Bár központilag szabályozott esemény volt, ami kötelező elemekkel és sok hetes előkészítő munkával járt, a legtöbb embernek pozitív élményt jelentettek a szocialista Románia május 1-jéi. A felvonulás, a flekken, a miccs és a sör fémjelezte, munkásmozgalmi gyökerű ünnepről Szabó E. István történész-muzeológussal, a Csíki Székely Múzeum munkatársával beszélgettünk.

Ha május elseje, az emberek többségének a szabadba való kimozdulás, a szabadtéri piknik, sütögetés, sörözés ugik be, legyen szó a jelenkorról, vagy a szocializmus évtizedeiről. A különbség annyi, hogy a hajdan tömegeket mozgató népünnepélyek kiegészültek olyan nagyszabású, kötelező programponttal, nevezetesen a gyárak, sportegyesületek, iskolák felvonulásával, bemutatóival. Mindezt, a kornak megfelelően, természetesen komoly ideológiai töltettel spékelték meg.

Mint Szabó E. István érdeklődésünkre elmondta: az állami ünnepek, mint a május 1-je is volt, csupán egy kategória a hajdani ünnepélyekből. Léteztek nemzeti, gazdasági, történelmi ünnepek, évfordulók, népünnepélyek, különböző folklórfesztiválok (utóbbiról alább még bővebben lesz szó). 
„Maga a május 1-je nagyjából az ipari forradalomig nyúlik vissza, különböző munkásmozgalmakhoz köthető. Talán ez volt a legkedvesebb ünnep az emberek számára, hogyha lehet így fogalmazni. Ez volt a legfogyaszthatóbb, mert nemzetközi ünnep volt, nem valamilyen politikai lépéshez kötődött, mint a többi állami ünnep, például az augusztus 23-a. A szórakozás, a sör, a miccs mindenki számára élvezhető volt világnézettől függetlenül. Erre az ünnepre kellett a legkevésbé ösztönözni a népet, hogy részt vegyen, mert a kötelező programok lejárta után jött a szórakozás része is a dolognak” – osztotta meg a szakember.

Hozzátette: a kommunista berendezkedés után nem csak Romániában, hanem minden kommunista vezetésű országban nagy figyelmet fordítottak az utcai felvonulásokra, a tömegek mobilizálása kulcsfontosságú volt ezeken a demonstrációkon.

„A tömegek mobilizálása által próbálta az államvezetés a hatalmát és az erejét, valamint a társadalmi kontrollt demonstrálni. Ezáltal szimulálták a demokratikus részvételt az állam életében, mert jól nézett ki kívülről: mindenki részt vesz, mindenki lelkes. Mondjuk, kötelező is volt lelkesnek lenni. Tehát ezek a közösségi megnyilvánulások nagyon szigorúan szervezett és ellenőrzött dolgok voltak. Előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlott minden programpont, minden felvonulás, és az ezekre való felkészülés is túlmutat május 1-én” – mondta el Szabó E. István.

A történész kiemelte: a felkészülés az ünnepre jóval május elseje előtt elkezdődött. Az emberek, a dolgozók, az iskolások szünetben, órák, vagy munka után, túlórában készültek, gyakoroltak, fordultak vezényszóra, énekeltek, festegették a táblákat, a pannókat a különböző pártot és annak vezetőit éltető szövegekkel. A megjelenés pedig nem csak az ünnepélyen magán, hanem az említett elkészületeken is kötelező volt.

„Fontos dolog, hogy nem volt opcionális. Minden iskolásnak, dolgozónak meg kellett jelenni, nem volt olyan, hogy elutazunk, vagy bármilyen felmentés, hogy esetleg más programunk van valahol máshol. Mindenki a lakóhelyén kötelezően részt kellett vegyen. A munkások már 7 órakor  bent voltak a gyárban, majd később gyülekeztek, csatlakoztak a felvonuláshoz, a különböző programpontok szerint. Felvonulni sem lehetett könnyű, még ha jókedvűen is indult egy felvonulás, a végére azért elég gyötrelmes lehetett. Sokszor órákig tartott, kellett hordozni a nehéz pannókat, táblákat, ráadásul hogyha a koreográfia nem írt elő fejfedőt, akkor az se volt rajtuk. Tehát fedetlen fejjel, órákig a napon azért még a májusban sem kellemes” – mutatott rá a történész.

