Eltelt a tegnapi nap is anélkül, hogy megemlékeztek volna róla, hogy a béke világnapja van. A világnapot az ENSZ Közgyűlése hozta létre 1981-ben. 2001-ben szeptember 21-ét rögzítették állandó dátumként, egyben a globális erőszakmentesség és tűzszünet napjaként. A 2026-os békenap mottója szép és üres szólam: „Invest in Peace - For Everyone, Everywhere, Every Day” (Befektetés a békébe – Mindenkiért, mindenhol, minden nap).

Üres szólam, senki sem akar ugyanis befektetni a békébe, mert a háború hoz igazi profitot a háborús karvalyoknak, hiénáknak. Így az ukrán–orosz fronton orosz dróntámadás érte a kijevi területen a BDU Logistic központját és a bojarkai gázelosztó állomást, az odesszai kikötőben egy katonai rakománnyal érkezett hajót, Izmajiliban az infrastruktúra létesítményeit, a Fekete-tengeren pedig egy Odesszába tartó hajót. Az orosz légvédelem 244 ukrán repülőgép típusú drónt lőtt le 18 régió és a Fekete-tenger felett, Moszkvát találat érte. Folytatódott az amerikai–iráni konfliktus. Pakisztán légicsapásokat intézett több célpont ellen Afganisztánban. Fekete füst borította be Rijádot: a húszik csapást mértek egy repülőtérre, kigyulladt egy olajtartály. Mindez a béke világnapján…

1913-ban írta Norman Angell: „Borzasztó veszedelembe vagyunk, ostobaságaink, nevelésünk, berendezkedésünk rettenetes bajt zúdítottak a nyakunkba. Vizsgáljuk meg, mi volt a hiba, próbáljunk tapasztalni tudni, nézzük meg már egyszer jól és egészen elfogulatlanul, hogy mi az a háború, mik az okai, a következményei, teljesen reménytelen-e az állapot, vagy lehet-e segíteni. A világot enyhén szólva – kitörte a nyavalya, de azért nem kell megijedni, rájött már ez a betegség máskor is – de nem volt ránézve halálos, tovább bírt élni, fejlődni. Igaz, hogy a mostani rohama a legerősebb, de éppen azért kell most, a betegség kulminálásában, megvizsgálni – fizikai vagy pszichikai okok idézik-e elő a betegségét. Minden gyógyításban annyira előrehaladtunk – s általában a világ az utolsó háromszáz év óta annyival többet fejlődött, mint háromezer év óta, hogy talán remélni lehet egy igen veszedelmes, krónikus, világpusztító betegségnek a felismerését. A felismerés pedig már fél gyógyítás.”

Tévedett. A felismerésig máig nem jutottunk el. Ott tartunk, hogy filozófusok, pszichológusok elmélázgatnak azon, hogy az emberi faj ősi ösztöne az agresszió, hogy napjaink aszimmetrikus és hibrid háborúiban résztvevők sem kivételek. Elismerik, hogy a háborús tevékenység nem csak a pszichológiai oldaláról, de az üzleti oldaláról is megközelíthető, hogy minden egyes logisztikai ellátás, lőszer mögött ott van a fegyvergyártók kapzsisága, de arra maguk sem tudják, nem merik leírni a választ, hogy a háború emberi agresszió eredménye-e végső soron vagy inkább egy jó üzlet.

Pedig, ha nem tudják, csak meg kellene kérdezni az elesett katonák édesanyját, hogy fiuk kiélt agresszív ösztönei vagy a fegyvergyártók profitvágya, esetleg a politikai vezetők mohósága vagy a háború támogatóinak haszonlesése okozta a gyermekük halálát. Meg merném kockáztatni a választ: a gazdagok háborúiban a szegények halnak meg.

Erről nem beszélt senki a béke világnapján. Annál többet a háború folytatásának elengedhetetlen szükségességéről.

(Nyitókép: Pexels)