Egy ilyen krízishelyzetben, mint a koronavírus-járvány, különösen fontos, hogy az államfő képes legyen megteremteni azt a társadalmi kohéziót, ami nélkül egy nagy válságból egyetlen nagy nemzet sem tudott gyorsan és hatékonyan kikeveredni. Klaus Iohannis azonban a második mandátuma alatt sem tudott felnőni az államfői tisztséghez – jelentette ki a Maszolnak adott interjúban az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor.

Eltelt néhány nap az államfő sokakat megdöbbentő, uszító sajtónyilatkozata óta. Az RMDSZ bocsánatkérésre szólította fel Klaus Iohannist, de ez nem történt meg. Telefonon sem kereste meg önt az államfő, mint politikus a politikust azzal, hogy „elnézést, ezt kissé túltoltam, mert a politikai érdekeim hirtelen ezt kívánták”?

Semmilyen beszélgetésünk nem volt az államfővel a szerdai nyilatkozata óta.

Elképzelhető, hogy Orbán Viktort felhívta a román elnök? Arra utalok, hogy a magyar kormányfő a hazai reakciókhoz képest nagyon visszafogottan reagált Iohannisnak az őt személyesen is érintő kirohanására. Azt mondta, az elnök személyében egy tiszteletreméltó embert ismert meg, és „egyelőre” nem veszi fel az elé dobott kesztyűt.

Azt nyilván Orbán Viktortól kellene megkérdezni, hogy megkereste-e őt a román államfő bármiféle magyarázattal. De ez várható volt, hogy a magyar kormányfőnek ez lesz a reakciója. Ha ugyanis Orbán Viktor nem ilyen elegánsan reagál, akkor lehetőséget ad az ócska és buta replikákra. Az elmúlt időszakban a magyar kormányfő visszafogott, sokszor baráti jobbot nyújtó álláspontra helyezkedett, amikor Bukarestből támadások érték, és ez helyénvaló.

Azért tettem fel ezeket a kérdéséket, mert abban reménykedtem, hogy az államfő megpróbált legalább informális úton elnézést kérni néhány magyar politikustól, azzal mentegetőzve például, hogy a zuhanórepülésben lévő Nemzeti Liberális Pártnak akart segíteni a PSD-t is támadó kijelentéseivel. Sokan ugyanis azzal magyarázták a kirohanását, hogy ez nem a magyarok ellen irányult, hanem csak egy aljas kampányszöveg volt.

Ez a magyarázat szerecsenmosdatás, egy olcsó próbálkozás annak elfogadtatására, hogy egy államfő uszíthat egy kisebbségi közösség ellen, gúny tárgyává teheti a magyar nyelvet. Ha a PNL rosszul kormányoz, azért nem a magyarok, nem a magyar nyelv a hibás, hanem csakis a PNL. A Nemzeti Liberális Pártot nem lehet szebbé és jobbá tenni azzal, hogy belerúgunk egy országba, egy kisebbségbe, a magyarokba. Nem lehet hazugsággal sem fényezni a PNL-t. Az államfő két és fél perces nyilatkozatának ugyanis egyetlen egy szava sem volt igaz. Iohannis hazudott, mert nagyon jól tudta, hogy Erdélyt nem akarja a PSD eladni Orbán Viktornak, azt is, hogy nincs semmiféle egyezség a PSD és az RMDSZ között, és azt is, hogy az autonómiatervezet nem fog átmenni a parlamenten. Így nem lehet a PNL impotenciáját és inkompetenciáját leplezni. Ilyen mentségeket én nem tudok elfogadni. Még a második, harmadik vonalbeli politikusoktól el-elnézni az ember az ilyen típusú manővereket, de egy államelnök, a legfőbb közjogi méltóság részéről ez elfogadhatatlan.

Fel lehet-e mérni ebben a pillanatban, hogy milyen következményekkel jár az államfőnek ez a nyilatkozata például az etnikumközi viszonyok területén?

