Legutóbb hat évvel ezelőtt, a diaszpóra-tüntetés néven elhíresült bukaresti demonstráció okozott akkora politikai vihart, mint a juhtenyésztők keddi tiltakozása. Akkor a PSD által vezetett kormánykoalíció büntetőjogi politikája elleni megmozdulás vált erőszakos akcióvá jól szervezett agitátorok révén, most a gazdák elégedetlenségét használták ki tökéletesen időzített balhé kirobbantásával a provokátorok. 

Azt is mondhatnánk, hogy lépjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló. Nyugat-Európában rendszeresek a gazdatüntetések, s az esetek többségében erőszakos megmozdulásokkal párosulnak. Brüsszelben vagy Párizsban a rendfenntartók jól begyakorolt forgatókönyv szerint járnak el az agresszív bajkeverőkkel szemben, nincs helye a mérlegelésnek. Hogy Romániában miért gyanúsak az erőszakba torkolló tüntetések? Például a különböző titkosszolgálatok sok évtizedes közéleti befolyása miatt. Amikor hírszerzői csoportok háttérben zajló harcaiból kerül ki egy-egy miniszterelnök-jelölt, s büntetőjogi eljárások indulnak titkosszolgák közreműködésével, akkor nehéz elhinni, hogy épp a demonstrációk szervezése, alakulása spontán. 

Ez nem kérdőjelezi meg a különböző társadalmi elégedetlenségek jogosságát és őszinte voltát. Romániában a pandémia, a közeli és távolabbi háborúk gazdasági kihatása, a rossz kormányzás, az elnökválasztás eltörlése majd az empátia nélküli megszorítások dühössé tették az embereket. A politikai elit nagyobbik része semmit nem tanult a válságokból. Ugyanazt a semmitmondó bikkfanyelvet használják, amiből a társadalom többségének elege van. Ugyanazokat az üres jelszavakat szajkózzák Európáról, Ukrajnáról. Felsőbbrendű hangnemben beszélnek deficitről, spórolásról és Brüsszel javaslatairól, miközben az országot egy ügyvivő könyvelő és egy kótyagos figura vezeti. Nekik kellene elhinnünk, hogy nincs alternatíva.

A másik oldalon ott van az AUR, Georgescu és még pár parlamenti futóbolond. A rajongóik egy részét láttuk a megváltót játszó volt enökjelölt országjárásának különböző állomásain és a keddi, bukaresti tüntetésen. A kormánypalota előtt a „tüntetők” hosszan éltették Georgescut. Több AUR-os képviselő hirtelen juhtenyésztő lett, a Facebookon és a téren is a demonstrálókat biztatgatta. Képzeljük el ezt a bagázst az ország élén. Ők lennének a megmentők? Tényleg az AUR és Georgescu hozza majd el a társadalmi megbékélést, a jólétet? 

A keddi híradások képei Marosvásárhely fekete márciusát juttaták eszembe. A szerencsétlen, átvert és felhergelt juhászok, juhtenyésztők közül némelyik nagyon hasonlított az 1990 márciusában a Bolyaiak városába szállított, magyarellenes álhírekkel félrevezetett falusi román favágókra. Az akkori akció mögötti titkosszolgálati hátteret és motivációt ma már nagyjából ismerjük. Azóta sokszor, sokan tették fel a kérdést, megismétlődhet-e az, ami harminchat éve Marosvásárhelyen történt. Pár évvel ezelőtt még nemmel válaszoltam volna, ma már az igen felé hajlok. 

AUR-os körökben, a Georgescu-hívek közösségi médiában terjedő megnyilvánulásaiban olyan mértékű az agresszivitás, a nacionalista, idegengyűlölő hangulatkeltés, hogy az pillanatok alatt fordítható át álhírekre épített magyarellenes hergeléssé, ha politikai, titkosszolgálati érdek is fűződik hozzá. Elkeseredett, becsapott és irányított juhtenyésztők vagy favágók magyarok ellen is bármikor bevethetők. Veszélyes időket élünk.