Sikeres világbajnoki szereplésre és a jövő évi olimpiára való kijutásra készül a sepsiszentgyörgyi Incze Kriszta, aki már több fontos versenyen megmutatta, képes kiemelkedő eredményeket elérni. A Sepsi SIC birkózója úgy érzi, fizikailag és technikailag előrelépett a tokiói olimpia óta, a magabiztosággal viszont továbbra is akadnak problémái, amelyeket háttérbe kell szorítania a sikerhez.

Incze Kriszta Tünde 1996-ban született Sepsiszentgyörgyön. A birkózás eleinte hobbi volt számára, édesapja bíztatására kezdte el profi szinten űzni, a Sepsi SIC klub versenyzőjeként pedig már évekkel ezelőtt felhívta magára a figyelmet eredményeivel. Mára már többszörös Európa-bajnoki érmesnek és olimpiai nyolcadik helyezettnek vallhatja magát, a szeptemberi világbajnokságon pedig jó szereplés esetén a jövő évi párizsi ötkarikás játékokra is kijuthat. Beszélgetésünk során fizikai és mentális felkészülésről, valamint szabadidős tevékenységeiről is mesélt.

– Idén leginkább akkor olvashattunk az eredményeidről, amikor az Európa-bajnokságon bronzérmet szereztél. Néhány hónap elteltével hogyan emlékszel vissza az ott nyújtott teljesítményedre?

– Nem voltam elégedett akkor sem és most sem, de persze örülök a bronzéremnek. Úgy gondolom, legalább az ezüstöt kihozhattam volna magamból, most ennyivel kellett megelégednem.

– Az elődöntőben szoros csatában, 2:1-re kaptál ki a bolgár Mimi Hristovától, aki később meg is nyerte az Eb-t. Utólag elemezted a mérkőzést?

– Igen. Lett volna esély jobban szerepelni, több pontot szerezni, kicsit merészebbnek kellett volna lennem.

– A média általában a kontinensviadalok és nagy világversenyek idején foglalkozik a birkózással, de fontos elmondani, hogy nektek ezeken kívül más pontszerző eseményeitek is vannak. Jelenleg az idei világranglista 65kg-os kategóriájában te a nyolcadik helyet foglalod el, mesélnél arról, hogyan működik a pontozási rendszer?

– Az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon kívül évente három olyan nagy esemény van, ahol pontokat lehet szerezni, ezek alapján alakul ki a világranglista. Fontos hangsúlyozni, hogy a belgrádi világbajnokságon én a 62 kg-os súlycsoportban indulok, nem a 65kg-osban, mert az nincs az olimpia programjában, így előbbiben tudok kvótát szerezni.

– A mostani olimpiai ciklusnak a különlegessége, hogy nem négy év, csak három telik el a két esemény között, felkészülés szempontjából ez könnyítő vagy nehezítő tényező?

– Lehet kicsit jobb így, mentálisan könnyítő tényező, sokan Tokió után úgy lehettek vele, ezt a három évet már kibírják. Nekem is voltak akkoriban olyan gondolataim, hogy szeretném abbahagyni, valami másba belevágni, de úgy éreztem, meg tudom csinálni a felkészülést.

– Közvetlenül a tokiói olimpia után több nyilatkozatodban is elmondtad, hogy szerinted mindenben fejlődnöd kell technikailag és magabiztosság terén is. Sikerült?

– Nem. Nem száz százalékban, de úgy gondolom, azért haladtam. A legtöbb problémám a magabiztosággal van, fizikailag fel tudok készülni, a technikámat is tudom fejleszteni.

– A felkészülés mentális részére kitérve, gondolom teljesen más Romániában vagy nemzetközi edzőtáborokban készülni és más, amikor egy világversenyen a tét tudatában lépsz szőnyegre.

– Sajnos Romániában nem fektetnek erre hangsúlyt, jó lenne, ha a csapatban lenne sportpszichológus, akivel tudnánk beszélgetni. Magánúton néha igénybe veszem ilyen szakember segítségét.

– Melyik tulajdonságodban fejlődtél leginkább az évek során?

– Általában nagyon lobbanékony vagyok, hamar felkapom a vizet, ha az ellenfelem megtépi a hajam vagy az ujjamat törné, esetleg más módon szabálytalankodik. Többször a bíróval is összevesztem, ez nem volt a legjobb számomra. Mostanában próbáltam nyugodtabban kezelni a meccseket, azt hiszem, ez sikerül is, az edzőteremben is ritkábban kapom fel a vizet.

– Két mérkőzés között az tesz neked jobbat, ha kiadod magadból az érzelmeket vagy jobb őket magadban tartani egészen az adott verseny végégig?

– Én mindig kiadom magamból az erőt. Volt, hogy meccs előtt fél órával könnyeztem, annyira összegyűltek bennem a dolgok. Lehet, jó lenne, ha vissza tudnám fojtani az érzéseimet, de nem hátráltat az sem, ha kiadom magamból és sikerül megnyugodnom.

– Melyik az a szabadidős tevékenység, amely leginkább ki tud téged kapcsolni a versenyzésből?

– Nagyrészt természetközeli helyekre szeretek elmenni, az országon belül már sokat utaztam, külföldön is eljutnék egy-két helyre. Szoktam olvasni is, a barátaimmal tölteni az időt és a szabadidő ellenére is eljárok edzeni. Jól esik, amikor fél órát biciklizek, szaladok, utána szaunázok, így vezetem le a hónapok során felgyűlt feszültséget.

– Mivel nincs meg a kvalifikáció, kicsit talán korai feltenni a kérdést, de megkockáztatom, egy esetleges olimpiai kijutás esetén látsz-e esélyt Párizsban az éremszerzésre?

– Tokióban jól szerepeltem, kicsivel kellett volna több a legjobb ötbe jutáshoz. Esélyem lehet az éremre, ha sikerül kijutnom, attól a pillanattól kezdve még nagyobb figyelmet kell fordítanom a táplálkozásra, a vitaminokra, a pihenésre és minden egyéb tényezőre.

– Összeségében hogy látod a romániai birkózás helyzetét, milyenek a felkészülési körülmények, van-e esély a fejlődésre?

– Körülmények szempontjából nem állunk olyan rosszul, sok országban rosszabb a helyzet, mint nálunk. Az elmúlt nyolc évben minden ugyanúgy volt, mint most. Nem léptünk előre. Sok apró tényezőre kellene még hangsúlyt fektetni.

A fotók Incze Kriszta személyes archívumából származnak, minden jog fenntartva!