Intézményesítsék-e az Egyesült Államokhoz hasonlóan az ország „első asszonyának” (first lady) tisztségét? A kérdés azt követően merült fel, hogy Klaus Johannis államfő felesége nem titkolta, voltaképpen éppen erre vágyna. A vélemények megoszlanak róla.

Államfő férjével Németországba látogatva az ott élő románokkal találkozva ígéretet tett arra, hogy a jövőben igyekszik majd minél többet tenni a romániai és a határon túli románságért. „Szeretnék az eddiginél is jobban részt venni az oktatási folyamatban, támogatni a fiatal tehetségeket” – mondta Carmen Johannis.

Az „Elena Ceauşescu szindróma”

Az 1990-es rendszerváltást követő államfők feleségei többnyire visszavonultak a közélettől, diszkréten éltek, férjeik oldalán csak akkor jelentek meg, amikor a protokoll azt elengedhetetlenné tette.

Ion Iliescu felesége, Nina Iliescu csupán választások alkalmával jelent meg férje oldalán a nagynyilvánosság előtt. Emil Constantinescu felesége, Nadia Constantinescu szintén a háttérben maradt – csupán egyetlen alkalommal szerepelt a sajtóban, amikor Corneliu Vadim Tudor vádjai alapján Emil Constantinescut azzal gyanúsították meg, hogy diszkrét kalandja volt Rona Hartner színésznővel. Traian Băsescu felesége, Măria Basescu pedig éppen ellentéte volt férjének: hallgatagon, diszkréten, elegánsan húzódott meg a háttérben.

Mind az 1989 utáni államfők, mind pedig feleségeik tartottak ugyanis az „Elena Ceauşescu szindrómától”, amely viszonylag még elevenen él a román köztudatban. Meggyőződésük volt, hogy az ország lakossága nincs felkészülve a „második kabinetre”, az államfő dolgába beleavatkozó, esetleg éppen az irányítás szerepét átvevő elnökfeleségre. Ettől nem csak az államfők, de miniszterek is tartottak, ezért feleségeik rendszerint maguk sem kerültek reflektorfénybe.

Másfajta elnök – másfajta elnökfeleség

Carmen Johannis azonban másfajta „elnökfeleség” szeretne lenni. Férje államelnök-avatásán is rövid, virágmintás, világos színű ruhát viselt, az ilyenkor szokásos sötét kiskosztüm helyett. Nem volt hajlandó felköltözni Bukarestbe, továbbra is angol nyelvet adott elő egy nagyszebeni líceumban.

Elkísérte viszont férjét sportrendezvényekre, több külföldi látogatására – így Párizsba, Berlinbe (ahol találkozott a román közösség képviselőivel, elbeszélgetett velük, az újságírókkal, szívesen áll a kamera elé is) – és furcsamód vele volt Klaus Johannis brüsszeli útján is, amikor az államfő az Európa Tanács tavaszi ülésszakán vett részt.

A brüsszeli út kapcsán az elnöki hivatal tanácsosai közölték: Carmen Johannis a szállodában marad, miközben férje lebonyolítja hivatalos megbeszéléseit Európa vezető politikusaival.

Roxana Dumitrache, a női egyenjogúságért küzdő aktivista szerint azonban az elnökházaspár közös brüsszeli útjának kettős jelentősége van. Egyrészt Carmen Johannis nyíltan felvállalta közéleti szerepét, másrészt ezzel hangsúlyt kapott az a tény is, hogy az államfő és felesége „eredeti partneri kapcsolatban” is áll egymással. A brüsszeli látogatás alkalmával az is bebizonyosodott, hogy Carmen Johannis lazábban kezeli a protokollszabályokat.

A kérdés csak az, miként viszonyulnak majd a románok az „első asszony” intézményéhez. A legilletékesebbek egyike, Klaus Johannis egyelőre úgy látja, Románia még nem érett meg erre. Ehhez nyílt vitára, néhány közvélemény-kutatásra lenne szükség, amelyben maga a román lakosság nyilatkozna a kérdésről.

„Számomra mindig örömet okoz, ha az én első asszonyom elkísér engem mindenhová, ahova csak lehetőség nyílik, és gondolom, ez lenne az első lépés az első asszony intézményéről zajló véleménycsere nyilvánossága előtt” – mondta Klaus Johannis.

„Belevalóbb” az államfőnél?

Politikai szakértők szerint Carmen Johannis „színrelépése” kedvezően hatna Klaus Johannis elnökségére. Véleményük szerint ugyanis az államfő felesége mindenben megfelelne a társadalmi szerepkörnek, ez korántsem válna Klaus Johannis hátrányára. „Véleményem szerint Carmen Johannis legalább olyan talpraesett lenne, mint az elnök – vagy talán még belevalóbb lehetne” – vélekedett Alfred Bulai szociológus. 

Politológusok meggyőződése, hogy a román társadalom elfogadná az első asszony intézményét. Legfeljebb a konzervatívabb rétegek és a falusi környezetben élők idegenkednének tőle. A román társadalom azonban bebizonyította érettségét, hiszen nem csak németajkú államfőt választott, de az sem zavarta, hogy Klaus Johannis nem ortodox vallású. Emellett a társadalmi oldalakon Carmen Johannis több százezer lájkot kapott, vagyis rokonszenvnek örvend a lakosság körében.

Néhány román politikus viszont ellenzi az államfő feleségének nagyobb szerepvállalását. A volt külügyminiszter, Teodor Baconschi például azt kifogásolja, hogy az első asszony intézményét nem lehet törvényes úton (mondjuk az alkotmányban) szavatolni, hiszen mi történik akkor, ha a megválasztott államfő – agglegény?

Az államfőt a felesége bárhova elkísérheti, amennyiben a felek megegyeznek ebben, az „első asszonynak” viszont nincs mit keresnie az államfő hivatalos látogatásain – véli a román diplomácia volt vezetője.