A romániai sajtó múlt héten azzal az információval szolgált, hogy a szász evangélikus egyház eladja a szászmedgyesi körzetben található templomait. A terület áráért kínálja azoknak a vevőknek, akik vállalják az erődtemplomok javítását, fenntartását és turisztikai célú kihasználását. Ezek egyike a Szeben megyei Csicsóholdvilág erődtemploma, melyet már nem képes fenntartani a helyi, három idős emberből álló evangélikus gyülekezet.

Erdély épített örökségének egyik legértékesebb részét a középkori szász evangélikus erődtemplomok jelentik. Fenntartásuk azonban gondot jelent a megmaradt, 400 ezerről 12 ezresre csappant erdélyi szász közösségnek.

Később az egyház vezetősége pontosított: egyetlen egy sem eladó az Erdélyben található több mint 200 szász evangélikus templom közül.

„Az egyház vezetőségének politikája régóta a templomok saját vagyonában való megtartására irányul, és ez a jövőben sem fog változni” – szögezte le közleményében a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház. Annak ellenére, hogy a középkorban épült templomoknak fenntartása nem kis feladat a Romániában maradt 12 ezres szász közösség számára. 1990 óta csupán két ízben, a Szeben megyei Rétenen, illetve Karánsebesen engedték át a szász templomot az ortodox egyháznak.

A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház közleményében azt írta, hogy a sajtó tévesen értelmezte a helyzetet, amikor elidegenítési kísérletről cikkezett. „Még a legkisebb számú evangélikus hívővel rendelkező falvak is szerves részei az erődtemplomok rendszerének. Ennek a világszinten egyedi örökségnek a megőrzése sokkal könnyebben biztosítható, ha a szász evangélikus egyház megőrzi tulajdonjogát.”

A szász evangélikus egyház azonban nem csak, és nem elsősorban a templomai megtartására, hanem önmaga létének megőrzésére is kénytelen erőfeszítéseket tenni. Kelet-Európa gyors és megállíthatatlannak tűnő elnéptelenedése itt, Erdélyben kezdődött. Nem spontánul, hanem az egykori kommunista titkosszolgálat és a Német Szövetségi Köztársaság egyezsége nyomán.

Románia egyszerűen eladta második legnagyobb kisebbségét.

Noha nincsen pontos adat azokról a szászokról, akik a német állam által kifizetett vízummal távoztak Romániából, a Szekuritáté Dossziéit Vizsgáló Bizottság becslése szerint mintegy 250 000-re tehető azoknak a romániai német etnikumúaknak a száma, akiket az NSZK kivásárolt. Ezzel szemben a németországi becslések 400 000 személyről szólnak.

Nehéz megmondani, hogy hány százmillió márkát keresett a román állam a vízumkereskedelemmel, ám az mára már kiderült, hogy a pénzen kívül Románia más előnyökhöz is jutott ezáltal. Például, a román állam az egyik kivándorlásra váró német etnikumúakat tartalmazó lista teljesítéséért operatív műszaki berendezéseket kapott. Ma már meg se lepődünk azon, hogy egy demokratikus állam – az NSZK – olyan technikát küldött egy kommunista államnak, amivel gyakorlatilag megfigyelhette a lakosságot.

A nemzetállami álmokat dédelgető Romániának nem jelentett gondot egy kisebbségi közösség kiárusítása. S ma sem okoz lelkiismeret-furdalást a múlt emlékeinek eltűnése. Főként hogy egy szász az ország elnöke, aki sohasem mulasztja el megjegyezni: nálunk a kisebbségi kérdés meg van oldva.