Iohannis kijelentéseinek hosszú távú következményeit nagyon nehéz bemérni. Mit gondolhat a magyarokról a román lakosság, ha az államfő a koronavírusnál is nagyobb veszélynek állítja be a magyar közösséget? A lakosság számára az államfő szava irányadó, mert úgy tartják, hogy az ország elnöke mégis csak tudja, mit beszél. Iohannis pedig az államelnöki tisztség magasságából ellenségnek állította be a magyar közösséget. Ennek a következményeit hosszú távon fogjuk látni. Viszont azt is gyorsan hozzátenném, mert így korrekt, hogy a román közvélemény-formálók részéről biztató jelzések érkeztek. Egyhangúlag elítélték az államfő nyilatkozatát, a reakcióik tisztességesek voltak. Ez még akkor is fontos és biztató, ha egyesek azzal mentegették Iohannist, hogy a pártját akarta kihúzni a bajból. Vagy azzal, hogy Iohannis ideges, mert Magyarországnak a régióban erős a pozíciója, a Moldovai Köztársaságban is jelen van. Ennyire egyhangú megnyilvánulást hasonló ügyekben a román a közvélemény-formálók részéről a kilencvenes években azért nem láttunk.

Milyen politikai következményei lehetnek az államfői nyilatkozatnak?

Melyik román párt akar ezek után bármilyen kérdésben leülni és egyeztetni a magyarokkal? Az elnök kijelentése után nemzetárulónak nyilvánítják őket. Vagy hogyan fordulhat a magyar érdekvédelmi szervezet ezek után bármelyik román párthoz? Az elnök lovat adott a magyarellenes erők alá, ilyen nem fordult elő 30 éve.

Iohannis kijelentéseit nem csak a román közvélemény-formálók, hanem a PMP kivételével valamennyi parlamenti párt elítélte. A PMP magatartása érthető, hiszen államfőként Traian Băsescunak is voltak korábban hasonló vadnacionalista kirohanásai. De mennyire hitelesek a többi román párt reakciói? Arra gondolok, hogy azért a PSD-nek sem kell a szomszédba mennie egy kis magyarok elleni uszításért…

Ha így nézzük, mindegyik román pártban vannak durván nacionalista politikusok. Az is közismert, hogy a PSD soha nem támogatta például az autonómiatervezetet, és velük 2019 áprilisa óta semmilyen megállapodásunk nincsen. Mégis, mit mondhattak volna most, hogy igaza van az elnöknek? A leghitelesebbnek a román politikusok közül Călin Popescu Tăriceanu megnyilvánulását tartom. Ő soha nem hazudtolta meg magát az elmúlt 30 évben, ebben a tekintetben mindig koherens volt, a kulturális autonómiáról szóló törvényt is az ő kormánya terjesztette be a parlamentbe. Az USR-sek mondtak ilyet is, olyat is, ha őket nézem, akkor egy sima, egy nádli. Egy biztos, a román parlamenti pártok a néppárti kollégáink, a liberálisok és a PMP kivételével megpróbálták valamelyest elhatárolni magukat ettől a fundamentalista államfői nyilatkozattól.

A reakciókon túl történt néhány konkrét lépés is az államfő felelősségre vonására. Az Országos Diszkrimációellenes Tanácshoz több panasz is érkezett, elsőként az RMDSZ-től. De a parlament tisztázni akarja a Román Hírszerző Szolgálat igazgatójával, hogy nyújtott-e a SRI bármiféle olyan információt az államfőnek, amelyekre ezeket a kijelentéseit alapozta. Mire számít Eduard Hellvig parlamenti meghallgatásától?

Nem vettem részt soha a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság ülésén, így nem tudom, hogyan zajlanak ezek a meghallgatások. Megvárom azt, amit Csoma Botond, a bizottság RMDSZ-es tagja mond az ülés után. Az biztos, hogy nem létezhet olyan, tényeken alapuló hírszerzési anyag, amelyik alátámasztaná az államfő kijelentéseit.

Călin Popescu Tăriceanu kezdeményezte az államfő parlamentbe hívását ebben az ügyben. Lesz-e ennek valamilyen foganatja?

Az alkotmány szerint az elnök nem kötelezhető arra, hogy a parlamentben bármiről is számot adjon. Ha akar, elmegy a parlamentbe, ha nem akar, nem megy. Az eddigi politikai pályafutását és a személyiségét ismerve nem fog a parlamentben megjelenni.

Puskás Bálint volt alkotmánybíró szerint kijelentései alapot adnak az államfő felfüggesztésére is. Ezt hogyan látja?

