Az orosz–ukrán vértenger mélyülésével párhuzamosan a nyugati sajtóban mind több szó esik Kínáról. A német Welt legújabban az egyik ausztráliai Gondolatüzem (Denkfabrik), a kérdéskörre szakosodott Strategic Policy Institute próbál Kína stratégiai esélyeinek utánajárni. A tajvani Tajpejből tudósító Patrich Zoll és a kínai Sencsenben élő Mathias Sander már közös cikkük címében is azzal a kérdéssel sokkolják német ajkú olvasótáborukat, hogy „A nyugat máris elveszítette a Kína ellen folytatott technológiai világversenyt?” A cím ugyan kérdőjeles, de ettől nem kevésbé riasztó, hiszen a 44 alapvető fontosságú csúcstechnológiából Kína 37-ben máris meghaladta vagy utolérte az Egyesült Államokat. Igaz, van 7 olyan technológiai ágazat, melyben még mindig az Egyesült Államok vezet, vezetget...

Kína az Egyesült Államok szövetségesének számító Ausztrália kutatóinak véleménye szerint a modern robottechnológiák kutatásában is világelső. A mesterséges intelligencia vonatkozásában is váll-váll mellett haladnak, márpedig ez az energetikai átállástól a modern iparig számos felhasználó számára meghatározó jelentőségű. Egyelőre eldönthetetlen, hogy ki tart előbb.

Az ausztrál kutatóintézet ebben a kérdésben próbál némi világosságot teremteni. Következtetéseik azonban, amint az a Welt cikkének címéből is kiderül, komoly nyugati aggodalmakra adnak okot. „A nyugati demokráciák – hangzik a végkövetkeztetés – a globális technológiai versenyben fokozatosan vesztésre állnak. Ez érvényes a tudományos publikációk és a kutatói szabadalmak tekintetében is. Következésként Kína a világ legjobb elméit képes magához kötni. Az agyelszívás hagyományosan amerikaközpontú folyamata is megfordulni látszik. A kutatók szerint egyértelmű összefüggés van a csúcstechnológiákat érintő tudományos publikációk és a szabadalmak száma közt. Ezek alapján pedig jól lemérhető egy állam vagy intézmény tudományos-műszaki teljesítőképessége. Van is néhány vonatkozás, melyben Kína nem csak világelső, de monopolhelyzetben is van.

A kínaiak a legfontosabb áttörést a hangsebesség ötszörösénél nagyobb sebességet is meghaladni képes repülőgép és rakétamotorok kifejlesztésében érte el. Már egy 2021-es katonai parádén bemutattak ilyen fegyvert, mely atomtöltetek célba juttatására is alkalmas. Ezekkel szemben az amerikai rakétaelhárító rendszerek gyakorlatilag tehetetlenek, hiszen képtelenek őket befogni. Mire radarjaik képernyőjén megjelennek, már célba is értek…

Ez a fejlemény egy atomháború esetén a háború „sikerét” eldönteni képes első csapás hagyományos stratégiájának érvényességét is kérdésessé teheti. Sőt, ilyen fegyverek birtokában az ellenséges viszontcsapás lehetősége is erősen kérdőjelessé válik.

A repülőgépmotorok gyártásában élenjáró világcégek rangsorában is tízből hét kínai.

Amerika viszont a kvantumszámítógépek kifejlesztése terén jár élen. Az idevonatkozó tanulmányoknak és szabadalmaknak tekintetében is megelőzi a kínaiakat. Igaz, valóban megbízható kvantumszámítógépet még az amerikaiaknak sem sikerült kifejleszteniük.

Kína a mesterséges intelligencia algoritmusainak és a nagyteljesítményű kompjuterchippeknek a kutatásában is élen jár. De – figyelmeztetnek az ausztrál kutatók – a legkiválóbb kutatómunka sem sokat ér, ha nincs meg hozzá a megfelelő ipari kapacitás, azaz a sorozatgyártáshoz szükséges elemek jelentős részét nem maga a kutatást végző állam vagy intézmény állítja elő. Az ezekhez való hozzáférést az amerikai szankciók valóban megnehezítik, sőt egyenesen lehetetlenné teszik.

Persze monopólumai a kínaiak számára is lehetségessé teszik a nyomásgyakorlást. Márpedig az említett 44-ből 8 technológia esetében Kína rendelkezik monopóliummal. A 10 vezető kutatóintézetből is 8 Kína területén található. Hogy a nyomásgyakorlástól Kína sem riad vissza, azt számos példa is jelzi.

