1. Törzsközönsége van

Véget ért a XI. Nemzetiségi Színházi Kollokvium Gyergyószentmiklóson, a Figura Stúdió Színház rendezésében. 

A műsorajánlatot tekintve, a kínálatot látva, azt hiszem, a Kollokviumnak ez a kiadása kerül a legközelebb a nemzetiségi színházi kollokviumként megálmodott találkozóhoz. Mintegy kiválogatta és Gyergyóba hozza azt, ami nemzetiségi színházaink munkájában új, felfedezés értékű. Nem az volt a cél, hogy csupán a jó előadások seregszemléje legyen. Ezt megteheti bármelyik fesztivál. Hanem a tematikai – és a művészeti megvalósítások terén történt – felfedezések megmutatása jelent meg célként. És az első előadások láttán állíthatjuk, hogy meg is fog valósulni. Különösen a nagyváradiak produkciója, A mi osztályunk és a temesvári német színház Elektra előadása erősíti bennünk ezt a benyomást.

Ugyanakkor szemmel látható az is, hogy a Kollokviumnak törzsközönsége van. Sok ismerős arc, akik évek óta jönnek a Kollokviumra, és akik évek óta megtöltik a terem 70—80 százalékát. Nagy szó ez! A gyergyószentmiklósi Figura – kitartásával és minőségi munkájával – törzsközönséget teremtett az országos szintű nemzetiségi színházi rendezvénynek. Gyergyószentmiklós magáévá tette a romániai magyar, a romániai német színházi társulatok, az Állami Zsidó Színház és a nemzetiségi témát műsorukra tűző más színházak, állami vagy független társulatok találkozóját. Magáévá tette és kitart mellette.

2. Rossz a világ közérzete

Rossz a világ közérzete. Valójában erről szólnak a Nemzetiségi Színházi Kollokvium idei előadásai. A nagyon jó, kiemelkedő előadások is, mint az Elektra, Bocsárdi László rendezése a Temesvári Állami Német Színházban, vagy a Vízkereszt – ugyancsak Bocsárdi László rendezése, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előadása. De a mai világ rossz közérzetére  hívják fel a figyelmet a kevésbé jelentős produkciók is. Itt most csak a Liselotte és a május című előadást említenénk, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának előadását, ahol Harsányi Zsolt rendezésében Gecse Ramóna és Galló Ernő bemutatja azt, hogy tulajdonképpen emberi kövületekké váltunk. És a legborzasztóbb, hogy élve váltunk kövületté, élettelenné, önmagunk kísértetévé.

A Vízkereszt már szélesebb dimenzióban, társadalmi szinten hozza ugyanennek az állapotnak a képét. Szórakozunk a felmutatott abszurditásokon. De vajon még meddig szórakozhatunk rajtuk? Óráink meg vannak számlálva. Észre kellene vennünk.

3. Gyergyószentmiklóson – itt és most

Laczikó Enikő-Katalin, a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (mára már leváltott) vezetője nagyon szép üzenettel köszöntötte a Nemzetiségi Színházi Kollokvium XI. kiadását, a Gyergyószentmiklóson állandó otthont kapott rendezvényt. „Nagy öröm számomra – írta -, hogy a hazai színjátszás egyik legnagyobb múltú rendezvényének lehetünk fő támogatói.”  Ez a hivatal hozta vissza a sírból ezt a jelentős színházi rendezvényt, és fő támogatóként biztosította, hogy a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház kétévenként – immár nyolcadszor – megrendezhesse.

A támogatás folytatása azért is fontos, mert a Figura jól csinálja ezt a Kollokviumot. A rendezvény ténylegesen körüljár „olyan témákat – idézzük -, mint a kisebbségi közösségi lét, a többségi dominancia, a kitaszítottság érzése, amely ma talán nemcsak a Székelyföldön, Erdélyben, Romániában, de egész Európa-szerte aktuálisabb, mint amikor a szervezők elkezdték ezt a Kollokviumot”.

