Az amerikai Rawstory portálon jelent meg a minap egy cikk egy meglehetősen furcsa kezdeményezésről. Kiderült ugyanis, hogy Amerikában hatalmas összegű reklámkampány indult, amelynek egyik kiemelkedő pontja előreláthatóan a február 12-i Super Bowl-on lesz.

Eddig nincs is semmi szokatlan a sztoriban, az amerikai futballbajnokság döntője, a Super Bowl a sporton kívül hagyományosan az esemény alatt sugárzott reklámok miatt is reflektorfénybe kerül. Ennek oka, hogy az Egyesült Államokban kétséget kizáróan a legnagyobb érdeklődésnek örvendő sporteseményről van szó, így egyáltalán nem mindegy, hogy ki hirdet ott. A nagy cégek általában a Super Bowl alatt lanszírozzák új reklámkampányaikat és nem kevés esetben az arculatváltás is itt kerül először nyilvánosságra. Természetesen mindez rengeteg pénzbe kerül, jellemzően egy félperces klip sugárzásáért több tízmillió dollárt kell fizetni, de így is hatalmas a versengés a vállalatok között, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy aki ide bekerül, az még nagyobb presztízsre tesz szert a fogyasztók körében.

Az idei döntő a hirdetési blokkok vonatkozásában mégis atipikusnak ígérkezik, mégpedig az egyik beharangozott Super Bowl-reklám miatt, amelynek tárgya és főszereplője nem más, mint Jézus Krisztus. Igen, jól olvasták, a Megváltó elvileg a focidöntő szünetében tér vissza közénk.

De mi is áll ennek az egésznek a hátterében? Néhány hónappal ezelőtt elindult egy kampány a tengerentúl, amely a He Gets Us – szabad fordításban, ebben a kontextusban leginkább az Ő eljön (esetleg elér) hozzánk kifejezést alkalmaznám – címet viseli, és amelynek lényege, hogy Jézust egy modernizált, „menőbb” csomagolásban hozzák közelebb az emberekhez. Állítólag minderre az elkövetkező három évben összesen egy milliárd (!) dollárt fognak elkölteni. A szóban forgó összeg eredete elég homályos, annyit lehet tudni, hogy az egyik fő támogató a milliárdos üzletember David Green, aki jobboldali nézeteket vall és nevéhez több abortuszellenes kampány fűződik. A Rawstory idézi a Religion News Service keresztény kiadvány közleményét, amely leszögezi, hogy ez esetben nincs szó semmiféle politikai állásfoglalásról, csupán a fiatal generációk megszólítása a cél, akik az utóbbi időben látványosan távolodnak a vallástól. A témával egyébként a CNN is foglalkozott, itt viszont hangsúlyos szerepet kap a finanszírozók jobb oldali, esetenként a szélsőjobboldali mozgalmakhoz való kötődése.

Visszakanyarodva a Super Bowl-hoz, az is kiderül, hogy két rövid reklámért 20 millió dollárt fizetnek az illetékesek, a közlemény pedig Jézusról, mint márkáról beszél a hirdetések kapcsán. Ennél a pontnál pedig érdemes megállni egy kicsit és feltenni a kérdést: lehet-e Jézust - és maradjunk akkor a reklámszakmánál – rebrandingelni? Tovább lépve, szükség van-e erre, és abban az esetben, ha a válasz igen, akkor tényleg ilyen formában kell ebbe belevágni?

