Újabb magyar bölcsődei csoportok indulnak Kolozsváron

Kolozsváron az elkövetkező hetekben indul egy újabb magyar nyelvű csoport az önkormányzat által működtetett bölcsődékben, korábban évente bővült újabb magyar csoportottal a bölcsődei kínálat. Erről a folyamatról beszélgetett a héten a Paprika rádió Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármesterrel, és megszólalt Péter Ildikó szülő, illetve Deme Ilona pszihológus, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke is. Az elhangzottak szerkesztett változatát közöljük.

Hogyan sikerült alig néhány hónap alatt, a magyar bölcsődék sok éve megoldatlan kérdésében, „átvágni a gordiuszi csomót”?

Már kismamaként szembesültem a magam és a barátaim helyzete révén, hogy mekkora gondot jelent Kolozsváron a magyar bölcsődei helyek hiánya, illetve általánosságban véve az, hogy a helyek száma jóval elmarad az igénylések száma mögött. Ezért már a megbízatásom legelején, tudtam, hogy ez a legelső probléma, amire megoldást szeretnék találni, a lehető leggyorsabban. Amikor a polgármesternek felvázoltam a helyzetet, szinte rá is csodálkozott arra, hogy nincsenek magyar csoportok a bölcsődékben, támogatásáról biztosított és rám bízta a helyzet megoldását. A bölcsődéket igazgató Mărioara Neamț személyében nyitott, megbízható partnerre találtam, akivel hamar sikerült megértetni és elfogadtatni, hogy szeptemberben legalább két magyar bölcsődei csoportnak kell elindulnia, ennek ellenére, a gyakorlatban ez korántsem volt annyira egyszerű.

A teremhiányon múlt volna addig?

Elsősorban azon, hiszen a legelső lépésként, 2012-ben, az amúgy is túlzsúfolt bölcsődék, az állandó túljelentkezés ellenére kellett olyan helyszíneket találnunk, ahol a nyári felújítás során át tudtuk alakítani az épületeket úgy, hogy el lehetett különíteni egy-egy termet.  A helyszín kérdésén túl, persze ott volt még a hozzáértő, elkötelezett magyar bölcsődei gondozók toborozásának kérdése, illetve amikor mindez már megvolt és néhány nappal az őszi nyitás előtt egyértelmű lett, hogy indulhatnak a csoportok, meg kellett találni azt a kétszer húsz kisgyerekes szülőt, akik nyitottak voltak arra, hogy gyors ügyintézéssel ezen a két helyszínen bölcsődébe adják a gyereküket. Ezekben a kérdésekben, az Életfa Családsegítő Egyesülethez fordultam segítségért és akkor - mint azóta a munkám során többször – bebizonyosodott, hogy csak a civil szervezeteinkkel és egyházainkkal, intézményeinkkel való együttműködés tud ilyen helyzetekben, gyorsan és hatékonyan működni. Így volt ez a magyar szakiskolai oktatás beindításában, ahol az Erdélyi Református Egyházkerület és a Református Kollégiummal közösen tudtuk sikeressé tenni elképzeléseinket és így működött, rengeteg más közösségi ügyben, projektben. Az Életfával való kapcsolatom azóta is élő, működő kapcsolat: évente szervezünk beszélgetéseket a kismamákkal, ahol bemutatkoznak a magyar bölcsődei gondozók, tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről, körülményekről, de városgazdálkodási kérdésekben is gyakran tanácskozunk, illetve a helyi költségvetésből igyekszünk minél nagyobb támogatást biztosítani az egyesület hiánypótló tevékenységeinek.  

Lefedték az igényeket az akkor beinduló csoportokban biztosított helyek?

