Trumpra hatalmas vereséget mértek a demokraták, bár igazából nem mondhatjuk azt, hogy ez a demokraták győzelme lenne. Ez a kék győzelem sokkal inkább az amerikai emberek elégedetlenségének a kifejeződése, leginkább azok miatt a gazdasági problémák miatt, amelyeket az iráni háború okozott. Ezt elismerte maga Trump is, és elismerte J. D. Vance alelnök is, akinek egyébként a legtöbb vesztenivalója volt ebben a helyzetben, és aki végig ellenezte az iráni háborút. Ma azt összegzem egy rövid gyorselemzésben, hogy mégis mi vezetett ide, és szintén röviden kitérek arra is, hogy mi várható ezután.

Tudjuk azt, hogy Trumpot lényegében az izraeliek vették rá erre a háborúra. Izrael és Szaúd-Arábia heteken keresztül győzködte Trumpot a katonai beavatkozás szükségességéről, miközben az amerikai hírszerzés nem látott közvetlen iráni támadási fenyegetést, sőt kimondottan ellenezte azt, óva intette Trumpot ettől. Trump azonban végül az izraeli vezetés által szorgalmazott katonai fellépés mellett döntött, és a háború február végén amerikai–izraeli csapásokkal kezdődött. Ennek a fiaskónak a beismerése az is, hogy valamiféle kétségbeesett próbálkozás volt Trump részéről, amikor a választás előtt közvetlenül bejelentette, hogy megállapodtak Izraellel az amerikai katonai támogatás megszüntetéséről. Csakhogy ehhez sajnos már túl késő volt.

Trump letér a MAGA-útról, és családja nyerészkedésbe fog

Kezdetben nagy bizakodás övezte Trump elnökségét. A MAGA és a republikánusok nagyon sok mindent hajlandók voltak elnézni Trumpnak (a stílusát, a módszereit) egészen addig, amíg teljesen szembe nem fordult azokkal az ígéretekkel, amelyeket korábban tett. Hogy csak néhányat említsek a Trump-ellenes, prominens republikánus figurák közül, Marjorie Taylor Greene, Thomas Massie és Tucker Carlson voltak azok, akik nem voltak hajlandók elfogadni azt, hogy Trump szembefordult a MAGA-bázis érdekeivel és a nekik tett ígéreteivel. S erre folyamatosan emlékeztették a népes követőtáborukat. Az Epstein-akták ügye, majd az iráni háború kitörése óta folyamatosan szembesítették Trumpot azzal, hogy tulajdonképpen becsapta a választóit, és hogy ahelyett, amit ígért, egészen más politikát kezdett folytatni.

Mindenképpen beszélni kell a Trump családnak, és nemcsak a Trump családnak, hanem a Trump környezetéhez köthető embereknek a féktelen nyerészkedéséről. Tudjuk azt, hogy Trump veje, Jared Kushner milyen elképesztő méretű összegekhez jutott a szaúdiaktól. Befektetési vállalkozása, az Affinity Partners kétmilliárd dolláros befektetést kapott Szaúd-Arábia állami befektetési alapjától, amely után jelentős kezelési díjakat szedett be. Láttuk azt is, hogy nemrégiben hírszerzési információk láttak napvilágot, amelyek szerint Kushner egy dubaji bankszámlához is hozzáfért, amelyre több százmillió dollár érkezett egy azerbajdzsáni bankból. A beszámoló további, szaúdi és emirátusi forrásokból származó pénzmozgásokról is szólt. Láttuk azt, hogy a Trump fiúk elkezdtek befektetni a fegyverbizniszbe. A Washington Post vizsgálata szerint Donald Trump Jr. és Eric Trump befektetési érdekeltségei számos védelmi technológiai vállalatra terjedtek ki, amelyek jelentős amerikai állami megrendelésekhez jutottak. Továbbá, az Amazon 40 millió dolláros megállapodást kötött Melania Trump dokumentumfilmjének jogaira, amelyből az elnök felesége is jelentős személyes bevételhez jutott.

Aztán láttuk azt is, hogy saját kriptót adtak ki. A Trump család kriptovállalkozásai hatalmas bevételeket termeltek, és ezzel újabb olyan terület jelent meg, ahol az elnöki hatalom és a családi üzleti érdekek összefonódásának kérdése felmerült. És persze nemcsak a Trump család, hanem a családhoz köthető olyan másod-, harmadvonalbeli figurák is, mint például Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok korábbi görögországi nagykövete, összeférhetetlenségi és személyes üzleti érdekeltségekkel kapcsolatos vizsgálatok középpontjába kerültek, nem megalapozatlanul.

És mindeközben úgy tűnt, hogy egyáltalán nem törődnek azzal, hogy a megélhetési válság hogyan érinti az amerikai polgárokat, a világgazdaságot, a szövetségeseket, egyáltalán bárkit. Meg voltak győződve róla, hogy mindezt megtehetik. Csakhogy most az amerikai emberek benyújtották a számlát. Egész egyszerűen úgy látszik, hogy már nem bíznak abban, hogy Trump kompetensen tudja képviselni az amerikaiak érdekeit. És az is egyértelmű, hogy bár sokáig elfogadták tőle, azt a megbízhatatlan magatartást, hogy egyik pillanatban ezt mondta, a másik pillanatban azt, végül ellene fordultak, vagyis egyszerűen nem hisznek neki már. Mindenesetre rá jellemzően Trump egyáltalán nem vállalta a felelősséget a vereségért. Arról beszélt a választások után, hogy nem vele van a gond, hanem a jelöltek nem voltak megfelelőek, ami egészen egyszerűen nem igaz. Ő volt igazából egyfajta kolonc a jelöltek nyakán, és az a gazdasági válság, amelyet meggondolatlan döntéseivel idézett elő.

