Ma ünnepli fennállásának 125. évfordulóját a világ egyik leghíresebb labdarúgó klubja, az FC Bayern München, amely egyesület 1900. február 27-én alakult a müncheni Gisela vendéglőben. A klubalapítás előtörténete egy másik vendéglátóipari egységben kezdődött, ahol aznap az MTV München 1879 egyesület tagjai üléseztek, azt megvitatandó, hogy a klub csatlakozzon a Délnémet Labdarúgó-szövetséghez, de ezt az indítványt a többség elvetette. Erre Franz John vezetésével néhányan átvonultak a Giselába, ahol egy új sportklubot alapítottak, kiválva egyúttal az MTV München kötelékéből. A többi pedig már történelem.

Az új egyesület alapítói azon az ominózus napon 11-en voltak, gyakorlatilag a futballszakosztály játékosai, meg a már említett berlini születésű Franz John, akit egyúttal a Münchner Fussballklub „Bayern” névre keresztelt klub első elnökévé is választottak. 125 év alatt egyébként ez a szám több, mint 300 ezerre duzzadt, ennyi egyesületi tagot számlál ugyanis jelen pillanatban a Bayern München, ezzel a világ legnagyobb sportegyesülete címet is kiérdemelve. A rekord egyébként újabb fontos mérföldkőhöz érkezett: a klubelnök Hebert Hainer épp csütörtökön jelentette be, hogy a 125. évfordulójukra elérték a 400 ezer tagot.

A megalakulást követően a Bayern gyorsan felhívta a figyelmet magára, sorra aratva a győzelmeket a városi, majd később a regionális bajnokságban. Tudni kell azt, hogy akkoriban Németországban merőben más struktúrával rendelkezett a labdarúgás, nem létezett még országos bajnokság, ahogyan a mai Bundesligának megfelelő első osztály sem, az épp csak elterjedőben levő, Angliából érkező futball még korántsem volt annyira népszerű, mint napjainkban. A sorra alakuló klubok sokkal inkább egy-egy nagyváros különböző városrészei, majd idővel az egyes régiók városai közötti rivalizálás testesítették meg. Ezek közül a csapatok közül néhány ma is aktív, a korabeli versengés pedig napjainkban is tetten érhető. Bajorország esetében például az első rangadóra 1901. november 6-án került sor. Ekkor a Bayern 6-0-ás győzelmet aratott az FC Nürnberg otthonában egy barátságos mérkőzésen, és bár a Nürnberg jelenleg a német másodosztály középmezőnyében vergődik, a két csapat közötti rangadók szerves részévé váltak a német futballtörténelemnek.

A korai években a Bayern a müncheni Theresienwiese-n – ma a világhírű Oktoberfest helyszíne –, 1907-től pedig a Leopoldstrasse-i stadionban játszotta mérkőzéseit, majd a klub szervezeti struktúrájának folyamatos átalakulásait, valamint az elnöki poszton is bekövetkező változásokat követően 1923-ban érkezik el a müncheni csapat története egyik legfontosabb mérföldkövéhez, mégpedig ekkor alakul ki a futballklub máig is fennálló struktúrája. Ugyanakkor nagy áttörést jelent az 1925-ös év, amikor sikerül megállapodni a városi rivális TSV 1860 Münchennel és a csapat a Grünwalder Stadionba költözött társbérlőként. Ebben az időszakban az egyesület elnöke Kurt Landauer volt, akinek a tevékenysége nyomán a Bayern fokozatosan növelte népszerűségét, az 1925-26-os idényben megnyerték a bajor bajnokságot, majd rekordszámot jelentő 26 ezer néző előtt délnémet bajnokok lettek a Greuther Fürth-öt legyőzve, kivívva ezzel a jogot az akkorra már kialakuló országos bajnokságban való indulásra. Az országos bajnokság megnyerésére ugyan még néhány évet várni kellett, de végül ennek is eljött az ideje, mégpedig az 1931-32-es idényben, ekkor Nürnbergben az Eintracht Frankfurt fölött aratott 2-0 arányú győzelem révén a Bayern München lesz fennállása óta első alkalommal Németország legjobb labdarúgócsapata.

1933-ban véget ér a Kurt Landauer nevével fémjelzett korszak, ugyanis az elnök, aki egy évvel korábban a csúcsra juttatta a Bayernt, zsidó származása miatt kénytelen Svájcba emigrálni. Ezzel együtt a müncheni klub életében is elkezdődik egy új szakasz, amely sokkal inkább szól a háttérbe szorulásról, mint a sikerekről.

A csapatot a Harmadik Birodalomban a Judenklub jelzővel illették, utalva ezzel a zsidó származású játékosok foglalkoztatására, ezzel pedig nagy mértékben meg is pecsételődött a Bayern sorsa a második világháború végéig. A nácik által átszervezett regionális labdarúgó-bajnokságot, ami akkoriban a Gauliga Bayern névre hallgatott, sikerült ugyan a háború utolsó két évében megnyerni, az 1944-45-ös idényben ráadásul egy magyar edző, Schaffer Alfréd irányításával, de az 1933-1945 közötti időszakot összességében korántsem lehet sikertörténetként értékelni, legalábbis a labdarúgás terén biztosan nem. Annál inkább fontosabb fegyvertény volt a Bayern ellenállása a legsötétebb időkben, amivel a klub sok ember életének és egzisztenciájának megmentéséhez járult hozzá. A müncheni Allianz Arénában található Bayern Múzeumban külön részleg található, ahol a klub történetének ezt az időszakát mutatják be, ezen felül a bajor klub mind a mai napig aktívan küzd a rasszizmus és a kirekesztés minden formája ellen, még ha egyesek szerint ezzel a téren néha túllőnek a célon.

