Tábori élmények, navigáció, jövőbeli tervek – Sajtótájékoztatót tartott a szatmári Dakar-hős
Gyenes Emánuel a szaúd-arábiai kaland után visszatért Szatmárnémetibe, ahol tűzijátékkal, pezsgővel és tortával köszöntötték az Autonet Motorcycle Team névadó szponzorának székhelyén. Ezt követően sajtótájékoztatón osztotta meg élményeit az újságírókkal.
Természetesen arra kértük, értékelje az idei Dakar-ralit, a nehézségek, de az általa kitűzött eredmények szempontjából is. Mint kiderült, ez volt a leghosszabb szaúd-arábiai futam, 14 versenynapot egyetlen pihenőnap szakított meg. De nem emiatt került be Gyenes Emánuel számára a legnehezebb Dakar-kalandok Top 3-as listájára. Az időjárás tette pokollá elsősorban a motorosok életét, hideg volt, eső, sár – minden, amire egy jórészt homokdűnés versenyen nem számít az ember. No, és a szervezők abból a szempontból kitettek magukért, hogy maga a mért szakaszok teljesítése se legyen a legegyszerűbb.
„Az első hét igazi pokol volt, esett az eső, sár volt, a motoron is vastagon állt a sár, sem idő, sem lehetőség nem volt a „fürdetésre”. A pihenőnapon a fővárosban tudtam jobban megtisztítani a járgányt. Egyébként az eső miatt rengeteg gondom volt, az elázott ruhákat nem volt lehetőség rendesen kiszárítani, így reggelente vizes bukósisakkal, vizes csizmában indultam újra útnak. A hidegben való motorozás sem volt kellemes, a sok száz kilométer után fájni kezdett a térdem és a mai napig érzem” – magyarázta Gyenes Emánuel.
Mosolyogva mondta: ugyan a 13. Dakar-ralija volt, nem hozott szerencsétlenséget a babonások rettegett száma. Sikerrel vette az akadályokat, a 13 rajtból pedig ez volt a 11. verseny, amit sikerült befejeznie. És a kitűzött célok is bejöttek: elsősorban az, hogy egészségesen térjen haza, másrészt bejutott a verseny 30 legjobb motorosa közzé – összetettben a 27. helyen végzett.
„A Dakar-ralin egyre több gyári csapatot képviselő motoros indul, emiatt a privát versenyzők, amilyen én is vagyok, kicsit háttérbe szorulnak. Ha csak a privát indulók versenyét vesszük alapul, a 11. helyen végeztem. Az pedig nagyon fáj, hogy az Original by Motul kategóriban nem indulhattam pontszerzőként, a futott időmmel a 2 helyen végeztem volna” – tudjuk meg Manitól. Mint arról már beszámoltunk, a kategóriát kétszer is megnyerte, a szervezők most hosszú huzavona után nem engedték indulni, de a kategória nagyköveteként segíthette az újonc motorosokat. A szervezők célja ugyanis az, hogy új motorosokat vonzzanak be a kategóriába, aminek az a lényege, hogy szervízcsapat nélkül, a motorjukat a versenyzők maguk javítják. „A tervek szerint hamarosan bekerül a szabályzatba az, ami miatt már most sem engedtek indulni: nem versenyezhet az Original by Motul kategóriában az, aki az elmúlt öt évben a kategória érmese volt, vagy összetettben a legjobb 30-ban végzett” – magyarázza.
Ez a kategória egyébként a legkalandosabb, miután a versenyző beér a fárasztó versenynap után a célba, távolról sem jön a jól megérdemelt pihenés: szerelni kell, olajat cserélni, kopóalkatrészekre ránézni, benzinpumpát ellenőrizni (ugyanis a Szaúd-Arábiában kapott üzemanyag jóval szennyezettebb a megszokottól).
Gyenes Emánuel újságírói kérdésre mesélt a tábori életről is. A nap számára hajnalban kezdődik, össze kell csomagolni a sátrat, reggelizni, majd kora reggel rajtol a mezőny. A motorosok kezdenek minden napot, tehát ők kelnek a legkorábban. A célba érés után pedig jön az újabb szerelés, éjszak pedig 6-7 óra alvás. De az is megtörtént, hogy az Ománnal közös határsáv közelében berendezett táborban a telefonja órája átállt a szomszéd ország idejére, emiatt egy órával előbb kelt.
