Távol vagyunk még a költségvetési válság végétől, ugyanakkor egyre közelebb kerülünk egy gazdasági válsághoz. Hosszabb távon szinte kizárólag megszorításokkal kormányozni egyenes út a recesszió felé. Lehetetlen szolidaritást, megértést várni az emberektől úgy, hogy közben őket terheljük adóemelésekkel. Ilie Bolojan miniszterelnök kétségtelenül kitartó és eltökélt az ország háztartásának rendbetétele érdekében, ami meglepően pozitív hozzáállás a Dâmbovița parti politika világában. 

Probléma viszont, hogy a PNL-s kormányfő határozottsága nem párosul államférfiúi erényekkel, politikai érzékkel, országépítő vízióval. Bolojan egy derék, megbízható könyvelő. Őszintén beszél arról, hogy miért lesz nekünk folyamatosan fájdalmas az életünk, s ez a nyílt hozzáállás stabil népszerűséget hozott a miniszterelnöknek a PNL-szavazók egy részében és az USR-t támogatók körében. E tábor keménymagja isteníti, pótolhatatlannak tartja a korábbi nagyváradi polgármestert, távozását igazi drámaként élné meg. 

Románia lakosságának többsége ugyanakkor a népnyúzással azonosítja Ilie Bolojant, bukását örömmel venné tudomásul. A kormányfő elkergetését a PSD és az AUR voksolói tapsolnák meg leginkább. Így aztán mindkét párt harci pózra váltott. A szociáldemokraták úgy csinálják, ahogyan szokták: a házon belüli árulással, a partner hátbaszúásával. Ők akarnak a leghangosabban dicsekedni a „népnyomorító” Bolojan megbuktatásával. Ettől remélik az AUR-hoz párolt szavazóik visszaszerzését. 

A PSD a Georgescu-jelenség óta nem tér magához. Vidéki beágyazottsága alapján még erős pártnak számít, a bukaresti színpadon viszont már kopott, homályos Sorin Grideanuék képe. Kapkodva küzdenek a túlélésért. A szociáldemokraták végleges megroppanása paradox módon nem kedvez a román demokráciának. A gyenge vagy eltűnő PSD erős és hatalomra kerülő AUR-t eredményezhet, miután a két párt majdnem ugyanabban a szavazórétegben halászik.  

Van egy kis gond a szociáldemokraták nagyívű Bolojan-buktató tervével. Ha a Grindeanuék által kirobbantott politikai válság elhúzódik, az emberek  a hatalomért egymásnak eső politikusok felelőtlen iszapbírkózásaként értékelik a történteket. És igazuk van. Az AUR eddig is sikerrel érzett rá a közhangulatra, így most csak annyi az ultranacionalisták teendője, hogy naponta többször és hangosan elmondják az elkeseredetteknek: ezek ott fent a koncért marakodnak, miközben titeket kifosztanak. 

Románia aktuális politikai önsorsrontását Nicuşor Dan állíthatja meg. A megnyilatkozásai alapján úgy tűnik, tisztában van közvetítői, megoldáskereső szerepével, nem pártszimpátiától vezérelve igyekszik kezelni a helyzetet. Ha egyben tartja ezt a koalíciót, az államfő a román politikai élet valódi főszereplőjévé válik.