Dan Tanasă hőbörgése szinte már el sem érte ingerküszöbünket. Ez a megélhetési politikus, ez a pojáca már sokszor sok helyen sok mindent mondott, ami miatt normális társadalomban rádobták volna a kényszerzubbonyt. Atavisztikus gyűlölettel perelt be mindent és mindenkit, aki és ami magyar. (I)gazságszolgáltatásunk pedig rendre neki adott igazat, mintegy azt üzenve a romániai magyarságnak: örvendjetek, hogy megtűrünk, ne hivatkozzatok holmi törvény biztosította jogotokra, ami csak annyi van, amennyit MI engedünk nektek!

Dan Tanasă pártja, az aranyos, most szintet lépett. Úgy érezte, a magyarellenesség mellett jól fogna egy jó kis idegengyűlölet. S Tanasă azonnal rácuppant az új irányra. A gyűlöletkeltés fórumán, a közösségi médiában elbődült: „Utasítsátok vissza az ételrendelés elfogadását, ha nem román szállítja ki. Ne támogassátok többé az ázsiai és afrikai képzetlen munkások alkalmazását. Ébredjetek fel!!!” – írta ki Facebook-oldalára.

Kis híján elintéztük egy kézlegyintéssel Tanasă beszólását, még úgy is, hogy néhány napra az uszítást követően verekedés tört ki az IKEA nagybányai bútorgyárának román és nepáli alkalmazottai között. A konfliktus megszüntetéséért a rendőröknek kellett közbeavatkozniuk. Belső információk szerint a román és nepáli munkások között régóta feszült a viszony. A román munkások úgy érzik, a nepáliak által elfogadott alacsonyabb bérajánlat miatt csökkennek a helyi alkalmazottak béremelési esélyei.

Gazdasági elemzők szerint Romániában ma az játszódik le, ami 40-50 évvel ezelőtt már lejátszódott Nyugaton is. Előrejelzéseik szerint további konfliktusok kirobbanása is várható, mert egyre több unión kívüli vendégmunkás érkezik az országba, ahonnan folytatódik a helyi munkaképes fiatalok elvándorlása az előre látható gazdasági recesszió miatt. Hiába a magyarázat, miszerint a külföldi munkaerő alkalmazása tehát nem a román állampolgárok diszkriminációját jelenti, hanem a megoldást a helyi humánerőforrás akut hiányára. Az egyre frusztráltabb és kiszolgáltatottabb román munkások úgy érzik, az ázsiaiak elveszik e kenyerüket.

Az AUR felelőtlen idegenellenességével – amelytől a hatalomra kerülését reméli – társadalmi szintre emeli a konfliktus. Sajnos a felelőtlen kijelentéstől a tettlegességig rövid volt az út.

Kedden Bukarestben egy fiatalember rátámadt egy ázsiai vendégmunkás ételfutárra. Az incidenst a támadó videóra vette, majd posztolta. A felvételen hallatszik, amint a vendégmunkás angol nyelven megkérdezi, hogy mi a probléma.

– „Menj vissza a saját országodba! – üvölt rá az agresszor. – Ez a probléma!”

– „De miért?” – kérdezi megszeppenve a futár.

– „Mert te egy megszálló vagy!” – rivallt rá a támadó.

Majd ütött.

A rémült ételkiszállító a járókelők segítségét kérte, szerencséjére épp arra járt egy szolgálaton kívüli rendőr. Elfogta a támadót.

Az agresszív fiatal azzal magyarázta tettét, hogy ő csak „a hazáját védi”.

A múlt század harmincas-negyvenes éveiben több százezren haltak meg amiatt, hogy félrevezetett emberek a „a hazájukat védték”.

Szomorú, hogy a megélhetési pojáca hőbörgései már nem érik el ingerküszöbünket, a hatóságok is elnéznek fölöttük. Elfelejtjük, hogy egy ilyen uszítás hatására a gyenge elméjűek és a képzetlenek viselkedése ellenőrizhetetlenné válik, önkontrolljukat vesztve ütnek, ölnek.

Az ilyen természetű kijelentéseket – valójában uszításokat – nem lehet a parlamenti immunitás mögé rejteni. Ezek demokratikus társadalom elleni támadást jelentenek, felvetik a kérdést: Románia még mindig civilizált és toleráns állam; Románia nem jelent veszélyt a kisebbségekre? Még nem, nyugtathatjuk magunkat, de a szélsőségesek egyre hangosabbak, és a szó, ha még nem is ölt, fenyegetést jelent mindannyiunkra.

Ki kell mondani polgárnak és hatóságnak egyaránt: az idegengyűlöletből fakadó erőszak nem politikai vélemény, nem a véleménynyilvánítás szabadsága, hanem erkölcsi bűn és társadalmi bűncselekmény. Amikor egy román parlamenti képviselő agresszióra buzdít azok ellen, akik becsületesen dolgozni jöttek Romániába, akkor nem retorikáról van szó, hanem közvetlen erőszakra való felbujtásról. Amikor egy vendégmunkást megvernek az utcán, akkor látjuk ennek a mérgező diskurzusnak az azonnali és tragikus következményeit.

Az állami intézmények nem maradhatnak tovább tétlenül. Az ilyen túlkapások tolerálása a szélsőségesség elfogadását jelenti, amely a demokrácia összeomlásához vezető legrövidebb út.