Ceaușescu diktatúrájának bukása, 1989. december 22. óta nem volt Romániában ekkora horderejű nap, ugyanis 2025. május 18-án arról dönt Románia lakossága, illetve a belőle kiszakadt diaszpóra, hogy három és fél évtized jól-rosszul működő, de demokratikus szabadság után, egy feltörekvő diktátornak, diktatúrának adjon-e mandátumot? Az ország lakosságának jelentős része önként járomba hajtaná fejét, mert nem tud a szabadságával mit kezdeni. Ezek az emberek megmentőre várnak, még akkor is, ha a történelemből ismerjük és tudjuk, hogy újra meg újra álpróféták kezére adják magukat az ilyenek, egyben másokat is. Mindannyiunkat! Rémálomnak is rossz, ami most az országban történik, mégis ez a tragikus valóság közvetlenül a szemünk előtt zajlik.

Nem szemlélhetjük tehetetlenül, ami előttünk és velünk történik! Most egyetlen dolgot tehetünk, de azt meg kell tennünk: mindenkinek el kell mennie szavazni, nincsen pardon. És aki zavartalanul élni, dolgozni, egyáltalán szabadon létezni akar, az arra a jelöltre szavazzon, aki élni hagyja az embereket és kisebb-nagyobb közösségeiket is. Egy szempontból nagy szerencsénk van: az, aki a két jelölt közül egyértelműen diktatúrára törekszik, folyton úgy beszél és viselkedik, hogy egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy ki ő és mit akar. Veszély láttán, ha jön a farkas, az oktalan állatok is zárják soraikat, nem hiszem, hogy a viszonylagos szabadság évtizedeiben kiveszett volna az önvédelmi reflex belőlünk, ezért gyorsan zárjuk sorainkat, nehogy visszasírjuk még a helységnévtábla-festegetős, zászlóperes szelíd „békeidőket”…

Megdöbbentő, hogy még most, a végveszély óráiban sem látják sokan tisztán a helyzetet! Nem értem, hogyan lehetséges ez? Még mindig túl sokan tájékozatlanok, közömbösek, fáradtak és van olyan is, aki egyenesen kárörömet érez. Mind emberi magatartás ez, megértem, de ez most olyan pillanat, amikor kifejezetten közösségellenes. Mert az nem lehet, hogy meglepően szép számmal vannak még olyanok, akik a nekünk nyíltan ártani akaróra adnák a voksukat. Megtévesztik őket a bizalmunkkal visszaélő, azt egyenesen becsapó magyar nyelvű szórólapok, a csábító szirén ének. Kiáltsuk hát az ilyeneknek, hogy: hej, ébresztő! Mindenki alkotmányos joga a szabad választás, de a szavazófülke magányában jusson eszedbe egy dolog: ha magyarként a magyarok sokszorosan bebizonyosodott esküdt ellenségére adod a szavazatod, magad és közösséged alatt vágod a fát, és ha ő nyer és majd az erdélyi magyarságra törnek elkerülhetetlenül a bajok, hiába szavaztál rá, te sem menekülhetsz. Azoknak pedig, akik el sem mennek szavazni mondván, hogy „hagyjatok már békén a politizálásotokkal, meg a vészmadárkodó hisztériátokkal”, azt mondom, hogy értem közömbösségetek vagy döntésképtelenségetek okát, rendben, én békén is hagylak, viszont végtelen sajnálattal kijelentem, hogy majd mások nem fognak békén hagyni titeket. Tartsatok velünk, míg nem késő!