Sajnos, nagyon is igaza van. A nemzeti türelmetlenség és a nemzetiségi probléma aktualitása fokozódik. Ez pedig rossz előjel volt mindig: háborúk, világégés, mérhetetlenül sok szenvedés előjele. Amit észre kell venni! – és nemcsak a tőle szenvedőknek, hanem a világpolitika alakítóinak, elsősorban. Úgy, mint ahogy például A szentgyörgyi szent alkotói is észrevették. És nagyon bölcsen, rálátással kezelik a Kovászna megyei városban élő nemzetiségek: magyarok, románok, romák közötti torzsalkodásokat, de a baráti közeledést is, miután a városban élők rájönnek, hogy nem ők okozzák az országot sújtó nagy gondokat, azokért nem egymást kell felelőssé tenni. Viszont ha összefognak, segítik egymást, akkor mégiscsak elviselhetővé válik, legalább a házuk táján, a világ. Köszönjük a sepsiszentgyörgyi román színháznak, az Andrei Muresanu Társulatnak ezt a rálátást.

Miként ugyancsak a rálátást értékelhetjük a Figura Stúdiónak A Homokszörny című előadásában is – amely arról szól, hogy világunk teli van sérült emberekkel, akik az erőszak művelésével kompenzálnak. Hát ezt is észre kellene már venni! Mert a sérült lelkűek száma villámgyorsan növekedik nálunk is, és világszerte.

4. Az élet rossz álom

A Gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium 7. napján az előadásokat látva az a benyomásunk támadt, hogy az élet rossz álom. A Kézdivásárhelyi Városi Színház produkciója – az Amerikai bölény – arról szól, hogy miként válik banditává egy különben tisztes régiségkereskedő, hogyan készül egy előre megfontolt bűntettre: betörésre, miközben rablóvá vált társa megöli a túl sokat tudó, fiatal kereskedősegédet. Hát nem egy rossz álom? Ilyen nincs. Sajnos, van.

Ha nem hisszük, megbizonyosodhatunk róla a 7. nap második előadásán, a Csíki Játékszín Éjjeli menedékhely előadásán. És ez a rossz álom gyönyörű szép földi világunk tudatunkba vésődött képe. Azé a világé, ahol minden jó és szép csak pillantnyi – és kifosztani való. Az önzés, a lélektelenség, az erőszak, a részegség – az viszont állandó. Világunk éjjeli menedékhely. S ezt olyan nagy erővel, olyan drámaian és olyan szemléletesen vetíti elénk Victor Ioan Frunză rendezése.

E rossz álomról szól végül egy hihetetlenül sikeres előadás, egy színdarab – A Grönholm-módszer – felolvasása. Este tízkor került rá sor. Teltházat vonzott, és sokkal élénkebb reakciókat váltott ki a nézőkből mint bármelyik "normális" színházi előadás. Vagyis díszletes, kosztümös, rendezői fogásokra és színészi mutatványokra épített kis- vagy nagyszínpadi produkció. A csoda elsősorban a darabban van – Jordi Galcerán színművében -, de az előadókban is, akik felolvasás közben közvetlenül nyilvánultak meg előttünk. Nagy szükség van erre a közvetlenségre, erre a közvetlen szóra – mert akkor az alkalmazás előtti tortúrák (amiről a darab szól), interjúk rémálma is nevetésbe fullad. Könnyebben túléljük.

5. Színházi társasjáték Gyergyóban

Színházi társasjátéknak nevezném azt az előadást, amelyet a Rézlámpás kávézóban tartottak. Négy csíkszeredai színész és a kávézóba csalogatott közönség társasjátékának.  A produkció címe: Terminus – színház a szülésről (illetve) a születésről. A produkcióban résztvevő három színésznő – Boros Kinga, Czikó Julianna és Dálnoky Csilla segít a nőknek kibeszélni a szüléssel kapcsolatos szorongásaikat, félelmeiket, tapasztalataikat és a szülés utáni sorsukat. A férfi világot Kozma Attila képviseli. (Már várjuk, hogy szüljön ő is.)

A cigány, bocsánat: roma nők sorsát boncolgatta egy félig cigány és félig román színésznő a Del duma – (vagyis) mesélj nekik rólam! előadáson. A produkció – miként a címe is – kétnyelvű: roma és román. Ezt a gondot is ideje már őszintén kibeszélni. S e kibeszéléshez aligha van megfelelőbb fórum, mint a Gyergyói Színházi Kollokvium.

