Huszonhét évvel ezelőtt kezdtük el a közös gondolkodást néhány kilométerrel odébb, Bálványosfürdőn – emlékezett a kezdetekre Orbán Viktor, majd megemlítette, hogy akkortájt, a kilencvenes évek elején legtöbben egész Közép-Európában az ismét kinyíló nyugati világhoz való teljes hasonulást tartották célravezetőnek. Mi, romantikus magyarok – ahogyan később beszédében a magyar miniszterelnök fogalmazott –, azonban már akkor arra gondoltunk, hogy nekünk, a vasfüggöny inneni oldalán élő szabadságharcosoknak lehetne érdemi mondanivalónk Európának. Hát még ma! – rezonálhatott a tusványosi, de főként a magyarországi hallgatóság. Utóbbinak szólt ugyanis a politikai kampány beszéd. Hiszen amint azt Orbán Viktor is megjegyezte, ez az utolsó Tusványos a közelgő választások előtt.

A Fidesz és Orbán Viktor akár hátra is dőlhetne, hiszen a magyarországi ellenzék lélegeztető gépről hörög, inkább a vele egy oldalra sorolt zsebpártra, mint a Fideszre, s Vona Gábor is a szakadék szélére vezette a sokáig magát a Fidesz fő kihívójának tartó Jobbikot. Csakhogy a gyenge ellenzék gyenge mozgósító erőt is jelent a kétharmados többséget kétszer is elérő Fidesz számára, ezért meg kell nevezni az ellenfél helyett az ellenséget, no meg a szövetségeseket is, akire azért számíthat. Ők a V4-ek, akik annyira különbözőek – a lengyelek lelkesek, a csehek mindig megfontoltak, a szlovákok józanak – ám mégis képesek a magyarokkal egy politikai nyelvet beszélni. Sőt, Amerika, a világ legnagyobb hatalmú állama is irányt váltott, mintha Kelet-Európa felé tartana. Trump elnök is úgy véli: „a mi Nyugatért folyó harcunk nem a harcmezőkön kezdődik, hanem az elménkben az akaratunkkal és a lelkünkkel. Szabadságunk, civilizációnk és fennmaradásunk a történelem, a kultúra és az emlékezet kötelékein múlik.”

Orbán Viktor itt bevezette a globalizáció és glokalizáció közt feszülő ellentéteket, amelyet a nemzetek feletti elit és a hazafias, nemzeti vezetők folytatnak egymással a világpolitika terében. Lényeges – figyelmeztetett és nyugtatott Orbán Viktor, hogy Magyarország jó oldalon, a hazafiak oldalán áll. És következett itt az elmúlt hét év eredményeinek ismertetése, amelyet tíz és egynéhány pontban foglalt össze a miniszterelnök. Magyarország erősítése azonban állandó folyamat – így Orbán Viktor –, aki megnevezte az ország Achilles-sarkát is, s ez a népszaporulat. Mit tehet a kormány? Amit a Fidesz tesz: megpróbál családbarát környezetet kialakítani. És szintén a glokalizáció jegyében: az ehhez szükséges pénzt a multiktól veszi el. A népszaporulat kérdését azonban nem lehet a migrációval megoldani, mert „kulturális identitás nincs stabil etnikai összetétel nélkül. Egy ország etnikai összetételét megváltoztatni azonos a kulturális identitás megváltoztatásával.” S ezt az egyre erősödő Magyarország nem fogja megengedni – mondta Orbán Viktor.

Feltéve, hogy a Fidesz nyeri a jövő évi választásokat.

Mert azért van a magyar embernek veszíteni valója, s veszít is, ha az ellenzéket választja. S ez a veszély nem is olyan kicsi, mint gondolnák az elégedettségükben elkényelmesülni kész Fidesz-szimpatizánsok, hiszen Magyarországon van 25 százaléknyi olyan polgártársunk, aki szerint több hatalmat kellene adni Brüsszelnek. Orbán Viktor itt a nemzetállamok Európája kontra Európai Egyesült Államok híveinek ellentétére utal, gyorsan hozzáfűzve, hogy a magyarság 61 százaléka, a szerinte is helyes oldalon van, aki azt mondja, hogy kevesebbet, sőt, azt is vissza kéne venni Brüsszeltől vagy annak egy részét legalább, amit eddig odaadtunk.

Orbán Viktor ezzel is jelezte, hogy ő nem Európai Unió ellenes, csupán az erős nemzetállamok szövetségének a híve. Az sem ingatja meg elképzelésében, hogy a Fidesz a Minority SafePack kezdeményezés aláírását támogatja, amellyel a kisebbségi kérdés megoldását a nemzetállamok átengednék Brüsszelnek.

Orbán Viktor azt is evidenciának tartja, hogy az integráció valószínűtlen sikerű, hiszen ha egymással ellentétes célokat képviselő emberek ha egy közös rendszerbe, országba kerülnek, abból nem integráció lesz, hanem káosz. (Erről már nekünk, erdélyieknek is vannak történelmi tapasztalataink.)

Orbán Viktor és a Fidesz ettől a káosztól mentené meg Magyarországot és Európát. Ám azért elmondja, hogy nem szabad túlbonyolítani, nem szabad világösszeesküvés összefüggésébe helyezni azt a küzdelmet, amely előttünk áll. Majd felállít egy összeesküvés elméletet: létezik egy Soros-terv, amely a globális világpolitika, az Európai Egyesült Államok projektjének alapja. A terv úgy hangzik, évente be kell hozni több százezer, lehetőleg egymillió migránst a muszlim világból az Európai Unió területére. Orbán Viktor célja pedig, hogy a nemzetállamok szövetségét jelentő Európai Uniónak vissza kell nyernie a szuverenitását a Soros-birodalommal szemben. A birodalom most készíti elő Európát arra, hogy átadja a területét egy új, kevert, muszlimizált Európának. Ahhoz, hogy ez zavartalanul megtörténjen, a politikai kormányzást le kellene cserélni a bürokrácia uralmára.

A közelgő magyarországi választások tétje ennek a kísérletnek a megakadályozása a Fidesz szavazók aktivizálódása folytán – üzente Orbán Viktor, aki a külhoni magyarokat is erre biztatott.

A magyar miniszterelnök ezúttal nem szolgáltatott témát a román médiának. Az otthoni választóit azonban sikeresen szólította meg.

Beszédének hatását csak felerősítik az ellenzéki sajtó bírálatai, amelyek csak kekeckedésnek tűnhetnek a világosan előadott, adatokkal megspékelt és érzelmi ráhatásokkal fűszerezett előadása mellett. Mert melyik Fidesz-szimpatizáns ne érezne szíve táján melegséget a csattanó hallatán: „Huszonhét éve itt, Közép-Európában abban hittünk, hogy Európa a jövőnk, most azt érezzük, hogy mi vagyunk Európa jövője.”

Fotó: magyaridok.hu