Tamási, ha élne, most jókora taslit küldene felém, hogy lenyúltam volna az ötletet a regénycímből. De alig voltam másfél hónapos emberke, amikor Farkaslakán eltemették. S hogy biztonságos legyen a művelet, arra a Szekuritáté megannyi civilbe bújtatott „gyászolója” ügyelt igencsak szorosan. Ám most mégis Vlöduczról lenne érkezésem szólani. Röviden, mert a bő lére eresztett szövegeket – állítólag tanulmányok igazolják – nem kedvelik az ilyen digitális sajtófelületeken.

Több szálon is kötődik V. ehhez a címhez: egyrészt mert ő maga is szekuskollaboráns leszármazottja, két rokona pedig kimondottan a „kék szemű fiúk” kötelékébe tartozott, másfelől pedig tényleg rengeteg sok dolga lett, annyira, hogy lassacskán ki se látszik belőle. A felmenőit az ember nem válogathatja meg, és aligha kérhető számon az utódon atyja sejtelmes múltja. Mindazonáltal habitusára, neveltetésére – még ha részben is – többnyire kihat a szülői jelenlét. Vlöduczot viszont okkal lehet megkérdezni, hogy mit keres jelenleg a dolgok sűrűjében.

Harmadjára fut neki (beleszámítva a fővárosi helyhatósági választási kampányt), mint királyfi a mesében: volt ő már miniszter, majdnem félévig egészségügyi tárcatulaj, tehát tudta, mire vállalkozik, midőn a C-kabinetben szerepet vállalt. Reformot, gyorsat, mélyrehatót, ágazatit – ilyeneket mondott a legelején, a szakbizottsági meghallgatások küszöbén. És hozzátette: két-három évbe telik, míg érezni a változásokat. Az idő viszont kegyetlen; Vlöduczot sem kíméli. Mondhatni kiemelten törődik vele: kórházak mint lármafák kapnak lángra, tengelyt akasztott a koalíciós partner liberálisok főtanügyérével, a kormányfő üzeneteinek ellentmondó nyilatkozatokat tesz. V. igazi újhullámos politikus: önbizalma, makacssága és munkabírása egyaránt erre predesztinálja. Más források és vélekedések szerint az akarnokság mögött az őt dinamizáló gyógyszeripari lobbik szerepére érdemes odafigyelni, ha a döntései hátterére vagyunk kíváncsiak.

Egy dolog biztos: Vlöducz legalább három hete inkább magyaráz(kodik) és hárít, nem marad ideje kezdeményezni, higgadt kormánytagként megnyilvánulni, szerkezeti váltásnak megágyazni. Újabban menesztette a kommunikációért felelős emberét, és meglehet, a tárca üzenetei ezentúl valamivel koherensebbek lesznek. (A gond csak az, hogy az üzenet nem szokott visszahatni a döntésre.) Körülötte fogyni kezdett a levegő, a hivatalos ellenzék, hívatlan sajtóguruk, és egyre kevésbé titkoltan ellendrukkerkedő liberális (meg USR-s) koalíciós társai lélegzet-visszafojtva várják az újabb bakit, elbizonytalanodást… vagy a következő kórháztüzet. (És tegyük hozzá: V-nek koránt sincs olyan gunyoros, huncutkodó észjárása, mint Ábelnek, ezért a rendszeren – mit írhatnánk nagy R-rel is – nehezen fog majd ki.) 

Vlöducz szeptemberben lesz 38 éves; Tamási ilyen idősen debütált Lélekindulás című novelláskötetével, amelyre egyből felfigyelt a korabeli kritika és műértő közeg.