Puskás Bálintnak alkotmányjogi szempontból igaza van, ezt nem is vitatom. Szerintem túllépte az alkotmányos hatáskörét az elnök ezzel a nyilatkozatával. A felfüggesztést azért nem tartom ebben a pillanatban járható útnak, mert egyrészt világjárvány és szükségállapot van. Másrészt lehet, éppen ez a célja az államfőnek, hogy a parlament felfüggessze, a PNL rossz kormányzásáról a figyelmet elterelje. Azt sem tartom egyébként kizártnak, hogy a PNL valahogyan meg akar szabadulni a kormányzástól, és ki akar provokálni egy bizalmatlansági indítványt.

Az államfő nagy visszhangot kiváltó szerdai nyilatkozatát megelőzte kedden egy sajtótájékoztató, aminek érzékelhetően a PNL fényezése volt a célja. Iohannis a millió lakosra jutó fertőzések számát ábrázoló diagrammal bizonygatta, hogy a kormány által bevezetett óvintézkedések jók voltak, mert Romániát más országoknál kevésbé érintette a járvány. Mennyire áll jól valójában az ország a koronavírus leküzdésében?

A kontextushoz tartozik, hogy miután az államfő látta, hogy a PNL-kormány buta döntéseket hoz, a tagjai össze-vissza kommunikálnak, átvette ő a járvány elleni küzdelem irányítását és az erről szóló kommunikációt. Ez alapvetően egy elhibázott döntés volt. Másrészt az államfő ezen a sajtótájékoztatón egy kockázatos manipulációhoz folyamodott. Mindenki tudja, hogy akkor érdemes a fertőzések számát egymillió lakosra kivetíteni, ha ismert az elvégzett tesztek száma is. Ezt az újságírók is tudják, és erre rá is kérdeztek, és akkor már kilógott a lóláb. Ettől arrafelé minden megkérdőjelezhető abból, amit az államfő járványügyekben kommunikál. A kormánynak sok lehetősége nem volt a koronavírus elleni küzdelemben, úgy járt el, ahogy eljárhatott. Az első fertőzés romániai megjelenésétől a szükségállapot bevezetéséig hozott intézkedések helyesek voltak. A kormány viszonylag gyorsan lépett, a szigorítások szükségesek voltak. A szükségállapot bevezetése után azonban sorra buta döntéseket hoztak, kezdve attól, kivezényelték a rendőrautókat az utcákra a román himnuszt lejátszani egészen addig, hogy a bejelentették a korlátozások lazítását az ortodox húsvét idejére. Nem beszélve a gyanús közbeszerzési eljárásokról, amikkel a kormány a Washington Post címoldalára került.

Iohannis a kormány gazdasági intézkedéseit is korrekteknek nevezte. Ezt hogy látja?

Még mindig nem ismertek a kormány elképzelései a munkanélküliség visszaszorításáról, a munkahelyek megmentéséről, a gazdaság megsegítéséről. Az RMDSZ már a szükségállapot első hétvégéjén javasolt egy gazdasági intézkedéscsomagot, mert segíteni akartuk a kormányt, utána is tettünk több javaslatot a miniszterelnöknek, én is személyesen telefonon. Ennek ellenére még most sincs egy emberek elé terjeszthető elképzelésük. Olyan körülmények között, hogy 15-20 milliárd euróra lenne szükség a román gazdaság összeomlásának elkerüléséhez.

Végezetül egy személyesebb kérdés: csalódott-e emberként Iohannisban a magyarokat sértő nyilatkozata miatt?

Nem ért semmiféle csalódás, nem voltak illúzióim. Rengeteget kaptam a fejemre 2014 után, hogy miért nem támogatom Iohannist. Ez a két és fél perces nyilatkozata azt bizonyítja, hogy a második mandátuma alatt sem tudott felnőni az államfői tisztséghez. A tisztség betöltéséhez önfegyelem kell, fontos az egyensúly látszatának fenntartása. Egy ilyen krízishelyzetben különösen fontos azt az üzenetet megfogalmazni, hogy van egy személy, aki képes összefogni a társadalmat, és képes megteremteni azt a társadalmi kohéziót, ami nélkül egy nagy válságból egyetlen nagy nemzet sem tudott gyorsan és hatékonyan kikeveredni. Nekem ez a legnagyobb problémám az államfővel, nem az, hogy mit gondolt vagy mondott rólunk.