Azt az esélyt mindenképpen meg kell adni a politikai válságot kirobbantó, a koalíciós megállapodást felrúgó és az AUR-ral nyilvánosan szövetkező PSD-nek, hogy megmutathassa, mit tud az új helyzetben. A szociáldemokraták állítják: össze tudnak kaparni egy parlamenti többséget ahhoz, hogy kormánykat megszavazzák, s miután nem kívánnak koalícióra lépni az államfőnél „vörös vonalat” jelentő AUR-ral -  „csak” néhány voksra számítanak tőlük - a lehetőség nyitott.

Kérdés, hogy az államfő által sokat emlegetett Nyugat-barát többségbe mennyibe illenek bele a folyamatosan fogyatkozó, nevet váltó, identitás nélküli frakciócskák, de ez már igazán részletkérdés. Sorin Grindeanu, a Bolojan-bukatatás „agya”, aki a bizalmatlansági indítvány után a PNL elnökváltásával számolt, most elkezdhetné felmosni a maga mögött hagyott politikai ürüléket. Lássuk, tud-e valóban többséget összehozni miniszterelnöksége és egy PSD-kormány mögé? Ha valami véletlen folytán sikerül ez neki, megmutathatja pár hétig, esetleg őszig kitart-e kabinetje. 

Amennyiben belebukik ebbe a merész próbálkozásba Grindeanu, a helyzet radikálisan változhat: akkor már ő lenne bajban a pártján belül, így a korábbi koalíciós sértődékenység is gyorsan oldódhat mindegyik egykori partner részéről. Nyilván nem ez lenne az ideális megoldás Románia számára, de egyelőre senki sem tudja, mi is a működő képlet. Kisebbségi kormány? Szakértői kabinet? Technokrata miniszterelnök? Egytől egyig gyors halálra ítélt próbálkozások. 

Grindeanu miniszterelnök-jelöltsége, azaz az államfő általi ráfuttatása a síkos terepre egy markáns elmozdulást jelenthet a patthelyzetről, s a kezdeményezés végkifejletje újrarajzolhatja a felrobbantott koalíció egykori tagjainak taktikáját is. Az óvodások homokozói dobálozásait idéző jelenlegi állapotot fel kell oldani valahogyan, az alkotmányosan megbuktatott kormány végtelenített ügyvivősége pedig akkor is inkorrekt, ha Bolojan kisebbségben lévő, de elszánt és agresszív rajongói szerint a „reformer” PNL-elnök nélkül Romániának vége.

Az új kormány keresésén spekuláló elemzők az RMDSZ-t mindig lazán odacsapják egy-egy koalíciós lehetőséghez. Most éppen ehhez a Grindeanu féle próbálkozáshoz. Szinte mindegy is, hogy Kelemen Hunor folyamatosan cáfolja a csatlakozást, a szövetséget már ott látják a PSD oldalán. Ami azt mutatja, a román média, a véleményformálók rugalmasnak tartják az RMDSZ álláspontját. 

Most a „vörös vonal” a divat Bukarestben. Minden pártnak van legalább egy ilyen. Az RMDSZ-nek is van, de nem új: az AUR-ral nincs semmilyen szintű közösködés. Indokolni sem kell a döntés helyességét, elég csak egy szó, s aki nem érti, annak úgyis mindegy: Úzvölgye. De „vörös vonal” az etnikai arányokat megváltoztató megyeösszevonás is. Bővíteni kellene a listát. Az embereket a megélhetési problémák aggasztják a legjobban, minden felmérés ezt jelzi. Itt lenne az idő „vörös vonalként” meghatározni az áfa- és adóemelést is. 

Nyilván, az RMDSZ egyedül nehezen tud többségi álláspontot kialakítani egy koalícióban, azt viszont megteheti, hogy azonnal kilép minden olyan kormányból, amely a továbbiakban az embereket sújtó adóemelésekkel próbál megoldani költségvetési problémákat. Ma is az RMDSZ fejére olvassák sokan az áfa- és adóemelés elkerülésére tett, később viszont elfelejtett kampányígéretet, holott a konkrét kezdeményezéshez nem volt köze. Jobb tehát, jó előre meghúzni ezt a „vörös vonalat” is. Az ország nem egy cég, a társadalom sem piac, a miniszterelnök több mint könyvelő. Egy bátor kormánynak nagyobb a mozgástere az Európai Bizottság által javasoltnál.