Hatalmas a különbség a gyári pilóták és a magánversenyzők között – derült ki elbeszéléséből. Azok, amikor beérnek a célba, bemennek a lakókocsijukba, a következő rajtig nem is látni őket. A szerelőik mindent megjavítanak, kicserélnek, ők maguk a tábori étkezdébe sem mennek, saját szakács főz nekik.
Kapcsolódó
„A tábori étkeztetés alapjában véve nem rossz, igyekszem mindig energiában gazdag ételeket enni. Az nem volt jó, hogy a reggelinél mindig ugyanaz volt a választék, a vacsora viszont változatosabb volt. A szervezés egyébként nagyon profi, tisztaság van, segítőkészek a szervezők, de ez nem is csoda, hiszen van tapasztalatuk, egyebek mellett a Tour de France kerékpáros körversenyt is ők szervezik” – tudtuk meg Gyenestől.
A szervezők sokat tesznek azért, hogy az amúgy veszélyes verseny a lehető legbiztonságosabb legyen. Az utóbbi időben vezették be a 160 km/órás sebességhatárt, aminek a megsértését időbüntetéssel és pénzbírsággal „díjazzák”. Kötelező lett a légzsákos mellény használata is, valamint az útvonalat mutató roadbook-on is felkiáltójelek mutatják a veszélyes helyeket. Egy ilyen leírást meg is mutatott a sajtósoknak Gyenes Emánuel. Ennek leolvasása kis tapasztalattal egyszerűnek tűnik, első látásra azonban elég bonyolult.
A tájékozódással kapcsolatban is érdekes részleteket árult el. Sokan taktikáznak, egyszerűen nem akarnak versenynapot nyerni, mert akkor ők rajtolnak elsőként. Ez azt jelenti, hogy egy dűnés részen szűz homokon haladnak, nagyon kell figyelniük a navigációra. Azonban aki később indul, már a keréknyomok után haladhat, kevesebbet figyelve az iránytőre vagy a roadbookra – és jobban koncentrálva a gyorsaságra.
„Ez általában jól működik a homokos területen, a köves szakaszokon ez a taktika már nem válik be. Vagy a verseny utolsó szakaszán sem. Ilyenkor ugyanis fordított sorrendben indulnak a motorosok, először a ranglista végén levők. A dűnéken mindenfelé mentek nyomok, nem tudta az ember, melyiket követheti. Ennek ellenére nekem jól sikerült az utolsó szakasz, egy helyet sikerült javítanom is” – fűzi hozzá.
A 2024-es versenyen való indulás kapcsán megtudtuk: nagy valószínűséggel a támogatóknak köszönhetően jövőre is rajthoz állhat. Terve, hogy egy új motorral induljon, a három versenyen is használt KTM Dakar motort egy ugyanolyan, de jobb sebességváltóval ellátott modellre cserélné. Ez jobb teljesítményt enged, és a három Dakart megjárt járgány pedig a kopások miatt már nem annyira megbízható, ha komoly igénybevételről van szó. A gyári versenyzők motorját azonban egyszerűen nem veheti meg, azok 2025-től lesznek elérhetők a többi motoros számára.
A jövő évi verseny előtt azonban idén még várnak rá feladatok. Részt vesz néhány futamon a romániai bajnokságban, és indulni fog a magyarországi országos enduro-bajnokságban is. És ott lesz a világ legnehezebb, hard-enduro versenyen, a Red Bull Romaniacs-on, a huszadszor megrendezett versenyt eddig minden alkalommal sikerült befejeznie, ez pedig egyedülálló teljesítmény.
Most viszont az első a pihenés, hiszen az év első két hete igencsak megviselte – de azért már várja az újabb kalandot. És hogy miért? „A verseny két hete nagyon fárasztó, nehéz, sokan kérdezik is, miért vágok bele évről évre. A válasz egyszerű: amikor az utolsó futam végén áthaladok a célvonalon, valami hihetetlen érzés kerít hatalmába. Igazi földöntúli eufória, semmivel össze nem hasonlítható érzés.”
CSAK SAJÁT