Vance már a Trump utáni korszakra készül

Úgy tűnik azonban, hogy a republikánusok körében már megkezdődött a Trump utáni korszakra való felkészülés. A Fox News értesülései szerint J. D. Vance alelnök már a 2028-as elnökválasztásra készül, és megpróbálja maga mögé állítani azokat a csalódott Trump-szavazókat, akik ugyan továbbra is a MAGA politikájával azonosulnak, de elutasítják Trump külpolitikáját, mindenekelőtt az iráni háborút.

Vance a választási vereség után meglehetősen egyértelműen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy a republikánusok vereségének valódi oka az iráni háború volt. A választások utáni kiértékelő bejegyzésében négy pontot emelt ki, amelyek lényegében kijelölik azt a politikai irányt, amelyet a következőkben képviselni kíván: az iráni háború befejezése, a megélhetési költségek és az infláció csökkentése, az eredeti America First politikához való visszatérés, valamint az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatának újragondolása.

Ez a négy pont lényegében annak a politikának a visszaállítását jelentené, amellyel Trump eredetileg elnyerte a választói bizalmat, és amelytől elnöksége során egyre inkább eltávolodott. Vance tehát megpróbálja elválasztani Trump politikai örökségét Trump jelenlegi politikájától, és saját magát annak az eredeti America First politikának a folytatójaként feltüntetni, amelynek egyik legfontosabb ígérete éppen az volt, hogy Amerika nem kezd újabb háborúkba. Igazából legtöbbeket már nem is az foglalkoztat, hogy Trump mit csinál az elkövetkező két évben, hanem leginkább az, hogy ki fogja örökölni azt a politikai mozgalmat, amelyet létrehozott, és amelynek támogatását most ilyen látványos módon elveszítette, Vance vagy Rubio.

A demokraták lehetőségei és Trump mozgástere

Az elkövetkezőkben a demokraták előtt lényegében ott van a lehetőség, hogy impeachment-eljárást kezdeményezzenek ellene, amikor 2027 januárjában átveszik a Kongresszus irányítását. Emellett széles körű kongresszusi vizsgálatokat is indíthatnak Trump és családja üzleti ügyeinek, pénzügyi érdekeltségeinek és az esetleges összeférhetetlenségeknek a feltárására, amelyekre az elmúlt időszak történései bőségesen szolgáltattak okot. Az elnök tényleges elmozdításához azonban a szenátus kétharmados támogatása szükséges, ami már lényegesen nehezebb feladat.

Borítékolható, hogy Trump továbbra is a sajátos külpolitikáját folytatja, ami nem valami fenntartható stratégiára épül, hanem impulzív döntésekre. Ami bennünket Trumppal kapcsolatosan elsősorban érdekel, az a külpolitika, és a külpolitika továbbra is jelentős részben elnöki kompetencia, még akkor is, ha a Kongresszusnak komoly költségvetési és ellenőrzési jogosítványai vannak. Mivel viszont nagyon sok más, belföldi kompetencia a Kongresszus két házához tartozik, bizonyos tekintetben ez még jól is jöhet a republikánusoknak. Az elkövetkező két évben a demokratáknak is lesz lehetőségük arra, hogy úgymond elkoptassák magukat, és azokat az ígéreteket, amelyeket tettek, valószínűleg ők sem tudják teljesíteni, és mostantól igenis van felelősségük mindabban, ami ezután történik. Ráadásul máris komoly megütközést váltottak ki egyes szélsőbaloldali és iszlamista irányultságú demokrata politikusok beszédei, köztük az Egyesült Államok első muszlim szenátorává választott Abdul El-Sayedé, akinek a híresztelések szerint a családja révén kötődése van a Muszlim Testvériséghez, és ezek az értesülések máris komoly megütközést és politikai vitákat váltottak ki Amerikában.

Az is tény, hogy most már szinte teljesen mindegy, hogy ki kerül hatalomra, mert a világgazdaságot olyan súlyos problémák terhelik, és egyáltalán a világ egy olyan állomáshoz érkezett, hogy ezen a ponton, ahol most vagyunk, nagyon nehéz bármilyen olyan intézkedést hozni, amely végül is eredményes tud lenni.

Nagyon nehéz a jelenlegi folyamatokat visszafordítani. Összegzésképpen nagyon sajnálatos, hogy Trump a neki megelőlegezett hatalmas politikai bizalmat és hatalmas politikai tőkét lényegében ilyen módon elherdálta, és aprópénzre váltotta, mert fontos feladatai lettek volna: megállítani a migrációt, megállítani a woke-ot, az ígéretéhez hűen békét hozni a különféle konfliktuszónákban, és saját szavaival élve „kiszárítani a mocsárt”, azaz megfékezni a mélyállamot. Ehhez képest mindezekben csődöt mondott, sőt maga indította el végül azt a katasztrofális háborút, aminek a hatására elsöpörte őt a kék cunami, s amitől a világ azóta is szenved, mi magunk is.

Mindez intő jel minden Trumphoz hasonló, öntörvényű vezető számára, nevezetesen, hogy nagyon sok mindent elfogadnak az emberek a vezetőktől, mert megelőlegezik nekik a politikai bizalmat, hogy változtassanak. Viszont amennyiben ezek a politikusok nem tartják be az ígéreteiket, sőt ellenkezőleg, bizonyos tekintetben még rontanak is a helyzeten, onnantól kezdve arra számíthatnak, amire Trump: elsöprő vereségre.

(Nyitókép forrása: api.new)