Ne kerülgessük a forró kását, vágjunk a közepébe: a leghatározottabban ki kell mondani, hogy aki a Huxitra csak gondol is, az a magyarok második Trianonját készíti elő. Tegyük hozzá: ahogyan Trianonnal, a Huxittal sem szabad viccelődni!

Huxit! Magyarország kilépése az Európai Unióból. Nem is olyan régen még foggal-körömmel oda akartunk tartozni. Az Anyaországban a merész antikommunista szabadságharcosok voltak a legnagyobb hangú Európa-pártiak, azok akik közül most, kimondva-kimondatlanul, egyesek  a Huxitra kacsintgatnak. Bürokratikus EU ide, vagy blokkosodás oda, Nyugati „fertő” és így tovább, de ha meg akarunk maradni, legyen elég a mellébeszélésből és a felelőtlen fantáziálásból! Ki kell tisztán mondani: a Nyugat minden bűne és hibája ellenére még mindig sokkal jobb alternatívát jelent számunkra, mint a despotikus Kelet. A tagadhatatlan hiányosságok ellenére, minden felelős magyar honpolgár érzi és tudja, hogy az EU-hoz tartozni nagyságrendekkel jobb, mint onnan kivonulni, esetleg végül rajta kívül rekedni. Időnként hallhattunk, hallhatunk olyan hangokat, miszerint van élet az EU-n kívül is, de legyen világos, uraim, számunkra nincsen!

Sokan azt mondják, aki a Huxit ellen emeli fel szavát, az nem létező veszély ellen hadakozik. Mert a Huxitnak a legkisebb esélye sincsen. Nulla! Zéró! Akkor minek beszélni róla? Nem értek egyet ezzel a hozzáállással. Jól ismert pszichológiai jelenség, hogy minden jelentős kihatású rossz vagy gonosz cselekedet – legyen az az egyéné vagy a teljes társadalomé – „puszta” fantáziálással kezdődik, aztán már egyre jobban el tudják képzelni az emberek azt, amit azelőtt teljesen kizártnak tartottak. Egyre gyakrabban gondolnak erre vagy arra az „abszurdumra” és annyit beszélnek róla, hogy végül bekövetkezik. Ráadásul ez a folyamat célzott propagandával rendkívül felgyorsítható!

Igen, a világ blokkosodik. Nem meglepetés, eddig is így volt. Az elmúlt, valamivel több, mint egy évtized tagadhatatlanul legnagyobb nemzetpolitikai eredménye, a határokon átívelő viszonylagos nemzetegyesítés, amely viszont csak akkor lesz életképes és hosszútávon fenntartható, ha a magyar nemzetrészek egy „blokkhoz tartoznak. Rendkívüli történelmi szerencsénkre, ez a kedvező helyzet ma adott! Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Románia, Horvátország mind az EU tagjai. Szerbia is szépen halad ebbe az irányba. Kárpátalja helyzete valóban nagyon aggasztó, de tény, hogy még Ukrajna is az EU-ba igyekszik. Kérdés persze, mennyire fog ez még időben segíteni a Kárpátaljai magyarokon?

Addig jó a magyar nemzetnek, míg a részei egyazon blokkhoz, az Európai Unióhoz tartoznak! Nekünk nem összeszorított fogakkal kellene az EU tagjainak lennünk, vagy pusztán anyagi érdekből, csak azért mert Magyarország exportjának 85 százaléka az EU-ba irányul. Nekünk azért kell mindenáron az EU-hoz tartoznunk, mert másként, nagy valószínűséggel végérvényesen, megint szétesünk. Olyan amilyen az EU, de az Unió integráló kerete nélkül nekünk semmi esélyünk! Mondjuk ki őszintén: kevés nemzet annyira érdekelt abban, mint mi, magyarok, hogy Anyaországunk és a trianoni utódállamok egyaránt az EU-ba tartozzanak. Nekünk az EU létszükséglet! Nagyon helytelen tehát az az arrogáns retorika miszerint nekünk csak állandó gond az EU-hoz való tartozás, és semmi kedvünk, mert nem érdekünk az EU szabályaihoz alkalmazkodni. Nem igazak azok a szirénhangok, melyek csábosan arra célozgatnak, hogy mennyivel jobb lenne nekünk egy EU-n kívüli, „független” Magyarország, mely egyetlen blokkhoz sem tartozik, így tehát mindenkivel jóban van, ezért prosperál és boldogan él(degél). Nagy, erős országok sem engedhetik meg, hogy kivonják magukat a geopolitikai realitások körülményei alól, illetve ha felelőtlenül mégis megteszik, végzetesen megfizetik kapitális tévedésük árát.

Ezért nem szabad, sem komolyan, sem „viccelődve” a Huxitra gondolni, utalni, azt, mint lehetőséget emlegetni. Nagy-Britannia lakóinak többsége mára keserűen megbánta a szigetország EU-ból való kilépését, és nagyobb részük belátja, mekkora tévedés volt azokra hallgatni akik nagy hangon félrevezették saját országukat. Az Egyesült Királyság nagy és erős ország, mégis egyértelműen rajtavesztett a Brexiten. Mi történne akkor egy olyan kis országgal, mint Magyarország?

És mi történne a határon túli magyarokkal a Huxit esetén? Azok akik csak egy pillanatra is gondolnak a Huxitra, lemondanának a határon túli magyarokról, ez teljesen nyilvánvaló. Nem is folytatom. Ne fessük az ördögöt a falra és bízzunk benne, hogy a Huxittal soha nem vágjuk el saját magunk alatt a fát! Azért nem árt éberen odafigyelni, és időnként határozottan emlékeztetni: Szent István óta a Nyugathoz tartozunk és továbbra is oda akarunk tartozni. Ezt az ezeréves törekvést pedig ne felejtse senki!

(Kép forrása: Facebook)