Beismerem, hogy ami következik, az – ahogyan mondani szokták – erősen konteós, több benne a merész feltételezés (már-már spekuláció), mint a tárgyszerű bizonyíték. Ezt előrebocsátva az alábbi sorokat inkább lehetőségként, mint bizonyosságként kell kezelni, mindazonáltal nem állom meg, hogy elő ne adjam, már csak azért is, mert a történetnek van logikája, ugyanakkor kielégítő magyarázattal szolgálna egy olyan magatartásra, amelyre egyébként nagyon nehéz lenne indokot találni.

Kezdjük tehát a tényekkel. Philip Gordon romániai látogatása egycsapásra tisztázta a helyzetet. Az Alkotmánybíróság minden bizonnyal érvényteleníti a népszavazást (majd hét és fél millió ellenszavazat megy a kukába), Traian Băsescu visszatér hivatalába, s történik mindez – nagyon úgy tűnik – az USL beleegyezésével vagy legalábbis beletörődésével.

Még az Alkotmánybíróság politikai megosztottságára és az ilyen eljárás esetében alkalmazandó kvórum mellőzésére is sikerült egy arcpirító jogi megoldást találni, hogy aszongya, csak a népszavazás érvényesítéshez lenne szükség a minősített többségre, érvényteleníteni már a băsescui politikai többséggel is lehet (a jogi szimmetria elvének ilyen durva megsértése az alkotmánybíróság történelmi szégyene marad). De kit érdekel, amikor nemzeti érdekek forognak kockán, meg kell menteni a demokráciát és a jog uralmát! (Azt, amelyiknek a jogi szimmetria alkalmazása is része lenne.) Mindegy.

Megállapítható tehát, hogy úgy, ahogyan az elnök felfüggesztése esetében az Európai Unió beavatkozott, és kikényszerítette a szinte teljesíthetetlen érvényességi küszöb alkalmazását (erről meglepő nyíltsággal beszélt Andrei Marga volt külügyminiszter egy televíziós műsorban, s talán épp emiatt kellett néhány nap múltán megválnia hivatalától), most az Egyesült Államok sietett Traian Băsescu segítségére.

Azt, hogy az EU néppárti vezetésének miért áll érdekében a felfüggesztett elnök támogatása, egy korábbi cikkemben értékeltem. Arra azonban, hogy Az Egyesült Államok diplomáciája miért avatkozik ekkora vehemenciával egy számára mégiscsak periférikus kérdés eldöntésébe (Mark Gitenstein ide vagy oda), az ott vázoltak nem adnak kielégítő magyarázatot.

Persze, nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy Philip Gordon egyszerűen a gyengébb ellenállás irányába mozdult el, és ráült az európai sajtótrendre, amely – a már említett okokból – a felfüggesztett elnöknek kedvez. Ezért azonban nem kellett volna Bukarestbe repülnie az amerikai külügy második számú vezetőjének, aki egy sajtónyilatkozattal is elintézhette volna a honi demokrácia üdvét.

No és most következik a semmivel sem bizonyítható hipotézis, amelyet azonban javaslom, hogy ne ejtsünk el minden megfontolás nélkül. Nem tekinthető véletlennek, hogy Gordon Törökországból érkezett Romániába. Az Egyesült Államok számára – ilyenkor, elnökválasztások előtt – a legnagyobb kihívás mindig is a külpolitikai magatartás volt. Most pedig – ahogy Szalontán is mondják – helyzet van. A helyzetet ugyan nem Washington, hanem Tel Aviv teremtette, de az előbbi aligha vonhatja ki magát belőle.

Izrael nem titkolt célja: katonai csapást mérni Iránra, minthogy az – megítélése szerint – fenyegeti a biztonságát és támogatja a terrorizmust. A helyzet súlyosságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Ahmadinezsád iráni elnök a minap „rákos daganatnak" nevezte a zsidó államot, amelyet el kell törölni a föld színéről, miközben az izraeli Ehud Barak honvédelmi miniszter szerint mindössze egy hónap alatt le lehet győzni Iránt.

Azt viszont Simon Peresz izraeli államfő egyértelműen kijelentette, hogy hazája nem fogja egyedül megtámadni Iránt. Ez aligha jelenthet mást, mint azt, hogy Izrael az Egyesült Államok, ez utóbbi pedig a NATO bevonását tartja szükségesnek, hiszen a nemzetközi fellépés nagymértékben legitimálná a hadjáratot.

És itt érkezünk el Gordon missziójához, aki nyilván felmérte, kik lehetnek a lehetséges szövetségesek egy Irán elleni katonai akcióban. Az előzmények ismeretében egyértelműnek tetszik, hogy Traian Băsescu e tekintetben überelhetetlen partner, viszont az USL lelkesedése mérsékelt. Ebben az összefüggésben nyernek értelmet Oroszország Băsescu-ellenes megnyilvánulásai és a felfüggesztett elnök ezekre adott ideges reakciói.

Ami viszont a Pax Gordon hazai következményeit illeti, azok aligha lesznek alkalmasak a politikai válság lezárására. Épp ellenkezőleg. Băsescu visszatérésével erősödni fog az USL elleni ügyészségi hajtóvadászat, ami természetesen újabb válaszlépéseket indukálhat a kormány részéről. A helyzet a parlamenti választásokig csak romolhat.