Mindezt azonban viszonylagossá teszi, hogy az Egyesült Államok mögött ott állnak a demokratikus közösség államai: India, Nagy-Britannia, Németország, Itália és Japán. Kína legfeljebb Iránt tudhatja maga mögött. Ez pedig fontos garanciát jelenthet, hiszen Kína elszigetelődhet a világban… Igaz, Kína katonailag nem folytat expanzív politikát, s a gyarmati múlt közös élményei fontos kohéziós erőt jelenthetnek. De az is igaz, hogy Tajvantól és a kínai tenger zátonyaitól eltekintve is, melyeket bevallottan szeretne bekebelezni, szinte minden szomszédjával (bizonyos mértékig még az oroszokkal is) vannak határvitái. Indiával néha egyenesen véres határmenti csetepatékra is sor kerül…

Persze azt sem árt figyelembe venni, hogy – az épp feltörőben lévő Kína a fokozatosan lecsúszni látszó Amerikával ellentétben – nincs időzavarban. Arról nem is beszélve, hogy Kína egymagában is hatalmas tartalékokkal rendelkezik. Annak valószínűsége, hogy zseniális elmék bukkanjanak fel, már a népességszámból következően is Kínát részesíti előnyben. Ahogyan a céltudatosság és a megfontoltság is. Kína, mely szinte évente újabb és újabb rekordokat állít fel, csupán 2049-re, a köztársaság fennállásának 100. évfordulójának tiszteletére szeretne – a tudománynak és a technikának köszönhetően – abszolút szuperhatalommá növekedni.

Ami a chipeket illeti, Tajvannak és Dél-Koreának is köszönhetően Amerika áll az élen. Merthogy a globalizált világgazdaság mai körülményei közt egyetlen állam sem állíthat elő egymagában chipeket. Ez az iparág minden másiknál inkább rá van utalva a rendkívül komplex beszállítói láncokra.

Ez azonban az amerikai szankciós stratégia esélyeit is fatálisan leronthatja. Amerika Kínát megfoszthatja a nyugatról származó technológiák másolásának eddig gátlástalanul alkalmazott gyakorlatától. De – biztonsági okokból – Amerika még önnön szövetségeseitől is kénytelen elzárkózni. A gyanakvásra a legjobb példa Angela Merkel telefonjának lehallgatása. Amíg Putyin világhódító törekvéseinek (amúgy meglehetősen ingatag lábon álló) mítoszát sikerül fenntartani, egyetlen hatékony „védelmezőjük” gyanánt sakkban tarthatja szövetségeseit, de ha ez a mítosz – vagy azért, mert az oroszok veszítenek, vagy azért, mert győznek, és kiderül, hogy valóban pusztán saját biztonságuk megteremtése, illetve az Ukrajnában rekedt oroszok védelme vezérelte őket – a mély válságba jutott Európai Unió elkerülhetetlenül elidegenedik hatalmas „védencétől”. Ettől függetlenül az amerikai szankciók Kínának is komoly gondokat okozhatnak.

De mint mindennek, akár a sikeres szankcióknak is lehetnek hátulütői. A szankciók Kínát arra kényszeríthetik, hogy előremeneküljön. Peking már ma hajmeresztő összegeket fektet be a jövőbe, a chipiparba például. Rövid távon a szankciók kellemetlen helyzetbe hozhatják, de hosszabb távon erőteljesebbé és rugalmasabbá tehetik.

És mint már említettem, Kína is visszaüthet. Ő gyártja a szilícium alapú napelemek 97 százalékát. Ha ő is embargóhoz folyamodik, Európa és Amerika kínos helyzetbe kerülhet. Főként, ha az atomerőművek fűtőelemeinek amerikai exportját az oroszok is beszüntetik.

Sokan úgy vélik, hogy a Kínával folytatott kereskedelmi háború Amerikának is több kárt okozhat, mint a kínaiaknak.

Summa summarum: Kína és Amerika viszonyában is okosabb lenne a kölcsönös előnyöket szem előtt tartó kompromisszumok politikáját, semmint – az orosz–ukrán háborúhoz hasonlatosan – a végtelenített rombolás és gyűlölködés stratégiáját választani. Kétséges, hogy a mai sikerek érdekében érdemes-e a jövőt – ráadásul nem csak Oroszország, Kína és Amerika, hanem az egész emberiség jövőjét – kockára tenni.

(Nyitókép: Shutterstock)