„Mi nem szoktuk húzni az időt” – interjú Kovács Lóránt labdarúgóval
Ma már nemcsak önmagáért és csapatáért, hanem családjáért is játszik az FK Csíkszereda futballistája, Kovács Lóránt. Az elmúlt két szezonban jól ment neki a játék a klubnál, abban bízik, hogy a rosszul sikerült szezonkezdés után társaival együtt képesek lesznek magukra találni, és támadó szellemű játékukkal jó eredményeket elérni.
Kovács Lóránt 1993-ban született Marosvásárhelyen. A ma már rutinosnak mondható középpályás a Kolozsvári U-nál nevelkedett, később a Szombathelyi Haladásnál, az Újpest FC-nél és a Sepsi OSK-nál is megfordult, 2021-től az FK Csíkszereda játékosa. Beszélgetésünk a bajnokság ötödik fordulója után zajlott, amikor a csapat a 13. helyet foglalta el a tabellán.
– Eltelt már néhány mérkőzés a szezonból. Korai következtetéseket levonni belőlük, de hogyan értékeli a kezdést, mi lehet reális célkitűzés a továbbiakban?
– Nem kezdtük jól a bajnokságot, több pontot kellett volna ezekből a meccsekből kihozni. A reális célt öt forduló után korai lenne kimondani. Ha belegondolunk, két egymás utáni győzelemmel a dobogóra is felérhetnénk. Az öltözőben is azt beszéltük, haladjunk meccsről meccsre, hozzuk ki mindegyikből a maximumot.
– A szezon első találkozóin több alkalommal is vezetést szereztek, kétszer viszont az ellenfél vissza tudott jönni. Visszatérő problémának tartja az előny eladását?
– Amikor vezetünk 1-0-ra, nem akarunk ráülni az eredményre, pedig lehet, néha jobb lenne. Mi nem szoktuk húzni az időt, próbálunk támadó szellemű focit játszani, letámadást alkalmazni, talán ennek lett meg a hátránya ezeken a meccseken. Ezzel együtt ugyanezt a stílust kell továbbra is alkalmaznunk, a modern foci ilyen. Ahogy telnek a fordulók, rájövünk, hogyan kell ezeket az eredményeket megtartani.
– Kitérve a személyes pályafutására, már sok klubban játszott, melyek voltak eddigi legemlékezetesebb és legeredményesebb időszakai?
– Kolozsváron, az U színeiben mutatkoztam be az elsőosztályban, két szezont játszottam, sajnos a csapat akkor bizonyos okok miatt nem folytathatta az élvonalban, ki is esett. Akkor kerültem Magyarországra, ahol nagyon jó időszakot töltöttem el. A Szombathelyi Haladásnál szinte nem is voltam sérült, fontos gólokat szereztem, majdnem minden meccsen tudtam játszani.
További emlékezetes élmény volt a két kupadöntőm, sajnos egyiket sem tudtam megnyerni. Ez az utóbbi két és fél év Csíkszeredában szintén jól sikerült, mindkét szezonban 10-10 gólt szereztem. Megkaptam a bizalmat a vezetőség és az edzők részéről is.
– Fiatal korától mostanáig miben fejlődött a legtöbbet labdarúgás terén?
– Sok minden változott azóta az életemben, családom van, ma már értük is focizom, jó körülményeket szeretnék teremteni nekik. Fiatalabb korában az embernek még gyakran elszáll a feje, de sokkal jobb ez így, hogy velük töltöm az időt.
– Rutinos játékosok esetében néha előfordul, hogy a többieknél kezdeményezőbbek az öltözői megbeszéléseken. Jobban felemeli a hangját, ha egy adott helyzetben bíztatni kell fiatalabb csapattársait?
– Szoktunk tanácsokat adni nekik, úgy érzem, el is fogadják őket, de saját példámból megtanultam, hogy mindenki elsősorban a saját játékával foglalkozzon. Idősebb játékosként próbálok segíteni a fiatalokon, de nálunk az öltözőben nincs olyan, hogy szidjuk őket, ha hibáznak. Együtt kapunk ki és együtt nyerünk.
–Ha jól tudom, Csíkszeredában elég hatékony az utánpótlásképzés. Milyen gyakran kapnak esélyt az ott játszó fiatalok arra, hogy a felnőtt csapatban is bizonyítsanak?
– Az akadémiánkon tehetséges gyerekek vannak, szinte hetente jönnek edzésre a csapathoz. Ha megnézzük az első fordulókat, jónéhányan már pályára léptek közülük. Úgy gondolom, idővel egyre több lesz a tehetséges fiatal játékos Csíkszeredában.
– Említette, hogy már a családra is kell koncentrálnia, tehát egyéb dolgok is fontossá váltak életében a futball mellett. Jut-e ideje szabadidős tevékenységekre is?
– Az edzések mellett mindig van valamilyen programom a családdal. Örülök, hogy így alakul az életem. Hobbijaim között ott van a videójáték, szeretek Fifázni, de főleg akkor játszok, amikor van időm, tehát nem viszem túlzásba.
CSAK SAJÁT
