Nagyenyeden 2018 óta „Emlékezzünk, hogy megmaradjunk” címmel minden év január 8-án fáklyás felvonulást tartanak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak emlékére.

Idén is száznál többen gyűltek össze a megható eseményre, távolabbi településekről, sőt Magyarországról is érkeztek résztvevők, akik megemlékeztek a város legnagyobb tragédiájáról.

Az 1848–49-es forradalomnak kegyetlen végkimenetele volt Enyeden, hiszen 174 évvel ezelőtt, a január 8-ról 9-re virradó éjjelen közel 800 védtelen gyermeket, asszonyt, idős embert gyilkoltak meg brutális kegyetlenséggel a városba betörő móc félkatonai alakulatok, és sokan megfagytak menekülés közben, így az áldozatok száma jóval nagyobb volt, egyes források szerint elérte az ezret is. Ehhez adódnak hozzá a környékbeli falvak magyar áldozatai ebből az időszakból, összesen körülbelül 5000 fő. Az események egyenes következménye pedig a környék etnikai összetételének megváltozása lett, hiszen ez volt a legnagyobb, azóta is kiheverhetetlen érvágása a Fehér megyei szórványmagyar lakosságnak.

Mint ismeretes, a környéken már 1848 őszén elkezdődött a magyar népesség szisztematikus kiirtása. Az első mészárlásra 1848. október 14-én került sor Kisenyeden, az áldozatok száma pedig hétről-hétre, hónapról-hónapra gyarapodott. A legsúlyosabb veszteségeket ért települések Székelykocsárd, Gerendkeresztúr, Balázsfalva, Zalatna, Verespatak, Abrudbánya, Boroskrakkó, Borosbenedek, Magyarigen, Borosbocsárd, Algyógy, Marosújvár és Felvinc volt, de az atrocitásokat ért települések listája korántsem teljes. A leginkább elhíresült pusztítás 1849. január 8-áról 9-ére virradó éjjel történt, amikor Axente Sever és Prodan Simion ortodox pópák vezetésével felkelők rohanták meg Nagyenyedet, megközelítőleg 800-1000 embert mészároltak le, a város híres kollégiumát pedig elpusztították.

A vasárnap esti megemlékezés a már bevett forgatókönyvnek megfelelően, a Bethlen Gábor Kollégium udvarán kezdődött. A résztvevőket köszöntötte és az eseményt konferálta Kerekes Erika igazgató-helyettes, aki kiemelte: nincs jövő a múlt ismerete nélkül.

Demeter Szabolcs iskolalelkész a Jeremiás próféta könyvéből vett – a foglyok között megmaradt néphez szóló – igerész alapján fogalmazta meg a ma is aktuális intéseket, párhuzamba állítva a felgyújtott és lakosságát legyilkolt Jeruzsálemet a hasonló sorsot megélt Nagyenyeddel. Az iskolalelkész az ige üzenetét a következőképp tolmácsolta az enyedieknek: „Ne adjuk fel a reményt, hanem gyökereket eresztve éljünk ezen a földön, melyet őseinktől örököltünk, ha idegeneknek is néznek bennünket”.

Dr. Szőcs Gyula Kálmán, Nagyenyed díszpolgára, a Bethlen-kollégium egyik legfőbb anyaországi támogatója, akinek 23 felmenője vesztette életét 1849. január 8-a sötét éjszakáján, évente megtiszteli jelenlétével az eseményt és emlékbeszédet mond. Ezúttal felidézte az első fáklyás felvonulást, amelyet a kollégium igazgatónőjével beszéltek meg és akkor fogalmazták meg a rendezvény célját is: „ki kell mennünk a falak közül, meg kell mutassuk magunkat a városban. Aki ismer minket, az nem fél, aki nem ismer, az fél, aki pedig fél, az agresszív is lehet”. Szőcs Gyula utalt a közelmúltban Enyeden végbement megújulásokra, hozátéve: „Remélem, a közösségek úgy tudnak egymás felé közeledni, hogy nem nyitják meg soha többé a lövészárkokat”.

Oana Badea, Nagyenyed polgármestere az előző évekhez hasonlóan idén is részt vett a felvonuláson. „Újból itt állunk mi, akiket a megértés értéke jellemez a jelenkorban. Jó pár éve önök mellett vagyok ezen az eseményen, és azzal a hittel teszem, hogy így lehet jövőt építeni. Mindaz, ami történt, egy lecke arra, amelyeket nekünk, enyedieknek, meg kell tanulnunk azért, hogy mi jobbak legyünk. A történelem nem igazságos és nem igazságtalan, a történelem az történelem, nekünk a jövőre kell gondolnunk”, fogalmazott az elöljáró

Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere a fenti gondolathoz kapcsolódva elmondta: „A mindennapok történései az igazán fontosak, mert minden nap történelmet írunk”, majd párhuzamot vont az 1849-es enyedi események és a mai háborús helyzet között: „Hihetetlen, hogy annyi év után, egy teljesen megváltozott világban is tanúi vagyunk a félrevezetésnek, az információ torzításának és ezáltal a gyűlölet szításának. Most, 2023-ban látjuk, hogy az erőszak napjainkban is újra felütheti a fejét, és a rosszul informált embereket mennyire félrevezethetik.” Az alpolgármester a jelenről szólva így folytatta: „Ez a város a miénk, akik belakjuk. Isten kegyelméből meg tudunk bocsájtani, megemlékezünk arról, ami történt, de nem felejtünk, mert akkor gyökértelenné válnánk. Ma Enyed jó példája az együttélésnek” – mondta, majd megköszönte Oana Badea polgármesternek, hogy nemcsak január 8-án, hanem mindig a helyi magyar közösség mellé áll.

Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója szerint az emlékezés azért fontos, mert a múltból tanulva a jelenben cselekedni lehet, át lehet menteni és tovább lehet adni az értékeket a fiatal generációnak. Az igazgató szerint a közös emlékezés rávilágít arra, hogy „közös dolgaink vannak ezen a tájon”, és megköszönte, hogy Enyeden „kisebbségben ugyan, de jól élhetünk”.

Ezt követően a felszólalók egy-egy szál fehér virágot helyeztek el a Bethlen-kollégium udvarán található, Szőcs Gyula kezdeményezésére 2017-ben felállított emlékműre, amely a mindenkori enyedi mártíroknak állít emléket.

Az iskolából a résztvevők felvonultak a Sétatéren található Diákemlékműhöz, ahol Ladányi Árpád Csaba, a Fehér megyei RMDSZ elnöke szólalt fel, összegezve a rendezvény céljait: „Szertartásunk ez a felvonulás, aminek az egyik célja az, hogy megakadályozza annak a szomorú múltnak a feledését, amelynek elődjeink elszenvedői voltak, a másik célja az, hogy kifejezze abbeli reményünket, hogy az ezelőtt 174 ével történt eseményekhez hasonló többé soha nem fog megtörténni. Bízzunk abban, hogy a gyilkolás vágya, a kegyetlenség, a gonoszság, a pusztítás és rombolás soha nem fog többé az emberségesség fölé kerekedni. Bízunk még akkor is, amikor látjuk, hogy a velünk szomszédos államban testvérnépek képesek megindokolni az egymás ellen elkövetett gyilkosságokat és azokat nem bűnnek, hanem erénynek képesek beállítani. A harmadik cél az, hogy hirdessük a megbékélést a magyarok és a románok között. Szinte érthetetlen, hogy a szabadság, testvériség, egyenlőség jegyében kirobbant 1848-as forradalom hogyan alakult át Erdélyben egy magyar–román konfliktussá, hiszen a forradalom által megfogalmazott irányelvek a románok számára is kívánatosak voltak és a románok által célként megfogalmazott nemzeti, társadalmi egyenlőség előfeltételeit képezték.”

Ladányi Árpád azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy az 1849 januári vérengzésért kizárólag az akkori elkövetők a bűnösek. „Az elkövetők bűneiért sem a gyilkolókkal kortárs románság, sem a mostani románság nem felelős. A 174 évvel ezelőtt történt borzalmakért a mostani románság nem vonható felelősségre”, ugyanakkor kereken kimondta azt is, hogy a román–magyar megbékélés csak akkor válhat teljesé, ha a gyilkosokat nem fogjak többé nemzeti hősként magasztalni: „Számunkra elfogadhatatlan és kegyeletsértéssel felérő az, hogy Axente Severnek itt, Nagyenyeden szobrot állítottak és iskolát, utcát neveztek el róla. Remélem, hogy román barátaink ezt mihamarább meg fogják érteni és eljön megemlékezésünk azon napja is, amikor majd nem kell azt is megemlíteni, hogy Axente Sever neve nem szerepelhet utcanévtáblákon, szobrokon vagy iskolákon” – hangsúlyozta az RMDSZ Fehér megyei elnöke.

A Bethlen-utcán levonuló, majd a református vártemplomot megkerülő menet  végső állomása a várfal tövében elhelyezkedő tömegsír illetve az azt jelölő emléktábla volt. Tóth Tibor László református lelkipásztor a „múltat idéző emlékezés, a kegyeletteljes főhajtás és az áldott jövendő kötelességtudata” szellemében mondott rövid áhitatot, gróf Széchenyi Istvánt idézve: „Tiszteld a múltat, hogy élhess a jelenben és munkálkodhass a jövőn”.  Szász János római-katolikus plébános a megemlékezést lezáró rövid beszédében, Petőfi Nemzeti dalából idézve („Hol sírjaink domborulnak,/Unokáink leborulnak”) hangsúlyozta: a legfontosabb az, hogy a jövőben is legyen Enyednek emlékezni tudó magyarsága, utánpótlása.  

Az áldást követően a Bethlen-kollégium és annak alapítványa, a Fehér megyei RMDSZ, Nagyenyed Polgármesteri Hivatala, a magyar egyházak, civil szervezetek és a cserkészek megkoszorúzták az emlékművet.