Napok teltek már el az amerikai félidős választások óta, de még ma is ujjong a világ nagy része a demokraták impozáns kék hullámának. Trump hónapokon át addig szajkózta, hogy az emberek tegyenek úgy, mintha ő indulna a választásokon, mintha az ő neve lenne a választócédulán, hogy a választópolgárok hallgattak rá: történelmi többséggel bejuttatták a Demokrata Párt jelöltjeit a Kongresszusba, a republikánus jelölteket még olyan államokban is megbuktatva, mint Kansas, Dél- és Észak-Karolina vagy Texas, ahol pedig egy vagy több generáció óta a demokraták nem rúgtak labdába. A mostani félidős választások valódi referendum voltak, amely Donald J. Trump folyamatos ígéretszegéseiről, azok a lakosságra kedvezőtlen következményeiről, általában hektikus elnöki teljesítményéről, pontosabban annak hiányáról szóltak. Trump elnök nem volt ugyan a szavazócédulán, de ezt a választást bizony nagyon elveszítette. Ahogy ő szereti másokra mondani: egy nagy lúzer...

Trump most „kicsit csodálkozik”, ahogy mondja, és szokásához híven mosakszik, mintha semmi köze nem lenne a republikánusok történelmi vereségéhez. Gyengék voltak a republikánus jelöltek, mondja, pedig személyesen ő választotta ki őket! Számtalanszor azt állította, hogy csökkentek az árak az üzletekben és alacsony az infláció, közben az izraeli nyomásra általa indított szükségtelen iráni háború világszintű következménye a fosszilis energiahordozók nagymértékű árrobbanása, és ez alól az USA sem volt kivétel. A választópolgárok nem szeretik, ha hülyének nézik őket, és még az amúgy politikailag elfogultak is felháborodnak, ha egy politikus arról akarja meggyőzni őket, hogy olcsóbb lett a mindennapi élet, úgy hogy közben ők megduplázódott számlákat fizetnek. Persze egy milliárdostól, mint Trump ne várja senki, hogy észrevegye az „egyszerű” emberek, vagyis a választópolgárok 99 százalékának mindennapi gondjait, ne adj’ isten még tekintettel is legyen azokra. Ezért nem szabadna sehol a demokráciákban szupergazdag elitet hatalomra juttatni, mert még ha akarnák sem lennének képesek a lakosság igényeire odafigyelni. De nem is akarnak.

Ez a látványos „kék hullám”, vagyis a demokraták hatalmas győzelme új korszakot nyit(hat) meg Amerikában és az egész világon. Feltéve, ha jól csinálják és helyesen állapítják meg a prioritásokat. A demokratáknak egy percig sem szabadna elfeledkezniük arról, hogy nagyarányú győzelmüket elsősorban Trump gyenge elnöki működésének és nagyon rossz közmegítélésének köszönhetik és nem saját teljesítményüknek. Nagyon remélem, nem követik el például azt az ostobaságot, hogy kongresszusi erőfölényüket kihasználva Trump elnök hivatalából való elmozdítását kezdeményezik, mert ez idő- és energiaigényes erőpazarlás, értelmetlen iszapbirkózás lenne. Hagyják a helyén Trumpot, de nézzenek a körmére – ezt most megtehetik! – és kényszerítsék együttműködésre. Nem lesz könnyű, de nem lehetetlen, hiszen Trump érdeke sem lehet a teljes paralízis, és jóllehet a választások előtt még azzal fenyegetőzött, hogy a demokraták győzelme esetén Mr. Veto lesz belőle, de most, hogy a demokrata győzelem valóban bekövetkezett, Trump már más hangot üt meg, elismeri a győzelmüket és a velük való együttműködésre készül. Persze, ne felejtsük, Trump szava nem sokat ér, ma ezt mondja, holnap már mást...

A demokratáknak most az a dolguk, hogy normalizálják az amerikai társadalmi életet, amelyet Trump az eddigi republikánus többségű Kongresszus cinkosságával, az irányában szervilis republikánus korifeusok aktív hozzájárulásával mélységesen felkavart. Az a dolguk, hogy utánanézzenek például Trump, családja és hatalmi köre mesés (kripto)gazdagodása legalitásának, illetve hogy visszaszorítsák a Trump elnök feltétlen támogatását élvező és ezért minden gátlásukat vesztett szilikonvölgyi techmilliárdosok társadalomellenes partizánakcióit és szociopata ambícióit. Az a dolguk, hogy helyreigazítsák az USA becsületét külföldön, például Ukrajna sokkal hathatósabb politikai és anyagi támogatásával, illetve az Európai Unióval való szorosabb együttműködés visszaállításával. Ezt akkor is megtehetik, ha a külügy irányítása elsősorban elnöki jogkör, viszont a vonatkozó finanszírozások már a kongresszusi többség kezében vannak. A lista nagyon hosszú, a demokratáknak nagyon sok mindent kellene helyrehozniuk, de a legfontosabb, hogy Trumpot elnöksége két utolsó évében sakkban tartsák, ne hagyják továbbra is az eddigi elszabadult hajóágyú stílusban „uralkodni”, és gyakoroljanak valódi ellenőrzést az elnök fölött, az annyit emlegetett fékek és egyensúlyok demokratikus intézményrendszerével. Nagyon reméljük, hogy a demokraták képesek lesznek történelmi szerepükhöz és felelősségükhöz felnőni, és győzelmüket nem élik ki pusztán Trump elnök tartalmatlan zaklatásában, illetve szélsőséges woke akciókban. Most a demokratákon a sor, hogy bizonyítsanak!

(Nyitókép: politico.com)