Fajtájára nézve oroszlánfejű törpenyúl, nemét illetően hím (közérthetőbben bak), korát tekintve kilenchónapos, ami emberi mércével 16-17 esztendő lenne. Jelen esetben családtag. Nevét születési hónapjától kölcsönözte, de számos egyéb ragadvánnyal bővült: nyulucz, nyuszmusz, masnifül, nyuszula, babas…, és ha épp laptopkábelt vagy könyvsarkot csemegézett, akkor „szőrös döge”.

Április jól elvan nálunk; betagozódott a famíliába, időnként közelharcot vált ki a birtoklása, amúgy gyakran aktív részese a távoktatásnak, a családi filmnézésnek, és még a meseolvasást is egyértelmű érdeklődéssel követi. Ősei Belgiumból származtak, de ő ennek dacára mindig tudja, hova kell állni-ülni. Éjszaka olykor zajong, a fürdésért nem rajong, hiába került nyuszkósampon az eddig felhalmozott piperék közé. Unja a sétát, főleg ha pórázon kell lépegetni, a szabad kergetőzést annál inkább kedveli, ilyenkor, ha belejön, egészen szabályos köröket ír le, miközben mókásan dobja a farát, ha épp a levegőben van. Remek nyugtató (nem is tudom, miért nincs külön fejezet a relaxációs könyvekben ilyen alcímekkel, mint: hátgerincnyújtás nyúllal, vagy valami tapsifüles aszána).

Gyanítom, szeret utazni, bár az élesebb szerpentineket bizonyára nem kedveli, és velejéig lokálpatrióta: annyira jókedvűen ficánkolni még nem láttam, mint Sepsiszentgyörgyön, szülőhelyétől pár nyúlugrásnyira.

Törpesége idővel viszonylagossá vált, most épp megy a drukk, hogy ne gyarapodjon tovább, nagyobb ketrecet ugyanis nem bírnak el négyzetmétereink. Április idővel több lett, mint gondoltuk volna, annak idején a görény és a minimalac közti kompromisszumként költözött be az életünkbe az Oryctolagus cuniculus e majdnem habfehér egyede.

Születésnapjára muroktortát tervezünk, hálából, mert társunk volt a bezártságban, két legóparti között pihepuha intermezzo, bár kicsit nehezebb szétszedni és újra összerakni. Annyira szerves része mindennapjainknak, hogy elalvás előtt már jó ideje nem bárányokat számlálgatok. A nyúl szerencsét hoz, sőt… ő maga Fortuna álmából pottyant ide: tízezer szám kóborolnak menhelyről ideiglenesen „adoptált” kutyák, akiket a kijárási tilalom átjátszására vetettek be a szigorú járványidőkben önző és kicsinyes (hogy ne mondjam cinikus) „neogazdik”, majd a lazulás első pillanatában kiadták útjukat. Nem osztozik a mindenkori húsvéti nyuszkók többségének sorsában sem, mint idejekorán elunt házikedvenc. Április persze minderről mit sem tud: és jól van ez így; különben hogyan maradhatna a családi nyugalom és egyensúly megfellebbezhetetlen origója?