Olvasom az újabb meg újabb híreket, hogyan küzd a szűkebb-tágabb vidék a parajdi sóbánya katasztrófájának közvetlen és közvetett következményeivel. Hirtelen ötlettől vezéreltetve belépek a Román Nemzeti Sóvállalat honlapjára. Hogy nem jutott ez eddig eszembe! Úgy látszik, másnak sem, mert sehol nem olvastam erről, senki nem írt róla. Javítsanak ki, ha tévedek.

Belépek az elegánsan elkészített honlapra, és kiválasztom Parajdot. Kattintok…, és leesik az állam! Gyönyörű diavetítés fut a bányáról. Tartama 2:22 perc. Képgaléria: 27 szebbnél szebb fényképpel. Néhányról képernyőmentést is készítettem. Június, július és augusztus hónapok programjainál nincsen nyitvatartás, de ott sorakoznak a belépőjegyárak, a csoportos látogatások, illetve a bérletvásárlások feltételei, parkolási lehetőség, stb stb… A kapcsolatnál a leányvállalat igazgatójának neve. Újra meg újra megnézem a képeket, a részletes leírásokat, majd a karomba csípek. Többször is. Álom ez vagy valóság?! A Salrom S.A. honlapján megállt az idő! Pontosabban az utolsó frissítés 2024. május 7-én történt. Ami a későbbi fejleményeket ismerve ugyanaz.

A Salrom honlapja jól meg van csinálva, profi munka, szép pénzbe kerülhetett. A honlapokat általában azért készítik, hogy képet adjanak működtetőjükről – intézmény- vagy cégtörténet, vezetőség, küldetés, stb – illetve, hogy közérdekű, hasznos információkat osszanak meg rajtuk. Másként nincs értelme honlapot csinálni, fenntartani. De ez mind hagyján, sok pontatlan, félrevezető honlap van a világon, itt teljesen másról van szó.

A parajdi sóbányát május 29-én, csütörtökön öntötte el teljesen a víz, és végleg be kellett zárni. Az egész ország és a fél Kárpát-medence lélegzetvisszafojtva követte a fejleményeket, számtalan híradás szólt róla. A Maszolnál, például: „Elveszett az utolsó remény, nem tudták megmenteni a parajdi sóbányát”. Mikor ezeket a sorokat írom június 28-ét mutat a naptár. Eltelt közel egy hónap, és EGY VAK HANG NINCS a parajdi tragédiáról és a kiterjedt ökológiai katasztrófáról a Nemzeti Sóvállalat honlapján! Számomra sértően komoly értelmet nyert mostantól a régi kifejezés: „Sóhivatal”.

Kell-e ennél fényesebb bizonyíték arra, hogy Parajdon tulajdonképpen mi történt?! Kell-e ennél meggyőzőbb bizonyíték a felelőtlenségre, a szakszerűtlenségre, a nemtörődömségre, a közömbösségre, sőt a cinizmusra?! Megtörtént a nagy baj, melynek azóta sincsen felelőse – „fejek fognak hullani”, hallottuk többször is – csak sok ezer szenvedő alanya, de a cég honlapján az egészet meg sem említik, mintha soha meg sem történt volna a tragédia… Nem, erre a hozzáállásra már nem találok megfelelő kifejezést!

Aki csak a honlapok alapján tájékozódik, most jegyet, bérletet fog online rendelni egy nem létező, elpusztult, elpusztított sóbányába, ott van az árlista. Szerencsére sokan nem nézik a honlapokat, a hírekből tájékozódnak. Most én is egy hírrel fogok szolgálni, melynek egy előfeltétele és három megnyilvánulási lehetősége van. Az előfeltétel, hogy a „sóhivatal” valamelyik munkatársa olvassa a Maszolt és elolvassa ezt a cikket. Ez nem annyira reménytelen, hiszen van néhány lapunk fenntartójával közelebbi kapcsolatban álló emberünk. A hír három megnyilvánulása pedig. Első: a cikk ellenére sem történik semmi, a honlap marad a régi, aztán csak találgathatjuk, hogy nem olvasták a cikket, vagy egyszerűen csak tovább hallgatnak és lapítanak? Második: hirtelen lekerül mindenestül a honlapról a Parajd fül, volt, nincs, nem elérhető, 404-es hiba. Ez is reakció lenne, de semmiképpen nem a megfelelő! Harmadik: ez írásból okulva, tisztességgel bemutatják a honlapon, hogy mi történt a parajdi bányánál, a bányával, illetve a tágabb környéken is, és néhány fényképpel illusztrálják azt. A fényképeket nyugodtan gyászkeretbe lehet tenni! Ha ez a harmadik verzió következik be, valódi hír lesz, ugyanis ez lenne a legelső lépés a nyilvános felelősségvállalás felé. Lesz annyi korrektség a sóhivatalban, hogy megtegye ezt a lépést? Majd kiderül. Mi mindenesetre várjuk a csodát, és a Sóvállalat honlapját, lehetőleg minél többen, napról-napra szorgalmasan figyeljük…

(Nyitóképünk forrása: Salrom)