Nemrég ünnepelte a világ az anyanyelv nemzetközi napját, amely még utólag is jó alkalom felelevenítenünk azt, hogyan is állunk a saját anyanyelvünkkel. Vajon megteszünk-e mindent azért, hogy – ha nem is ápoljuk (pedig gyengélkedik) – legalább ne bántsuk naponta. Őt, aki alkalmasint élő, eleven fekély is lehet egy közösség testén. Látlelete annak, ahogy hozzá viszonyulunk, ahogy róla gondolkodunk.

Ott van például az a rengeteg ember, aki naponta véleményt ír a közösségi hálón erről-arról (általában mindenről). E jeles világnap alkalmából rögtön ők jutottak eszembe, így ismét elgondolkodtam azon, amin tulajdonképpen már évek óta morfondírozom: vajon ezeknek a kommentelőknek zöme hol járt suliba, milyen jegye volt magyarból, mondjuk negyedikben, és mit gondol ma, felnőttként a saját nyelvismeretéről akkor például, amikor magyarnak hitt, valójában teljesen összefüggéstelen, nyelvileg be nem azonosítható, értelmetlen gondolatfoszlányokat vág valamelyik nemzettársa képébe. Mert, tegyük hozzá, ezeknek a nehezen minősíthető szövegeknek nagy része roppant dühből, szenvedélyes nekirugaszkodásból születik meg, bármi is legyen a téma: a virágkötéstől egészen a mélypolitikáig. Ráadásul ezek, a semmilyen kategóriába be nem sorolható szövegek aztán ott éktelenkednek még évek múltán is ugyanolyan rossz minőségben, jövendő generációknak szolgálva rettenetes ellenpéldákként. Ezeknek köszönhetően még a Marson is fogják majd tudni, hogy mennyire gáz az, amiben jelenleg nyelvileg tocsogunk…

De így állunk. Nyelvromlás – állapítanák meg a nyelvészek. Funkcionális analfabetizmus – duplázhatnának rá a pedagógiai szakemberek. Mi pedig, laikusokként minden köntörfalazás nélkül kimondhatjuk: azoknak nagyon nagy hányada, akik ma a világhálón vaskos véleményeket osztanak meg gyanútlan embertársaikkal, gyakran az alapszintű magyar nyelvismeretnek sincsenek birtokában. Ellenben legfőbb tulajdonosai annak, amivel a nyelvismeretet minden esetben helyettesíteni vélik: egy gigászi méretű bátorságnak (mert általában nem szólítja meg őket senki, nem állnak le velük parolázni, nem moderálják ki őket a különböző oldalak „karbantartói”).

És az ők alaptalan bátorságuk láttán persze hogy visszahúzódnak barlangjukba azok, akik helyesen írnak magyarul, nem beszélve azokról, akik még egy okfejtést is képesek végigvinni logikusan. Nem irigylem őket, mert ők egy kisebbség abszolút kisebbségei, fény pedig nincs az alagút végén. Csupán egy nagy-nagy lingvisztikai sötétség.

Ezért itt és most arra szeretném bátorítani azokat, akik helyesen írnak saját anyanyelvükön, ne bátortalanodjanak el, mindenre elszántan menjenek szembe a nyelvi helytelenség szökőárjával, hiszen nekik van igazuk. Nem pedig az új kor bátor embereinek, akik – lám-lám – minimális anyanyelvtudás híján sincsenek szűkében a bátorságnak. Pedig azért néha nem ártana szűkölködniük...

Még negyven sem vagyok, de már büszkén állíthatom magamról, hogy eddigi pályámon a magyar nyelv megtépázása szinte valamennyi tudományos-fantasztikus válfajának részese, gyakrabban elszenvedője voltam. És elmondhatom, nem is azok a helyzetek voltak a leginkább bántóak, amikor például román nyelvből való tükörfordításokat kellett kigyomlálnom egy-egy szövegből. Ennél sokkal bosszantóbb volt a bátorság, amellyel nyelvileg vállalhatatlan szövegek váltak közkinccsé pusztán azért, mert egy „nyelvészeti” okfejtésből nem a magyar nyelvhelyesség került ki győztesként, hanem éppenséggel az illető szövegek szerzői.

De végtelenül naiv vagyok, és azt hiszem, hogy ez az állapot nem tarthat örökké. Egyszer majd kitalálunk egy amolyan nyelvhelyességi robotot (mindenkinek személyre szólót, még becsületes neve is lesz), aki naponta ellenőrzi majd, hogy ki-ki hány százalékon áll a nyelvismerettel. És Mici, Jancsi vagy Pali, a nyelvművelő robot bizonyos százalék alatt behúzza majd a kéziféket, és nem hagyja kommentelni a jó embert, aki karakteres véleményét borzalmas minőségben szeretné világgá kürtölni.

Őszintén, én már nagyon várom ezeket a szomorú, robotos cenzori időket. Sőt, ha jól tippelek, a magyar nyelvnek sem lenne túl sok ellenvetése…