Gondban – de még vagyunk! Ezzel a címmel tart ma helyzetértékelést a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) a romániai írott (nyomtatott) sajtó helyzetéről. Mivel nem lehetek jelen, Szűcs László MÚRE-elnök felkért, röviden fogalmazzam meg, hogyan látom azoknak a médiumoknak a jövőjét, amelyek szerkesztett tartalmakat kínálnak a médiafogyasztóknak. Úgy érzem ennek a (közel)jövőképnek a vázolása nemcsak a MÚRE közgyűlésén résztvevő újságírókra tartozik, hanem az olvasókra is. Az újságírók egyedül nem képesek megoldani a hazai (nyomtatott) sajtó gondjait, ez csak az olvasók segítségével sikerülhet,

Hogy miért jutott ide a sajtó? Az okok talán az olvasók előtt is részben ismeretlenek. Sorolom: a lapok előállításának növekvő költségei, a munkabérek alacsony volta és az adóterhek nagysága, a reklámbevételek elapadása, a lapterjesztés szétzilálása, a posta leépülése, a példányszám folyamatos csökkenése a terjesztés ellehetetlenülése és az olvasói korfa elöregedése miatt. A Brassói Lapok példája: Brassó polgármestere betiltotta az újságárus bódékat a belvárosban és körzetében, a posta ezres lakosságú községekben is bezárta hivatalait, havi négy lapszámból csak kettőt visz ki az előfizetőknek, egy lapszám postázása 5 lejbe kerül, minden egyes postázott lap bevételhiányt jelent a kiadónak. A BL munkatársai évek óta minimálbérért dolgoznak, a főszerkesztő tavaly március óta ingyen írja, szerkeszti a lapot. Idén októberre a lap kinnlevőségei és tartalékai az adósságok szintjére apadtak. A kiadó úgy érezte, ekkor kell abbahagyni a lap kiadását, mielőtt még adósságörvénybe kerülne.

Egy nyomtatott lap megszűnése szomorú, ám nem jelenthet tragédiát. Csak visszatértünk egy olyan korba, amikor lapok megszűntek, újraalakultak. Azonban a közösségi média térnyerése új, a két világháború közötti időszakhoz képest, drámaibb helyzetet teremtett: ma a klasszikus sajtó került veszélybe. Előbb a nyomtatott lapok szűnnek meg, aztán az ellenőrzött információkat közlő, az információkért, véleményekért felelősséget vállaló honlapok következnek.

A sajtó mindig önkéntesen felvállalta közmédia szerepét is, amit a közösségi média tudatosan nem vállal fel. Ezért a legnagyobb – megoldásra váró – kérdés, ami a még létező kiadók, szerkesztőségek, újságírószervezetek előtt áll, hogy fenn tudják-e tartani a sajtó közszolgálati szerepét. Társadalmat szervezni csak jól működő, megbízható információforrás, kommunikációs eszközök birtokában lehetséges. Kizárólag a közösségi médiára támaszkodni elég kockázatos kísérlet. Az internetes felületeket akkor zárják be vagy változtatják meg ideológiájukat, irányultságukat, amikor csak jónak látják a fenntartók. Minden társadalomnak, a kisebbségi erdélyi magyar társadalomnak is, ha közösségként fenn akar maradni, szüksége van a közmédia feladatait magára kötelezőnek tartó sajtóra, mint megbízható hírforrásra, fórumra és értékközvetítőre.

Szükség van fiatal újságírók jelenlétére a sajtóban. Ez azonban csak egy tervezhető és belátható életpálya-modell felkínálásával lehetséges. A lokális sajtóban elsődlegesen a helyi közösségek hírei, gondjai kell szerepeljenek. Tapasztalatom, hogy az erdélyi magyar sajtóban ma több jegyzetíró foglalkozik a külpolitika és geopolitika kihívásaival, mint a helyi magyar közösségek, emberek gondjaival.

Minőségi újságírás és olvasói ragaszkodás, helyi vállalkozók támogatása, közösségi vezetők ügyszeretete lehet a sajtó továbbélésének az esélye. Hogy hogyan lehetne ezt konkréten megvalósítani, magam sem tudom. De egyre többször beszélni kellene róla. La kellene bontani azokat a hazugságokat, amelyek az interneten, a közösségi médiában terjednek – a minap is olvashattunk ilyen inszinuálást egy újságíró tollából –, hogy az újságírók bértollnokok, csak a Szentséges Algoritmus közli az Igazságot.

A Brassói Lapok pillanatnyilag jónak tűnő példája: üzletemberek fogtak össze, áldoztak időt és pénzt, hogy az újság továbbra is megjelenjen. Az újságra ma is, holnap is szükség van – mondták –, mert rögzíti a magyar közösség jelenét a jövő nemzedék számára is.

Másfél évtizede jelenik meg a Brassói Lapokban a Visszhang című, diákok írta, diákok szerkesztette melléklet, amely kétszer is elnyerte a Legjobb magyar diáklap címet. Voltak gyengébb évfolyamai is. Tavaly és az idén olyan tizenéves újságírói, szerkesztői voltak, vannak, hogy bármely szerkesztőség alkalmazhatná őket. Bizonyították, hogy van, lesz igény a minőségi sajtóra a jövőben is. Ha lesz minőségi sajtó...