Legutóbb év végén írtunk Kiss Elizeusról, akit a szászmedgyesi magyar iskola első osztályába nem akartak befogadni, a tavalyi tanévnyitón megaláztak, a Down-szindrómás kisfiú nem kezdhette el egészséges tanulótársaival az első osztályt a helyi Báthory István Általános Iskolában annak ellenére, hogy a nulladik osztályt ott végezte. Így inkluzív oktatásba került. Sora a tavasz beköszöntével fordult jobbra: visszaírathatták régi iskolájába.

Kiss Elizeus szüleit kellemes meglepetésként érte a napokban a Megyei Nevelési és Erőforrás-központ (CJRAE) szakvéleménye: a kisfiú fejlődése szempontjából az lenne a legelőnyösebb, ha anyanyelvi iskolai környezetben tanulhatna személyre szabott tantervvel, illetve az óralátogatás mellett otthoni oktatást is javasoltak. A tanfelügyelőség még nem rendelte ki ehhez a megfelelő pszichopedagógust, de a medgyesi Báthory István Általános Iskolában kialakultak a kedvező körülmények ahhoz, hogy Elizeus naponta részt vehessen a tanórákon.

A Down-szindrómás fiút a második osztály tanítónője, Pelger Matild fogadta be (az első osztályban helyettesítők váltogatják egymást), akinek a szülők rendkívül hálásak. „A tanítónő nagyon szépen felkészítette az osztályát. Elmondta, hogy jönni fog egy Down-kóros fiú, aki nagyon fog szeretni titeket, ti is szeressétek, fogadjátok be. Igazán példásan fogadták: mindenki rajzolt neki, előkészítették a padját. Ezen kívül egy új iskolatáskát is kapott a tanítónőtől” - mesélte a maszol.ro-nak az édesapa, Kiss Csaba.

A pozitív változásokat - akárcsak előzőleg a küszködést - Elizeus is észleli, amint arról édesapja beszámolt: „Hosszú idő után megint elkezdett énekelni, amit nagyon rég nem tett. Ül be az autóba – mert ingáztatom – és énekel, és mindent elmesél, hogy mit tanultak. Általában a humán tantárgyak érdeklik őt nagyon. Az osztálytársai szeretik, nagyon jól érzi magát.”

Elizeus befogadása mellett külön örömként élik meg, hogy a tanítónő – bár nem lenne kötelessége és nem várják el tőle – mindig foglalkozik a fiúval is, neki is ad feladatlapokat szintjének megfelelően. Ráadásul: „Az iskola vezetőtanácsi gyűlésén minden tanítónőnek nyilatkozni kellett, és mind azt mondták, hogy szívesen fogadják, jöjjön” - árulta el ámulattal az apa.

Figyelmeztetés az iskolának

Történt mindez abban az iskolában, ahol szeptember 15-én az előkészítő osztály után az első osztályt átvevő tanítónő olyan névsort függesztett ki a terem ajtajára, amelyről Elizeust lefelejtették, nem készített elő számára padot, és – ugyan pszichológiai oklevél birtokában fogyatékkal élő szülőknek szokott tanácsadást felajánlani, elmondása szerint – a Kiss család tagjaival nem volt hajlandó párbeszédet folytatni, Elizeust túlságosan súlyos esetnek minősítette. Ezért fordultak a szülők ősszel a diszkriminációellenes tanácshoz, ahonnan márciusban kaptak végleges választ: pénzbírságot nem szabtak ki, az iskolának küldtek figyelmeztetést.

A CJRAE határozata szeptemberig érvényes, de a szülők már tervezik, hogy júniusban kérni fogják ennek meghosszabbítását: „Így, ahogy van, ez megfelelő. Nekünk öröm, hogy magyar szót hall a fiunk, mert míg az inkluzív oktatásban volt, románok között, ott elszigetelődött, nem értett semmit, őt sem értették, nem tudott fejlődni. Pedig egy Down-szindrómás gyermeknek az kell, hogy minél többet legyen közösségben, mert őt a közösség formálja” - mondta lapunknak Kiss Csaba, hangjában azzal az örömmel, hogy vannak még pedagógusok, akik nem csak elviselik a sérült gyermeket, hanem felismerik: ajándék is lehet a közösség számára, képes pozitívan formálni a társadalmat.