A szatmáriak előadása is, tulajdonképpen, kibeszélés volt. A lelki szegénység elleni civil küzdelem emlékezetes momentuma. Erre törekedett Hatházi András darabja, a Manka; erre törekedett Hatházi András rendezőként is; és ezt művelték a tanítványai:  a fiatal szatmári színészek. Kegyetlen és kemény előadás született az életvitelünkben kialakult rutinról, egymás lelki és aztán fizikai meggyilkolásáról – melyben tettes az is, aki hallgat. Mindez a lelki, szellemi  és egzisztenciális megrekedés egyenes következménye. Amit szintén ki kell beszélni – még akkor is, ha a helyzet megoldására, pillanatnyilag, nincs lehetőség. A tükör-hatás talán segíthet.

6. Gyorsmérleg

A Gyergyószentmiklósi Nemzetiségi Színházi Kollokvium 11 napig tartott, 23 előadást láthattunk, és ebből 11-et, mint igazán jót és figyelemre méltót ajánlhatok mind a Kedves Néző, mindpedig a legigényesebb színházi fórumok figyelmébe. Ezek szerintem: A mi osztályunk – Nagyváradról, az Elektra – a Temesvári Állami Német Színháztól, a Vízkereszt – Sepsiszentgyörgyről, A Homokszörny – Gyergyószentmiklósról, az Éjjeli menedékhely – Csíkszeredából, a Manka – Szatmárról, Az ördög próbája – Marosvásárhelyről, a Tompa Miklós Társulattól, A Pentheszilea-program – ugyancsak Vásárhelyről, az Ariel Színház és a Nemzeti Színház közös produkciója, a Zoltán újratemetve – Beregszászról, a Koldusopera – a Temesvári Állami Magyar Színháztól, és végül a Double Bind – ugyancsak Vásárhelyről, a Nemzeti Színház két társulatának, a magyarnak és a románnak közös produkciója. Ezeknek az előadásoknak a legfőbb érdeme, hogy égetően mai kérdéseket vetnek fel, és ehhez égetően mai eszközöket használnak, a modern színjátszás legújabb eszközeit és módszereit láthattuk, a legmerészebb színházi metafora-teremtő eljárásokat.

Figyelemre méltó az is, hogy Marosvásárhely nem kevesebb mint 6 előadással szerepelt a Kollokviumon. Ilyen még nem volt. Miként az sem, hogy egy román színésznő magyar nyelven beszéljen, magyar nyelvű előadáson szerepeljen, miként Monica Ristea tette. Ezt is fel kellene jegyezni valahová... Több előadáson szerepelt a cigány-téma, sőt egy roma színház is jelen volt a Kollokviumon. És az előadás szereplője, egy roma asszony olyasmiket mond el a cigány nők helyzetéről a roma közösségen belül, amiket ha más mondana el, rögtön rasszistának bélyegeznék... Erre is oda kell figyelni.

Ugyanakkor sajnálattal kell megemlítenünk a hiányzókat: a Kolozsvári Állami Magyar Színházat, a Szebeni Nemzeti Színház Német Tagozatát és az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színházat. A kolozsváriak bemutató előtt álltak – a Julius Caesart próbálták Silviu Purcăretével; az udvarhelyieknek pedig a Kollokvium utáni első napon, hétfőn volt egy bemutatójuk – tehát "igazoltan" hiányoztak.

Mindenesetre a Kollokvium új lendületet nyert. Azt kellene még elérni, hogy a közönség összetételében hasonlítson a hajdani, első két Kollokviumhoz.  És ezt talán úgy lehetne elérni, ha a Kollokvium idején, délelőttönként értekezleteket, találkozókat szerveznének például a történészeknek, az orvosoknak, a matematikusoknak, a filozófusoknak stb. Továbbá úgy, hogy a turisztikai irodák is besegítenének – érdekes kirándulásokra hívnák a színházkedvelőket. És így növekedne az érdeklődés Erdély-szerte a Kollokvium iránt. És tovább gyarapodna a kulturális élet Gyergyószentmiklóson. Ami ugyancsak jó lenne.