Csíkszeredában egyébként, ahogyan más településeken is, a városközponti sugárútjain zajlott az ünnep kötelező része a felvonulással. A hargitai megyeszékhelyen ez a helyszín a Mikó-vár és a mai városháza előtt futó útszakasz, a Petőfi utca és a Kossuth utca volt.

Menet közben a legkülönfélébb „produkciókkal” szórakoztatták a résztvevőket a felvonulók. A gyárak dolgozói különféle járműveket készítettek erre az alkalomra, de a sportolók is külön készültek. Ugyanis utóbbiak is felvonultak, méghozzá nem is akárhogyan! A kosárlabdázók például pattogtatták a labdákat, a tollaslabdázók pedig a menetben játszottak.

„A koreográfia nagyon konkrétan előírta ezeket a dolgokat, de ettől eltekintve a szabadnap az mégiscsak szabadnap volt, ennek különös jelentősége volt abban a világban, ahol a szombat is munkanap volt, és sokszor még a vasárnap is. Tehát hogyha volt egy szabadnap, az azért különleges volt. Mindent összevetve nosztalgiával szoktak visszagondolni az emberek erre az egészre, mert attól függetlenül, hogy voltak kötelező programok, azok nagyjából a délelőttöt felvették, de azután viszont szabad volt a program” – mondta a történész.
A szabad délutánt pedig úgy töltötték el, ahogy a mai utódok is teszik: sütögetéssel és sörözéssel. Kivételes volt az ünnep abban is, hogy abban az időben is lehetett flekkent kapni ezen a napon, amikor egyébként hiánycikk volt a hús. 

Érdekességként megemlítette interjúalanyunk, hogy az 1980-as évekre elhalványult a május 1-jei ünnep, fokozatosan elmaradtak a felvonulások. Csíkszereda viszont nem maradt májusi fesztivál nélkül. Továbbra is megszervezték a Tavasz a Hargitán folklórfesztivált, amit mindig pünkösd vasárnapján rendeztek meg kvázi a Pünkösdi búcsú ellenrendezvényeként. Nem volt véletlen tehát a dátumválasztás, nagyjából erre terelődött át a hangsúly a május 1-jéről. 

„Ugyanaz volt az alapja az egésznek, ott is volt felvonulás, utána Zsögödben folklór műsorok, néptánc, ének. A ’80-as években nagyjából ez maradt májusra. Persze nem ekkor kezdődött, hanem már a '60-as években, de akkor is megmaradt, amikor a május 1-jei felvonulások nagyjából kikoptak” – hangsúlyozta Szabó E. István.

A nemzeti, vagy nemzetiségi jelleg hangsúlyosan érvényesült viszont a Tavasz a Hargitán fesztiválon, ami „erre volt kitalálva” – emelte ki a szakember. „Főleg a székely és román hagyományokat éltették ott ezáltal, de azért május 1-jéken is volt nemzeti fennhang, nagyjából megvolt a százalék, hogy hány trikolór kell legyen, meg hány vörös zászló, satöbbi.

Annak oka, hogy az 1980-as években háttérbe szorult a május 1-jei tömegrendezvények megszervezése, egy gyökeres politikai változás volt. „Sokan a ’70-es éveket egyébként Ceaușescuval együtt is pozitívabban élték meg, mint az azt megelőző Gheorghe Gheorghiu-Dej  korszakot. Aztán a ’80-as évekre eljött »a sötét középkor« körülbelül, és ez megnyilvánult minden szinten, így kulturális szinten is. A gazdasági hiány is egyre nagyobb lett, szóval szerintem gazdasági okai is lehettek a tömegrendezvények elmaradásának” – mondta el Szabó E.István történész.

Az összes kommunista berendezkedésű országban hasonló koreográfia szerint zajlott a felvonulás. 1957. Budapest.