Mielőtt válaszolnánk, érdemes tisztázni, hogy Amerikában – ahogy az élet más területein is – a vallást, legalábbis ami a külsőségeit és az ehhez kapcsolódó szervezőelveket illeti, másképp fogják fel, mint mifelénk. Sok évvel ezelőtt alkalmam nyílt beszélgetni egy ottani protestáns lelkésszel, aki egyébként drogfüggő iraki veteránból vált pappá, az általa elmondottak alapján pedig nyilvánvalóvá vált, hogy ott a hívekkel való interakció merőben másképp zajlik, mint amihez mi vagyunk szokva. Saját példájából kiindulva mesélte el, hogy az ő életmódváltásához és az egyház fele való fordulásához a hagyományos eszközök valószínűleg kevésnek bizonyultak volna, a maga során pedig ő is számtalan esetben látványos elemeket alkalmaz az istentiszteletek során. A szakrális és a profán közötti határok többnyire elmosódnak, tulajdonítható mindez az ottani társadalom majdnem minden rétegét uraló fast forward (gyorsan előre) életérzésnek. Ha csak és kizárólag ebből a szemszögből vizsgálnánk az ügyet, akár azt is mondhatnánk, hogy az időről időre történő rebranding, akár Jézus esetében is, stílusosan fogalmazva, nem feltétlenül ördögtől való. Nyilvánvaló, hogy a fiatalabb generációk türelme napjainkra elfogyni látszik, amit egy influenszer nem tud 15 másodperc alatt egy TikTok videóban elmondani, az lassan nem is létezik számukra, ez pedig rengeteg fejtörést okoz a reklámszakma dolgozóinak, nem utolsósorban pedig dollármilliárdokban mérhető kiadásokat a termékeiket értékesíteni próbáló vállalatok számára.

Ezen a ponton viszont felvetődik a kérdés: tekinthetünk-e Jézusra úgy, mint egy termékre? Számszerűsíthető-e bármilyen formában a hit, meg egyáltalán, mit remélnek egy ilyen kampánytól azok, akik ezt kitalálták? Tegyük fel, hogy a rendelkezésre álló hatalmas összeg jóvoltából az elkövetkező három évben Jézus hangsúlyosabban jelen lesz a közösségi médiaplatformokon, valamint a televíziók fizetett hirdetései között is gyakrabban elő fog fordulni. Ezzel együtt viszont továbbra sem tiszta, hogy mire elég 15 másodperc? Többen fognak járni esetleg templomba ettől? Netalán egy TikTok videó hatására több fiatal fog elgondolkodni Jézus tanításain? Nyilván jó lenne, ha így történne, de sokkal valósabb forgatókönyvnek tűnik, hogy ez a fajta reklámdömping épp a kívánt hatás ellenkezőjét éri el, konkrétan Jézus is egy márka lesz a sorban, valahol az iPhone és az Armani között. És ha már itt tartunk, a „fiatalosabb csomagolás” szellemében kap esetleg egy saját ruhamárkát is? Mondjuk, a Levi’s 501 nyomán szabadon, Jesus’ 33 A.D. (Authentic Denim) név alatt?

Végül, de nem utolsósorban, mit szólna ehhez az egészhez maga Jézus Krisztus? Tényleg összeegyeztethető egy milliárd dolláros reklámkampány mindazzal, amit Ő jelent és (valahol) mind a mai napig képvisel a kereszténység történetében? (Nem árt itt felidézni a templomi kufárok bibliai történetének végkifejletét). Ha pedig már a keresztény szellemiség jegyében való cselekvésről beszélünk, akkor óhatatlanul azt is meg kell kérdezni, hogy hány szükséget szenvedő embertársunkon lehetne segíteni egy milliárd dollárral?

Végezetül, le szeretném szögezni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a téma nagyon érzékeny, ugyanakkor rendkívül bonyolult, ezért egyértelmű válaszokat nem is kockáztatnék meg ezzel kapcsolatosan. Mindössze a bennem felmerülő kérdéseket próbáltam összefoglalni, olyan körülmények között, hogy teológiai ismereteim igencsak végesek, és gyakorló keresztény sem vagyok olyan értelemben, hogy rendszeresen járnék templomba. Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy jelen írással nem állt szándékomban bárkit a hitében vagy személyes meggyőződése kapcsán megsérteni, még a számomra legalábbis visszás reklámkampány létrehozói fölött sem akartam ítélkezni. Csupán arról van szó, hogy érdemes elgondolkodni ezeken a dolgokon, olyan körülmények között, hogy lassan már nem tiszta, hogy mibe (és mennyibe) is kerül pontosan a megváltás. 

(Nyitókép: personal89.com)