A Kolozsvártól mintegy 30 km-re, néhány színmagyar településtől pedig alig tíz km-re fekvő, mégis a magyar lakosságot tekintve immár szórványnak számító Egeres falu és gyártelep református egyházközsége fakultatív magyar oktatást indított magyarul beszélő, de román iskolába járó, illetve magyar származású, de magyarul nem beszélő gyerekeknek.

A háromezres lakosságú gyártelepen körülbelül hatszáz magyar lakik, a faluban pedig a közel ezerötszáz fő egytizede magyar. Az egymástól 4 km-re fekvő két helységben a vegyes házasságok száma igen magas. Nagy Alpár helyi református lelkész arról számol be, hogy egy-egy idős magyar református személy temetésekor egész családot kell kihúznia a nyilvántartásból, az utódok ugyanis identitást váltottak

. „A faluban már rég nincs magyar oktatás, és bár a gyártelepen működik magyar nyelvű általános iskola, összevont 5–8. osztállyal, a fő probléma – amint ez szórványtelepülésen nem meglepő – a képlékeny nemzeti identitástudat, amely könnyen a románná válás felé billenhet el” – magyarázza a lelkipásztor, akinek vallásóra, vallásos ünnepély alkalmával eddig maximálisan tíz gyermeket sikerült megszólítania.A Bethlen Gábor Alapnál történt sikeres pályázás után (az EMET és a Communitas Alapítvány kerethiányra hivatkozva elutasította a pályázatot) a községben egyelőre féléves ciklusra terveznek. Június első szombatján gyermeknapi ünnepség keretében kezdődött az ismerkedés a gyülekezeti teremben, amely az oktatás helyszíne is. 

A tanév időközben véget ért, de a fakultatív magyarórák sora folytatódik. Bíró Annamária, a Székely Mikó Kollégium nyugalmazott magyartanárnője nyugdíjazását követően költözött Sepsiszentgyörgyről a kalotaszegi Magyarvistába, ahonnan hetente felkerekedik a közeli Egeresre, még ha nagyon kis számú is az a csoport, amely rábízatott – pedig a tíz faluból álló község minden falva számára nyitott a program. Ő foglalkozik azokkal az elemi osztályokba járó diákokkal, akik ugyan a családban használják magyar anyanyelvüket, mégis mivel a helyi román nyelvű iskolába járnak, egyre távolabb kerülnének attól, hogy magabiztosan kommunikáljanak saját nyelvükön, és otthonosan mozogjanak saját kultúrájukban.

Számukra alapszinten írást-olvasást is tanít, illetve segíti őket a magyar vonatkozású szépirodalmi és népköltészeti alkotások megismerésében. A kezdet máris sikerekkel kecsegtet: „nagyon szereti a magyarórát, egész nap a népdalokat énekli az udvaron” – mondja egy nagymama az unokájáról. A projektet kezdeményező lelkipásztor szerint szép eredmény lenne már az is, ha fél év alatt megtanulnának néhány népmesét, népdalt, fontosabb erdélyi folyók, hegyek, települések neveit magyarul, és a magyar ábécé betűit, hogy akár önszorgalomból is olvashassanak majd.

Azokat a gyermekeket, akik otthon nem beszélnek magyarul, pedig valamelyik szülő vagy nagyszülő magyar, a gyártelepen lakó Bartha Zoltán, a BBTE doktorandusza várja óráról órára, hogy felelevenítsék azokat az ismert kifejezéseket, amelyeket többször hallhattak már családi körben is, megtanuljanak egyszerű mondatokat, amelyeket a hétköznapokban használhatnak (pl. üdvözlés – búcsúzás, kérés – köszönet), illetve megízlelhessék a magyar kultúra alapjait akár rövid mesék, dalok formájában is – még ha ezeket románra is kell fordítani, hogy érthetővé váljanak számukra.

Külön feladat ezen a szinten leépíteni azokat a negatív mítoszokat, amelyek román kultúrkörökben a magyarokról keringenek, felmutatni valamit abból, ami magyar és érték. Vannak viszont szülők és nagyszülők, akik szeretnék, hogy gyermekeiknek, unokáiknak tudatos kapcsolatuk legyen a magyar kultúrával, legyenek tisztában gyökereikkel.

A fakultatív magyar oktatás nyáron néhány alkalommal valószínűleg tömbösítve zajlik, majd az őszi iskolakezdéssel visszaáll a szombati rendszeresség. A pályázati keret utolsó hónapja december, feltettük hát a kérdést a programért felelős Nagy Alpár lelkipásztornak: mit tartana jó eredménynek a félév végén. A válasz: „Ha a gyermekek azt mondanák, hogy folytassuk. Ha nem azért járnának, mert küldik őket, hanem azért, mert vágynak menni, mert vonzóvá lett számukra a magyar nyelv és kultúra világa.”