Úgy támadják az „övéi” Nicușor Dant, mintha a kis jegyzetfüzetével bóklászó államfő lenne Románia legnagyobb ellensége. Azok akarják most kicsinálni, akik megmentőnek kiáltották ki az elnökválasztás előtt. Emlékeznek még, hogyan hisztiztek tavaly májusban, a megmérettetés első fordulója előtt Crin Antonescu, az akkori koalíció közös jelöltje ellen Dan progresszív rajongói? Most ugyanazok vádolják alkalmatlansággal Nicușort. A második fordulóban Danra szavazók többsége tisztában volt a bukaresti főpolgármester korlátaival, de akkor az AUR-vezér hatalomra kerülésének meggátolása mindent felülírt. Ma látjuk igazán, mennyivel jobb választás lett volna Antonescu. Kár, hogy Nicușor egykori rajongói, mostani támadói ezt nem ismerik el nyilvánosan.     

Dannak túl nagy kalap az elnöki pozíció, ez világos, a leghangosabb bírálóit viszont az zavarja igazán, hogy nem kötelezi el magát Ilie Bolojan, az új „megmentő” mellett, s a legutóbbi parlamenti választásokat megnyerő PSD-t nem hagyja ki a politikai képletből. Azt is nehezen viseli a progresszív kemény mag, hogy az elnök és tanácsadói belátták: az AUR további növekedésének, hatalomra kerülésének egyetlen reális alternatívája egy szalonképes konzervatív üzeneteket megfogalmazó erő megjelenése. A PSD a maga szerencsétlen módján próbálkozik ezzel,  mérsékelt sikerrel. 

Minden felmérés azt jelzi, hogy a romániai potenciális választók markáns többsége a konzervatív értékek mellett elkötelezett. A Bolojan féle PNL és az USR ezt a domináns réteget nem szólítja meg, de a progresszív tábort kétségtelenül megerősíti. Az AUR részsikerrel igyekszik a konzervatív üzenetekre vágyó szavazókat meggyőzni, George Simion pártja továbbra sem tűnik kormányzóképesnek, szélsőségessége sok radikális változásra vagyónak is riasztó. Ezért lenne szükség egy hiteles konzervatív politikai alternatívára.                            

Nicușor Dan kedden, a bukaresti monstre katedrálisban, az ortodox fiatalok nemzetközi találkozójának megnyitóján egy meglepően markáns beszédet mondott. Az államfő egyebek mellett arról beszélt, hogy a fiataloknak nem elég kizárólag a templom falain belül vállalniuk azokat az értékeket, amelyekben hisznek. Arra biztatta őket, a társadalmi és közéleti térben is mondják ki világosan, mit tartanak fontosnak, méghozzá határozottan, de egyszerűen, tisztességesen. Szerinte éppen ez a fajta őszinte értékvállalás hiányzik a mai román társadalomból.

Mint fogalmazott, az értékekről való világos, tisztességes beszéd hiánya azért is veszélyes, mert így a nyilvánosságban olyan hangok erősödnek meg, amelyek nem valódi értékek képviseletére, hanem politikai vagy személyes haszonszerzésre törekednek. Szerinte a közéleti térben „farizeusok” foglalják el annak a helyét, amit a határozott, de decens értékvállalásnak kellene betöltenie. Nicușor Dan azt mondta, aggasztja, hogy egyes ilyen szereplők milyen társadalmi támogatottságot tudnak megszerezni. Az államfő szerint ezért különösen fontos, hogy azok hangja is hallható legyen a nyilvánosságban, akik hisznek bizonyos értékekben, dolgoznak Romániáért, és nem hangoskodással vagy politikai manipulációval próbálják érvényesíteni meggyőződésüket.

Nicușor Dan szerint Romániában szükség van egy „egészséges nacionalizmusra”. Ezt azonban nem más népek vagy közösségek ellenében értelmezte. Az elnök elmondta, Romániának van történelme, és a mai generáció nem a semmiből érkezett. A jelenlegi társadalom előtt már generációk éltek ezen a földön, akik bizonyos értékekért küzdöttek, dolgoztak, és hozzájárultak ahhoz, hogy az ország eljusson oda, ahol ma tart. Szerinte büszkének kell lennünk azokra az emberekre, akik előttünk éltek, és azokra az eredményekre is, amelyeket létrehoztak.

Hozzátette: a múlt megbecsülése nem jelentheti azt, hogy Románia bezárkózik, vagy másokat ellenségként kezd kezelni. Az államfő értelmezésében a nemzeti büszkeség és a mások iránti tisztelet összeegyeztethető. Nicușor Dan a román közélet két, egymással ellentétes, de szerinte egyaránt káros jelenségét is bírálta. Az egyik oldalon azok állnak, akiket „defetistáknak” nevezett. Szerinte ők folyamatosan azt mondják, hogy Románia úgysem képes semmire, és az ország nem tud nagy dolgokat véghezvinni. A másik oldalon a demagógokat látja, akik a nemzeti múlt bizonyos elemeit saját politikai céljaikra használják fel, és „ököllel verik a mellüket”, miközben megpróbálnak politikai tőkét kovácsolni a nemzeti érzésekből.

Az elnök szerint a két véglet között eltűnik azoknak az embereknek a hangja, akik egyszerűen csak hisznek Romániában és dolgoznak érte. Nicușor Dan szerint éppen ennek a rétegnek kellene erősebben hallatnia a hangját a közéletben. Az elnök beszédének másik fontos eleme a társadalmi megosztottság volt. Szerinte a román társadalom jelenleg erősen megosztott, és egyre inkább az a benyomás alakul ki, hogy az embereknek nincs türelmük meghallgatni egymást, mindkét oldalról „üvöltés” hallatszik, miközben hiányzik az érdemi párbeszéd, márpedig dialógus nélkül nincs társadalmi fejlődés.

Nicușor Dan a fiatalok különleges felelősségét is hangsúlyozta ebben a helyzetben. Arra kérte őket, hogy ne hagyják a közéletet kizárólag a leghangosabb szereplőkre, hanem saját értékeikkel és meggyőződésükkel maguk is legyenek jelen benne. Az elnök szerint azoknak, akik tisztességesen hisznek valamiben és dolgoznak Romániáért, meg kell találniuk a módját annak, hogy hallassák a hangjukat. Nem feltétlenül politikai szerepvállalásról beszélt, hanem arról, hogy az emberek a saját közösségükben, munkahelyükön, társadalmi környezetükben és a nyilvánosságban is vállalják azt, amiben hisznek.

Ez volt Nicușor Dan első, államfőhöz méltó beszéde. Nem feltétlenül kell egyetérteni a tartalmával, de kerek volt, egy letisztult világnézetet közvetített, olyat, ami hiányzik a romániai politikából. Lehet, hogy épp az ellene indult hadjárat edzi őt meg, s a végén még valódi elnökké válik.