Klaus Iohannis hat, a Cotroceni-i palotában eltöltött év után megmutatta,  hogy mégsem olyan puhány, manipulálható, mint ahogy azt több esztendőn keresztül álcázta. Persze, önmagát nem hazudtolta meg teljesen, a válságtanácskozás után nem állt ki az elefántcsonttornya pulpitusához és tépte szét nyilvánosan a megállapodás mesterpéldányát. Nyilván, jobb helyeken nem megy bátorságszámba az, ha az államférfi tiszteletben tartja az Alkotmányt, és az ortodox egyház agymenéseinél fontosabbnak az ország lakosságának az egészségét. De Románia alapvetően nem egy ilyen hely, hisz nálunk a vallásosság irracionális gondolatokat és cselekedeteket szül, folyamatosan bizonyítva, hogy a nép ópiuma, az ortodox egyház pedig megpróbálja túladagolni ezt.

Míg korábban csak azon kellett dühöngenünk, hogy a politikum és az egyház összefonódása odáig fajult, hogy az államkasszából milliárdok folytak el azért, hogy gombamód nőjenek ki a templomok a legistenhátamögöttibb településeken, miközben az egészségügyi intézmények pénzhiányra panaszkodtak, az oktatás padlón, az utak aszfaltozatlanok, a munkanélküliségi ráta az egekben itt – azt is mondhatnám, hogy a Román Ortodox Egyház az elmúlt harminc évben piócaként élősködött az államkasszán, úgy, hogy bevételeik nagyobb mértékben növekedtek, mint a bruttó hazai össztermék – addig most azzal szembesülünk, hogy van olyan párt, amely még a szavazói életét sem kíméli, ha az ortodox egyházzal való felhőtlen és mindenekelőtt, mindkét fél számára kifizetődő viszonyról van szó. Persze, érthető a belügyminisztérium és az ortodox egyház között köttetett megállapodás – amelyet jelen cikk írásakor még nem bontottak fel, de ez a lényegen mit sem változtat – mögött meghúzódó szándék: húsvét után a koronavírusjárvány szövődményei által okozott halálesetek aránya alacsonyabb lesz, mint azoké, akik juhnyájként mennek pecsételni, ha a pópa rájuk szól. Marcel Vela egyébként is már most mossa kezeit, mondván, eddig is szedett emberáldozatot a Covid19, semmi nem bizonyítja, hogy azért lesz több halott, mert egyesek nem bírtak élni a szent láng fénye nélkül.

Nagyon jó, hogy az egyház ebben az időszakban nem a begubózást választotta, de járványügyi szakembert játszani a Szentírásra és a vallási dogmákra hivatkozva a 21. században, azért mégsem jó ötlet. Abból kiindulni, hogy a világjárványt a jóisten mérte ránk, hogy próbára tegye az emberiséget, és eljutni odáig, hogy a templomok csak menedéket nyújtanak az oda szentségekért betérőknek, akik gyógyulásban reménykedhetnek, nem más, mint böszmeség. Ezt kimondani pedig nem istenkáromlás, hanem józanság. A fegyelemre intő hit és a vallásos fanatizmus két egymással szembenálló dolog. És ha már szembenállás, ebben az időszakban nem tanácsos sem az etnikai sem a felekezeti megbélyegzés, a józanságnak azonban helye van. Elhallgatni azt, hogy a szenteltvíz önmagában még nem fertőtlenít éppúgy bűn, mint asszisztálni az intézményes vírusterjesztéshez. S ez nem egyházellenesség, hanem tény.

A bőrdzsekis detektív és a prészfincit által aláírt megállapodás azonban nemcsak arra mutat rá, hogy mekkora (vélt vagy valós) hatalma van egy (elméletileg) szekuláris országban az egyháznak, hanem a hatóságok inkompetenciájára is. Arra, hogy nincs amit remélnünk egy olyan vészhelyzeti csapattól, amely hazudik – mert ebben az esetben vagy a belügyminiszter nem mond igazat, amikor azt mondja, hogy az államfő is áldását adta a megállapodásra vagy utóbbi. Túl azon, hogy eddig úgy tudtuk a kormány rendeletekkel, határozatokkal irányítja az országot, nem holmi háttéralkukkal, amely ha már megtörtént, közegészségügyi válsághelyzetben, kockázatot jelentve, nem-e kellene aláírja egy szakértő is, nevezetesen az egészségügyi miniszter? Vagy ha megszentelt tintával hivatalosították, elég két, a témában laikus, szétesett tudattal odavetett kézjegye? Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen, számos kérdőjelet felvető megállapodásnak, függetlenül attól, hogy végül felbontják-e vagy sem, mennyit ront a járványkezelő hatóságok egyébként is kétes hitelén. Ez a szánalmas ájtatatoskodás, keménykalapos fanatizmus számomra a sötét középkort idézi.