Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke – maga is német bevándorlók unokája, cseh majd szlovén bevándorló férje – azzal a magabiztossággal tiltja ki az országból gondosan megválogatott muzulmán országok bűncselekményeket nem elkövető állampolgárait, mintha a vérébe átmentette volna a huszadik század egyik legvérengzőbb nemzetének génjeit: a németekét.

Ez persze badarság, az ortodox rasszistákon kívül mindenki tudja, hogy a genetika nem hordoz viselkedésmódokat. Ezzel talán a német bevándorlók unokája is tisztában van, ugyanis ellenszenvét és előítéleteit a Szíriából, Irakból, Iránból, Szudánból, Jemenből, Líbiából és Szomáliából érkezőkre zúdította, véletlenül azonban kifelejtett országokat, amelyekből a 2001. szeptember 11-ig támadás elkövetői származnak (nem mintha ez jogot adna a kirekesztésükre).

Ez minden bizonnyal tévedés, nem? Az eddigi legokosabb bevándorló, aki valaha elnök lehetett, talán csak rosszul lát, de semmiképp nem tévedhet. Pedig kifelejtett néhány muzulmán országot a kitiltandók listájáról, így Törökország, Azerbajdzsán, Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek állampolgárai szabadon járhatnak-kelhetnek, pedig ők sem a megfelelő istenben hisznek.

Nagy kő eshet le a szívünkről, ez ugyanis nem tévedés. Bölcs (plusz bevallása szerint mesésen gazdag, méretes kezű és legendásan hatalmas hímtagú) vezetőnk véletlenül éppen azokat az országokat hagyta ki, amelyekkel valamilyen üzleti kapcsolata van. Mindig is gyanúsak voltak ezek a pragmatikus németek.

Persze számos államban felzúdultak az emberek, külföldön is; úgy tűnik, Soros György és gyíkember barátai egyre több pénzt osztanak ki, hát hiszen a választásokon is hárommillió szavazóval többet fizettek le, aki Hillaryre voksolt. Most éppen a kitiltások ellen volt merszük gyakorolni állampolgári jogaikat, hasonló unalternatív igazságokra hívva fel a figyelmét, minthogy az országukat bevándorlók építették fel. Egy statisztika is napvilágra került, amely értelmében bevándorló muzulmán dzsihadisták évente átlagosan két amerikai állampolgárt gyilkolnak meg, szélsőjobboldali terroristák ötöt, összesített muzulmán dzsihadisták kilencet, fegyverhez jutó kisgyerekek huszonegyet, a villám harmincegyet és így tovább. Egy amerikai egy másik amerikait évente átlagosan 11737-szer küld a túlvilágra.

Úgy tűnik, ha sokan tapsolnak is a német bevándorlók unokájának, sokkal többen és hangosabban szólalnak fel ellene. Nem csoda: az ország, amit vezet, mindig is olvasztótégelye volt a legkülönfélébb kultúráknak, és ha valahol tudatosítani lehet, hogy egyetlen jellemző alapján nem lehet kirekeszteni embereket, akkor az az Egyesült Államok.

A demonstrációk, a nevetségessé tétel, a médiák és az akadémiai szféra, a nagy cégek felszólalásai és intézkedései, az érvelés, az ellenállás sokakban megerősíti, hogy azok az értékek, amelyeket kivívtak az évszázadok és évtizedek során, nem maguktól értetődők. A Starbucks például kijelentette, hogy a következő években tízezer menekültet alkalmaznak világszerte. A Google bevándorlókkal foglalkozó civilszervezeteknek és az ENSZ Menekültügyi Hivatalának gyűjt pénzt, és maga is kétmillió dollárral járul ehhez. Egy rossz döntés a másik pártban s egy jóbarát remekbeszabott propagandagépezete éppen elég ahhoz, hogy minden boruljon. Ha sokat szörnyűségre is kell majd felkészülni, arra mérget vehetünk, hogy Amerika nem fog búcsút venni az értékeitől – de az elnökétől igen.