Lejárt!

És ezúttal is lejárt szavatosságú politikusokat juttatott az istenadta nép a második fordulóba. Igaz, hogy többségi kihívóikról sem lehetne azt állítani, hogy Európa, az ország megújítására alkalmasok lettek volna. Maradtunk tehát Klaus Werner Iohanisszal és Viorica Vasilica Dăncilával. A végén pedig csak egy marad. Eddigi elnöki, illetve miniszterelnöki munkájukat elemezve szinte mindegy is, melyik.

Hogy Klaus, a harcos terminátor vagy Viorica, a tyúkanyó típusú nevelőnő az alkalmatlanabb, az lehet, nem is derül ki november 24-ig, mert kevéssé hihető, hogy nyilvános vitába bocsájtkoznak. Tanácsadóik tudják, ha kabaréznának, még biztos szavazóik is elpártolhatnának tőlük. Iohannis nem vetkőzte le még a beszélő robot mezét, Dăncilă pedig amint kinyitja a száját, azonnal butaságot mond.

Ismét – mint az elmúlt 29 évben annyiszor – visszhangoznak bennem Szilágyi Domokos szavai: „Mit ér a választójog, ha egyik jelölt rosszabb, mint a másik?”

Az erdélyi magyarok semmi jót sem várhatnak a döntőbe jutott jelöltektől. Viorica Dăncilă párbeszédet ígért ugyan az exit poll – vagy ahogy ő mondaná: exit pool – eredmények ismeretében, de kérdés, hogy tudja-e, mit jelent a dialógus. Amúgy meg ígéretekkel tele van a padlás.

Klaus Iohannis pedig csak annyit mondott: utolsóként harcba hívja az RMDSZ-t is a vörös pestis ellen. Nem tudom, az olvasó hogy van vele, de én nem vonnék kardot Iohannis szavára, aki az elmúlt öt évben azt szajkózta, hogy Romániában a kisebbségi kérdés meg van oldva, felidézve ezzel Nea Ceașcă szellemét.

A nagy vesztes Dan Barna lett, pedig a Mentsétek Meg Romániát elnökének dicsőítésére meg az Újítsuk Meg Európát EP-csoport magyar tagjai is majdhogy el nem énekelték az AC Milánt. Elnézést! Az Internacionálét – mindig összekeverem a két olasz focicsapatot. Penibilis Momentum volt. Amilyen penibilisen végezte Dan Barna is. Híveinek most lehet, hogy Mentsétek Meg Dan Barnát mozgalmat kellene indítaniuk. Ugorjunk, ahogyan ő szeretett volna átugorni a kisebbségi kérdések tárgyalása fölött.

A tegnapi választás egyértelmű nyertese az erdélyi magyar közösség volt. Azt a legvérmesebb RMDSZ-aktivista, bértollnok, satöbbi is tudta, hogy esélyünk sincs a második fordulóba juttatni a magyar jelöltet. (Frunda György jelölésekor hangzott el a román vélekedés: kár, hogy magyar, s ezt a többségi hozzáállást nem lehet egykönnyen megváltoztatni.) De voltak fotelpolitikusok, nethuszárok, akik az RMDSZ halálát vizionálták, vetítették előre. Igaz, a nagy pusztulást a 3 százalék alatti eredményben határozták meg, ekkor lehetett volna eredményesen támadni az RMDSZ-t belülről is. Nos, a politika nem ötös lottó, nem olyan apokaliptikus terep, ahol a halál bármikor bejöhet, akkor is, ha okosan, lelkesen dolgoznak a kampánystáb tapasztalt és fiatal tagjai.

Nemhogy a bűvös 3 százalékos küszöböt lépte át Kelemen Hunor, hanem az országban élőszavazók körében 4 százalék körüli eredményt ért el. Természetesen gratulálnunk kell az erdélyi magyar társadalom tagjainak, akik egy tétnélkülinek látszó választáson bebizonyították a károgóknak, hogy erős közösséget alkotnak, s ezt az erőt fel is tudják mutatni. 

Az a tény, hogy az RMDSZ jelöltje növelni tudta szavazatainak számát, azt bizonyítja, hogy sikerült megnyernie a fiatalok közül is sokakat, nem is annyira magának, mint az érdekvédelmi szervezetnek. Szilárd alap lehet ez a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokra.

Két hét kabarékampány következik. Én már próbáltam alklamazkodni hozzá, ezért vettem kissé viccesre a figurát. Elnézést, ha bántottam valakit! Ilyen a pamflet...