Veszélyes politikai jelenség terjed Európában: a demokrácia védelme érdekében a demokraták megszegik a demokrácia szabályait. Egyre több helyen igyekeznek ún. cordon sanitaire-t vonni az előretörő szélsőjobb köré, egy másik esetben pedig – Franciaországban, Macron elnök – a (szélső)bal kormányalakítása elé gördített akadályt. Ez nem csak, hogy etikátlan – ami persze a politikában ritkán jelent gondot –, de sikertelen is, mi több sokat ronthat a helyzeten.

Az osztrák kormányalakítás körüli elhúzódó bonyodalmak vegytiszta példája ennek a jelenségnek. A Szabadságpárt (FPÖ) 28,8 százalékponttal első helyen végzett a szeptemberi parlamenti választásokon. Lehet ezen szörnyülködni vagy lehet ennek örülni, attól függően, ki melyik oldalon áll, de mint választási eredményt és számszerű faktumot mindenképpen tudomásul kellett volna venni. Ennek ellenére Van der Bellen köztársasági elnök (képünkön balról) a „vesztesek” koalícióját, az Osztrák Néppártot (ÖVP) a Szociáldemokrata pártot (SPÖ), illetve a felemelkedő liberális kispártot, a NEOS-t kérte fel kormányalakításra, annak a Karl Nehammernek a vezetése alatt akiből már mindenkinek elege volt.

Két okból kifolyólag döntött így a szövetségi köztársasági elnök. Az egyik, hogy az FPÖ-vel senki nem volt hajlandó koalícióra lépni. Legalábbis akkor. A másik, hogy Herbert Kickl FPÖ pártfőnök nem ígérkezett szalonképes európai kancellárnak, hiszen EU-ellenes és lelkes Putyin-párti politikus. Az osztrák politikum teljes spektruma – kivéve természetesen az FPÖ-t, Kickl saját pártját –, de a közélet legnagyobb része is egyetértett ezzel. Ami a koalíciós partnerek FPÖ-vel szembeni elzárkózását illeti, sántít a dolog. Tény, hogy Nehammer nem akart Kicklel együtt dolgozni, de az is tény, hogy Ausztria kilenc szövetségi államából ötben, az FPÖ koalíciós partnerként máris jelen van a „Landok” kormányaiban. Arról nem is beszélve, hogy az ÖVP nem is olyan régen közösen kormányzott, Sebastian Kurz és Hainz Christian Strache vezetésével.

Ausztriának a választásoktól eltelt három hónap alatt nem sikerült kormányt alakítania, és az új év harmadik napján a liberális kispárt, a NEOS végül bedobta a törölközőt és kiszállt a koalíciós tárgyalásokból. Másnap az ÖVP is otthagyta a tárgyalóasztalt. Vízkeresztkor van de Bellen köztársasági elnök Herbert Kickl szabadságpárti vezetőt kérte fel kormányalakításra. Ott vagyunk mint októberben, azaz dehogy: mivel első körben félrelökték az útból, időközben az FPÖ-nek már 37 (!) százalékos a népszerűsége, vagyis javítottak további kilenc pontot. Van der Bellen és az ÖVP szentül megfogadták, hogy Herbert Kickellel és az FPÖ-vel semmiképpen nem tárgyalnak. A Der Standard osztrák lap hosszú kronologikus idézetlistát publikált a néppárti elöljáróktól, amint a legvehemensebb szavakkal zárják ki az együttműködést. Most Karl Nehammert elfogyasztották, lemondatták és mégis leülnek tárgyalni. Elvtelenségük eget verő, de nem biztos hogy nyereséget hoz nekik, mert a három hónapos megvárakoztatás után most joggal jubiláló Kickel csak akkor áll szóba a Néppárttal, ha az az általa szabott feltételeket teljesíti. Mert ha nem, akkor jönnek az előrehozott választások, melyektől mind az ÖVP, mind az SPÖ úgy félnek, mint ördög a tömjéntől. Nem kétséges, hogy csúnyán rajtaveszítenének.

Miért érdekes számunkra mindaz ami Ausztriában történik? Mert sokban hasonlít a romániai belpolitikai helyzethez! Ciolacut újra miniszterelnöknek megtenni, például – mikor változásra, új arcokra vágynak az emberek – ugyanoda vezet, mint Nehammer kinevezése. Sehova. Most Ausztriának szélsőjobbos kancellárja, pontosabban „Volkskanzler”-je lesz, ahogyan Kickl magát szereti nevezni, nem félve a hajmeresztő történelmi konnotációktól. A kipróbált osztrák demokrácia fékjei és ellensúlyai remélhetőleg megbírják még Herbert Kickl népkancellároskodását is (?). Remélhetőleg. Nem tudom, hogy megbírná-e a román demokrácia a messiás Calin Georgescu elnökösködését? Nem kellene ezt kipróbálni, így jó lenne ha az Európa-barát kormánykoalíció nem csak aggódó szavakkal tenne e nagyon valós veszély elkerülésére, de valódi döntéseket hozna.