ugyanakkor elhangzott: a Zurboló, akárcsak neves elődje, a 30 éves Bogáncs, otthonosan mozog a torockói színpadon, hiszen minden nyáron itt tartják edzőtáboraikat.

Az előadást követően a résztvevők felsétáltak a Tóbiás-házhoz, amelynek tornácán emlékkiállítás fogadta az érkezőket. A nagy gonddal őrzött fotó- és írott dokumentumok közül Szabó Zsolt az alapítvány emlékkönyvében található Kányádi Sándor költő és Román András építészmérnök, műemlékvédő szakember bejegyzéseire hívta fel a figyelmet, Kováts Ildikó pedig többek között a tehetséges táborozó diákok, köztük Felházi Ágnes és Mikó Ferenc élménybeszámolóit és rajzait mutatta meg. Ugyanitt került levetítésre a Tóbiás-házról készült rövidfilm is.

A program egyik kiemelt pontja az a kerekasztal-megbeszélés volt, amelynek fő témáját a ház jövőbeli rendeltetése és fenntarthatósága képezte. Az egybegyűlteket az esemény főszervezője, Sallai Emese alapítványi elnök köszöntötte és átadta Takács Csabának, a Communitas Alapítvány elnökének az üdvözletét, aki nem tudott megjelenni az eseményen. Könczei Csongor, az alapítvány egyik kurátora felolvasta Furu Árpád építészmérnök, műemlékvédő szakember üzenetét.

Szabó Zsolt alapító elnök nem csupán az elért eredményekről, hanem a megvalósítatlan tervekről is beszélt. Hangsúlyozta: a Tóbiás-ház – amelyik az első csoportot 1994. május 1-jén fogadta – tekinthető a torockói turizmus úttörőjének és szintén ide vezethetők vissza azok a szálak, amelyek később a jól ismert műemlékvédő programot elindították a faluban.

Mint ismeretes, a Tóbiás-ház Hantz-Lám Irén, Bálint Kelemen Attila és Szabó Zsolt kezdeményezésére jött létre 1993-ban, egy egész sor szerencsés véletlennek köszönhetően. Hantz Lám Irénnek, az iskola lelkes földrajztanárának sikerült felvennie kapcsolatot a torockói felmenőkkel rendelkező Tóbiás Károly professzorral, aki jelentős pénzösszeget küldött egy ház megvásárlására, amelyet az alapítvány, köszönetképp, Tóbiás-háznak nevezett el. A professzor halála után felesége, Vörös Katalin tudományos kutató folytatta a támogatói tevékenységet. Közben Bálint Kelemen Attila iskolaigazgatónak egy hollandiai testvériskolai kapcsolatot sikerült kialakítania, így már elkezdődhettek a felújítási munkálatok is és a támogatók listája folyamatosan bővült. A megnyitó ünnepségre 1993. szeptember 24-én került sor.

A rendezvényen részt vett Balla Ferenc, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke, aki a válaszúti szórványkollégium működtetésével kapcsolatos többéves tapasztalatai alapján adott jó ötleteket a Tóbiás-házra vonatkozóan. Hangsúlyozta: a ház jövőjét azok az emberek képezik, akik ragaszkodnak ahhoz, amit csinálnak, ráadásul az alapítvány mögött ott van a volt Bogáncsosok népes tábora, soraikban sok olyan szakemberrel, akik különböző erőforrásokat tudnak megmozgatni. „Öröm nézni, hogy van egy olyan történet, amely mögött egy nagy közösség áll, ez a garancia arra, hogy jövője lesz ennek a háznak” – mondta.

Könczei Csongor kurátor a legfontosabb eldöntendő kérdésnek azt tartotta, hogyan lehet fenntartani az egyensúlyt a közösségi és a turisztikai célú tevékenységek között, hiszen utóbbi jelenti azt a jövedelemforrást, amely biztosítja a fenntartást és az évek óta végzett nonprofit tevékenységeket. „Célunk minél több gyermeknek biztosítani minőségi tábort, ehhez fejlesztések kellenek, ekkor merül fel a jól fizető vendég kontra szórványgyermek dilemmája”.

Sallai Emese, a Brassais Véndiák Alapítvány elnöke elmondta: az ifjúsági központként működő Tóbiás-házat igényesebbé kell tenni, ellenkező esetben már nem lesz vonzó a mai gyerekek számára. Például a tavalyi beruházás, egy épületszárny teljes felújítása folytán csökkent a szobák száma, de megnőtt a szolgáltatás minősége. Hasonlóképp, mivel táborok, egyetemi szakmai találkozók is zajlanak évente, szükség lenne egy nagyobb, legalább hetven fős terem kialakítására. Az elnök említést tett az alapítvány tulajdonában levő, a Tilalmas erdőben találhat  közel egy hektáros telek lehetséges rendeltetéséről is, amellyel kapcsolatban két ötlet, a gyógynövénytermesztés, illetve egy kalandpark kialakítása merült fel.

Az eseményen jelenlevő, javarészt brassais véndiákok hozzászólásai építő jellegűvé tették a találkozót és az egykori iskolájukhoz, a Bogáncshoz és az alapítvány eszmeiségéhez való ragaszkodásukról tettek tanúbizonyságot.