A második világháború lezárását követően a romokból kellett mindent újraépíteni, a szó szoros értelmében, és képletesen is. Ez a folyamat korántsem bizonyult egyszerűnek, 1955-ben például a Bayern – eddigi története során először és utoljára – visszaesett a másodosztályba, ahol ugyan csak egy szezont töltött, de az akkori Oberliga Bayern-be való visszajutást követően sem remekelt a csapat. A háttérben viszont a klub szakemberei mindent megtettek, hogy az egyesület visszakapja régi csillogását, ez a törekvés pedig 1963-ra érett be. Ez a fordulópont paradox módon egy újabb bukásnak tudható be, mégpedig annak a furcsa mozzanatnak, hogy a Bayern München nem nyerte el az abban az évben alakuló Bundesligában – a német első osztályú országos labdarúgó-bajnokság, amely struktúra mai napig fennáll – való indulási jogot, emiatt pedig kénytelen volt további két szezont a regionális, de az új formátum értelmében akkor már másodosztálynak számító bajnokságban eltölteni. A mielőbbi feljutás kivívása érdekében viszont ekkor szerződtette a klub a horvát Zlatko Csajkovszkijt, akinek a vezetésével 1965-ben sikerült is bekerülni a Bundesligába, ahol aztán a bajor csapat fokozatosan a legsikeresebb klubbá nőtte ki magát. Nem elhanyagolandó az sem, hogy ebben az idényben lépett először együtt pályára az a trió, amelyhez később hatalmas sikerek fűződnek, mint a bajor klub, mind pedig Németország színeiben. Ez a három játékos – Franz Beckenbauer, Sepp Maier és Gerd Müller – teljesítményével bő egy évtizeden keresztül rányomta a bélyegét a Bayern belföldi és nemzetközi szerepléseire, egyúttal történelmi sikerek eléréséhez hozzásegítve a csapatot: 1966-1976 között négy bajnoki cím, négy Német-kupa, a nemzetközi porondon pedig három BEK-győzelem. Nem mellékesen, 1974-ben Nyugat-Németország világbajnok lesz, a győztes csapat gerincét pedig a Bayern München sztárjai alkották.

Ha már a játékosokról van szó, erre az időre tehető Paul Breitner, Karl-Heinz Rumennige és Uli Hoeness színrelépése is, akik szintén meghatározó szerepet játszottak a Bayern sikertörténetének építésében. A nyolcvanas évektől kezdődően elsősorban a klub menedzsmentjének szintjén következnek be komoly átalakulások, ezek pedig fokozatosan odáig vezetnek, hogy a bajor alakulat a kilencvenes évek második felétől mind a mai napig meghatározó tényezővé vált a belföldi bajnokságban és a nemzetközi kupaporondon egyaránt. A stabil anyagi háttér kialakítása ütőképes gárda kiállítását eredményezte, ahol az évek során olyan labdarúgók fordultak meg, mint Lothar Matthäus, Jürgen Klinsmann, Oliver Kahn, Stefan Effenberg, Bixente Lizarazu, Giovanne Elber, Hassan Salihamidzic, Sammy Kuffour, Carsten Jancker, Michael Tarnat, Michael Ballack, Aryen Robben, Franck Ribbery, Philip Lahm, Bastian Schweinsteiger, Thomas Müller, Robert Lewandowski, Jamal Musiala, vagy Harry Kane, mindezen felosorolás természetesen a teljesség igénye nélkül.

Sokan a volt játékosok közül különböző szerepkörökben továbbra is a klub kötelékében tevékenykednek, de akad olyan is, mint például Xavi Alonso, aki játékosként a Bayern színeiben ért el jelentős sikereket, vezetőedzőként viszont jelenleg a Bayer Leverkusent irányítja, amellyel a tavalyi idény végén sikerült megnyernie a Bundesligát, véget vetve ezzel a Bayern München 11 éve tartó hegemóniájának. A két csapat egyébként március első felében csap össze a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének párharcában is, majd kiderül, hogy ki örülhet a végén.

125 év történetét belesűríteni egy újságcikkbe lehetetlen feladat, ezért csak szemelgetni lehet a különböző mozzanatokból. Tény, hogy mára a Bayern München az abszolút rekordbajnok – németül Rekordmeister – Németországban, a Dél Csillagaként is aposztrofált bajor klub nem kevesebb, mint 33 alkalommal végzett a Bundesliga élén, további húsz esetben pedig német kupagyőztes. Nemzetközi szinten hatszor nyerte el a legrangosabb európai kupasorozat – korábban BEK, jelenleg BL – trófeáját, valamint egy alkalommal az UEFA-kupát. Ezen felül tízszeres Német Szuperkupa -, kétszeres Interkontinentális Kupa – győztes, valamint két alkalommal nyerte meg a klubvilágbajnokságot. Kétségtelenül figyelemreméltó és eredményekkel teli történelem, amit minden bizonnyal méltóképp ünnepelnek idén a szurkolók világszerte.