Mennyire toleráns a romániai tanártársadalom, és milyen hatalmi berendezkedésben bízik? Többek között ezekre kapunk választ a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szakértői által készített friss tanulmányban, amely többnyire lehangoló eredményekre jutott. A megkérdezettek megdöbbentő véleményeket fogalmaztak meg a diktatúráról, a fajgyűlöletről, a halálbüntetésről vagy a homofóbiáról. Gabriel Bădescu egyetemi tanár, a kutatás egyik szerzője szerint fontos, hogy a demokráciadeficitet ne kizárólag a tanárok nyakába varrjuk, azonban elvárható lenne, hogy a pedagógusok az átlaglakosságtól eltérő módon vélekedjenek bizonyos társadalmi kérdéskről. Interjú.

Meglepő eredményekre jutott a tanulmány, pillanatok alatt bejárták a hazai sajtót a szenzációhajhász címek, miszerint a romániai tanárok diktatúrapártiak, rasszisták és homofobók. Ehhez képest mennyivel árnyaltabbak az eredmények? Melyek lennének a kutatás legfontosabb következtetései?

Valóban jelentek meg cikkek ilyen címekkel. Ezek hozzájárultak ugyan a tanulmány népszerűsítéséhez, viszont azt sugallták, hogy a demokráciadeficit fő felelősei Romániában a tanárok lennének. A legfőbb érvünk a tanulmányban az, hogy az iskolában a diákok olyan demokratikus értékeket és készségeket is el kellene hogy sajátítsanak, amelyek minősítésekben és díjakban nehezen mérhetők, azonban fontosabbak, mint az érettségi, a PISA-felmérések vagy a nemzetközi diákolimpiák eredményei. Korábbi felmérések szerint aggasztó trend figyelhető meg Románia lakosságának a demokratikus értékekhez való viszonyában. Ez még hangsúlyosabb a fiatalok körében, és úgy tűnik, a hanyatlás egyik forrása az oktatási rendszer. Szerintünk ez a probléma nagymértékben összefügg azzal, ahogyan a tanárokat kiválasztják, felkészítik és motiválják arra, hogy a szakmában maradjanak.

A fiatalabb nemzedékhez tartozó tanárok adták a legmegdöbbentőbb válaszokat, kiderült, hogy a 35 év alatti korosztály ragaszkodik a legkevésbé a demokráciához, és ők a legintoleránsabbak. Mivel magyarázható ez a jelenség? 

Ezt a jelenséget más országokban is megfigyelték, a régi demokráciákban is. A témában készült friss kutatások több magyarázatot sorolnak. Egyrészt megemlítik a gazdasági egyenlőtlenség növekedését és a fiatalok életkörülményeinek és életperspektíváinak rosszabbodását. Másrészt tudni kell, hogy a demokráciát sok kelet-európai azért támogatta, mert ez jelentette számára az ellenzéket a kommunista rezsimmel szemben, és nem azért, mert elkötelezett lett volna a demokratikus értékek iránt. Ahogy az emberek kezdik látni, hogy a Keleten ismert autoriter rezsimekhez képest léteznek más, nem demokratikus hatalmi berendezkedések, a demokrácia már nem jelenti az egyedüli alternatívát. Nem utolsó sorban pedig a közösségi média is hozzájárult a társadalmi polarizációhoz, és növelte a különböző csoportokkal szembeni intoleranciát. És mivel a fiatalok attitűd- és viselkedésváltozása gyorsabb, mint az időseké, rájuk mindez nagyobb hatást gyakorolt.

Ezek az eredmények veszélyeztetik a fiatal generáció nevelését az iskolában?

A jó állampolgárrá nevelés nem kizárólag az iskola feladata, a szülőknek, ismerősöknek, barátoknak, tömegmédiának is fontos szerepe van ebben. Az oktatásnak lehetősége van arra, hogy jó irányba változtasson, de ez a változás nehezen elképzelhető akkor, ha a tanárok demokratikus értékei és készségei a lakosság többi részével azonosak.

Ön szerint általánosíthatók a kutatás eredményei a teljes lakosságra? Ha más társadalmi csoportot vizsgáltak volna, hasonló eredményekre jutottak volna?

A tanárok válaszai nagyjából egybecsengenek a teljes lakosság körében végzett felmérésekkel, az eltérések a feltett kérdésektől, illetve az összehasonlítási alapnak használt országos felmérésektől függenek. Ám ez egy komoly probléma, hiszen a tanároknak az átlaglakosság felett kellene teljesíteniük – egy matektanártól is elvárjuk, hogy több matematikát tudjon az átlagnál. Hasznos lenne más, a demokratikus kormányzásban fontos szerepet játszó szakemberek válaszait is megismerni, például a civil szférában vagy az igazságszolgáltatásban dolgozókét.  

Egy interjúban azt mondta, hogy az eredmények ismeretében minél hamarabb közbe kell lépni, mert a dolgok csak rosszabbodni fognak. Kinek a részéről és hogyan képzeli el ezt? Kinek a felelőssége, hogy közbelépjen?

Különböző mértékben ugyan, de szerintem mindenkinek ez a feladata. A szülők aktívan bekapcsolódhatnak az iskolai életbe, és követelhetik, hogy a szakmai felkészültség mellett a tanárok felkészültek legyenek arra is, hogy a diákokat egy demokratikus társadalomnak megfelelő módon neveljék. A szülők részéről elismerést és biztatást kellene hogy kapjanak azok a tanárok, akik rendelkeznek ilyen tulajdonságokkal, annál is inkább, mert úgy tűnik, a rendszer erre nemigen képes. Természetesen a tanároknak is megvan a maguk felelőssége. Ha figyelemmel követnék a vitákat arról, hogy az iskola egyik szerepe a demokráciára nevelés, akkor jobban reflektálhatnának a szakmájukra és állampolgári szerepükre.

Ugyanakkor az állampolgároknak jobban meg kellene követelniük, hogy az oktatás fontossá váljon a politikusok számára, és a közpolitikák ezt reflektálják is. Szankcionálni kellene az urnáknál azokat a politikusokat, akik nem látják az oktatás tétjét, és azokat is, akik beszélnek az oktatásról, de megfelelő megoldásaik nincsenek.

Nem utolsó sorban pedig a felelősség a tanügyminisztériumé. A mutatók többsége szerint a romániai oktatás deficites. A magas iskolaelhagyási arány és a PISA-eredmények ezt tisztán mutatják. A minisztériumnak megoldásokat kellene találni ezekre a problémákra. Meg kellene értenie: létszükséglet az, hogy az iskola jó állampolgárokat neveljen, mert ez jelenleg nem valósul meg. A tanulmányban javasoljuk, hogy a tanárképzők komolyabbak legyenek, és olyan modulokat is tartalmazzanak, amelyek a különböző kulturális és társadalmi-gazdasági környezetben való oktatásról szólnak.