Korántsem. Általában véve még mindig sokkal kevesebb az állami bölcsődei helyek száma, mint az igényléseké. Akkor, 2012-ben, én azt tűztem ki célul, hogy minden egyes évben, újabb helyszínnel bővítsük a bölcsődei hálózatot, és azon belül magyar bölcsődei csoportok számát. Ezt azóta sikerült is tartani, ma már négy helyszínen mintegy 100 magyar gyerek számára tudunk bölcsődei gondozást biztosítani, és ebben a hónapban megnyitjuk az ötödik helyszínt, a Karjala (Ep. Nicolae Ivan) utcában. Ezzel, a 2012-es 800 helyhez képest, ma meghaladja az 1100-at a kolozsvári bölcsődei helyek száma. Ez persze, még mindig nem elég, de folytatni szeretném, és már azon dolgozunk, hogy a következő két évben is hasonló ütemben haladjunk: jövőre a Dónát negyedben kell elkészülnie a 100 gyerek befogadására alkalmas épületnek, 2018-ban pedig a Monostor negyedi Kalotaszegi (Grigore Alexandrescu) utcai épület kibővítése következik. Értelemszerűen itt is újabb magyar csoportokat létesítünk. Az iratkozási dossziékat május 9. és 13. között kell benyújtani a választott bölcsőde székhelyén, ahol átlátható pontozás szerint döntenek a gyerekek felvételéről.

Deme Ilona pszihológus, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke szerint elemi fontosságú, hogy a 2 éves kor körüli gyerekek anyanyelvi környezetben szocializálódjanak. Elmondta, hogy hatalmas igény volt Kolozsváron a magyar nyelvű bölcsődei gondozás elindítására.  Legtöbb munkába visszatérő szülő számára ugyanis vállalhatatlan anyagi terhet jelentett gyermeke felügyeletének megoldása, hiszen vagy magánbölcsődét vagy otthoni dadát választhatott, ami az átlagfizetésből nem fedezhető. "Az Életfa már 2008-ban összegyűjtött több mint 1300 aláírást a magyar családok részéről, amelyben a magyar csoportok beindítását kértük, de akkor egy iktatószámmal maradtunk. Horváth Anna, aki maga is anya, empatikusan tudott ehhez a problémához viszonyulni. Mi abban tudtuk segítettük az elindítás folyamatát, hogy gyorsan és hatékonyan tudtunk tájékoztatni sok embert, amikor kiderült, hogy beiratkozókat és személyzetet keresnek" – mondta a pszichológus.

Miként lehetne bővíteni a bölcsődei helyek kínálatát?

Amikor az állami bölcsődékben indított magyar csoportok terve révbe ért és sikeresnek bizonyult, megkerestünk több olyan nagyvállalatot, ahol sok fiatal szülő dolgozik. Igyekeztünk elmondani, hogy a munkáltató stabilizálni tudja alkalmazottait, ha a munkahely közelében indít be olyan bölcsődét vagy akár óvodát, amelynek költségeit befoglalja a bérezési csomagjába. Ez külön vonzerőt jelenthet, hiszen a kisgyerekes családok számára megnyugató tudni azt, hogy a munkaidő alatt is néhány lépésnyi közelségben van a gyerekük. Hiszem azt, hogy a jövőben, főként Kolozsváron, ahol egyre több ipari park, irodaház jön létre, ez a modell sikeres partnerségeket eredményezhet a vállalkozói szféra és az önkormányzat között. Ezzel pedig tovább növekedhet a bölcsődei helyek száma.

Péter Ildikó kislánya tavaly volt bölcsődés a Monostor negyedi magyar csoportban. Az anyuka szerint ők már szerencsés helyzetben voltak, hiszen lányuk abban az évben született, amikor az első magyar csoportok elindultak. "Már akkor figyelmesen követtem a bölcsődei helyek alakulását, hiszen tudtam, hogy a gyermeknevelési szabadság lejártával vissza kell mennem dolgozni. Részt vettem az Életfa által szervezett bölcsőde-mustrán, ahol mindenféle kínálattal meg tudtunk ismerkedni, s már az iratkozást megelőzően alkalmunk volt találkozni a dadusokkal. Ez fontos volt számunkra, hiszen nem mindegy, hogy az első bölcsődei napot csak néhány papírváltás előzi meg, vagy lehetőség adódik a helyszín megtekintésére, szóbaállni a személyzettel, azokkal akik majd a gyermekünk mellett lesznek, amikor ez első önálló lépéseit teszi meg a közösségben. Elfogadó, szeretteljes környezet várt minket, ahol azt is figyelembe vették, hogy nemcsak a gyermek számára nehéz az elválás, hanem a szülő számára is. A dadusok ugyanolyan jól tudták kezelni a szenvedő anyukákat is, mint a síró gyerekeket. Türelemmel meghallgatták a gyerekeinkhez adott használati utasításainkat, feljegyezték azt a kis szókészletet, amivel rendelkeztek" – mondta az anyuka.

Kapcsolódók

Kimaradt?