Kisgyerekként az ugrókötelezés miatt akarta abbahagyni a bokszot, ma már több korosztályban is országos bajnoknak mondhatja magát Szőcs Bence. Tizenhárom éves kora óta ér el jelentős eredményeket versenyein, de volt olyan pont, amikor nem nyert semmit. Ekkor vált mentálisan igazán erőssé, motivációja pedig elhozta számára az igazán nagy sikereket. A román nyelvkörnyezet és a honvágy miatt nem érzi magát még olyan komfortosan a válogatottnál, mint klubjánál, de reméli, idővel ez változik.

Szőcs Bence Csíkszerdában született 2007-ben. Korosztályos versenyein már több országos bajnoki címet is szerzett ökölvívásban, emellett kupagyőztesnek mondhatja magát és nemzetközi versenyeken is ért már el kiemelkedő eredményeket. Korábban a Bene Regaz klub színeiben bokszolt, de miután a Csíkszereda VSK ökölvívó szakosztályt nyitott, edzőjét követve odaszerződött.

– Minek a hatására kezdted el űzni a bokszot gyermekkorodban?

–Már kiskorom óta nagy megszállottja voltam a sportágnak, a tévében kezdtem el nézni apukámmal. Annyira megtetszett, hogy edzésre akartam menni, sokszor kértem a szüleimet arra, hogy írassanak be. El is jött ennek az ideje, nyolcévesen, elsőosztályos koromban próbáltam ki először a sportot.

– Hogyan alakult ki ebből az edzésből a folytatás?

–Az edzés után nagyon boldog voltam és örültem neki, hogy ott lehettem. Folytatni akartam, de két hét után volt egy kis billenő bennem, mert nem tudtam ugrókötelezni. Láttam, hogy a nagyobbak tudnak és kisgyerekként nem értettem, nekem ez miért nem megy. Ekkor úgy éreztem, nem akarok menni a következő edzésre, de a szüleim nem engedték és mondták, ennyi miatt nem lehet feladni. Azután meg is tanultam és azóta is jól megy.

– Mennyi idő kellett neked, hogy olyan szintre juss, hogy már versenyeken is részt tudsz venni?

– Kiskoromban barátságos mérkőzéseim voltak, egészen tizenhárom éves koromig. Akkor jött el az a pillanat, amikor úgy éreztem, szeretnék versenyezni, például az országos bajnokságon, amire be is neveztem. Akkor harmadik helyezést értem el és onnantól kezdve évente indultam, szerettem volna fényesíteni a bronzérmet, sokáig csak azt tudtam megszerezni. Volt viszont egy olyan pont, amikor nem értem el semmit egyik versenyemen sem. A következő évben összeszedtem magam, akkor lettem a legerősebb fejben is és elhatároztam, hogy bajnok leszek. Tavaly májusban ez meg is történt.

– Mennyire volt számodra nehéz túllendülni a sikertelenebb időszakon?

– Korábban is úgy voltam vele, hogy versenyezni szeretnék és nyerni. Akkor még nem láttam, hogyan kéne előre törni. Amikor ez sikerült és eldöntöttem, igenis bajnok akarok lenni , éreztem, nagyon motivált vagyok és nem tudna megállítani senki.

– Tavaly Iaşi-ban sikerült elérni ezt a célt, hogyan emlékszel vissza a versenyre?

– Eleve úgy mentem a versenyre, hogy ismertem az ellenfeleket, legalábbis a két legjobbat. Felkészültem a velük való találkozásra. Az egyikük végül nem volt ott, mert súlycsoportot váltott, de nagyon koncentráltam arra, aki maradt. Első mérkőzésemet kiütéssel nyertem, utána az említett ellenfelet megvertem egy jól kidolgozott technikával, amit sikerült felhasználni vele szemben a gyakorlatban. Miután őt legyőztem, teljesen sínen volt minden, utána sima volt az út a győzelemig.

– Volt-e már olyan, hogy nem sikerült egy számodra ismeretlen versenyző ellen felkészülni és improvizálnod kellett?

– Többször is volt ilyen, nem lehet annyira felkészülni amatőr bokszban az ellenfélre, nem tudjuk, ki lesz az. Mikor megtörténik a sorsolás és kiderül, ki ellen fogunk kiállni másnap, akkor az alatt a kis idő alatt utánakeresünk és próbálunk készülni belőle. Vannak néha meglepetések, ilyenkor tényleg a ringben kell improvizálni.

– Milyenek a VSK-nál a felkészülési körülmények?

– Fel lehet készülni a nagyobb versenyekre, nemzetközi szintre is. Megvan a szükséges edzésmennyiség és minőség. Néha úgy érzem, sokkal jobban tudok készülni a VSK közösségében, mint a válogatottban. Ott nehézséget okoz, hogy messze vagyunk az otthonunktól és az is, hogy én vagyok az egyedüli magyar a csapatban. Ezt persze meg kell szokni, tavaly is így volt, de még mindig annak számít. Sok dolog befolyásolja ott a helyzetet.

– Említetted a nyelvtudást. A csapattársak és az edzők mennyire voltak elfogadóak a nehézségekkel szemben?

– Erről tudnék mesélni hideget és meleget is. Volt, aki jól fogadott és össze tudtam vele barátkozni, amennyire tudtam, igyekeztem és próbáltam vele beszélni, de olyan is volt, aki azt nézte, hogy magyar vagyok és otthagyott.

– A súlycsoportokat tekintve milyen döntéseket szoktál hozni a váltással kapcsolatban?

– Amikor fogyok, mindig azon gondolkozom, hogy a következő versenyen biztos feljebb megyek. Sosem jön össze, elhatározom a növelést, aztán meggondolom magam és mégis lefogyok. Általában évente szoktam súlycsoportot lépni felfele. Idén tavasszal 48 kilóban nyertem az országos bajnokságot, úgyhogy év végéig maradok ebben a kategóriában. Ha következő évben nem tudom tartani, akkor feljebb lépek. Olyan szintű tömegelésen, amivel több súlycsoportot is feljebb lépnék, még nem gondolkoztam.

– Mit szeretnél néhány éven belül elérni az ökölvívásban?

– A legnagyobb célom az olimpia. Vannak olyan találgatások és cikkek, amelyek szerint a 2028-as játékokon már nem lesz ökölvívás, de én remélem, hogy ez csak szóbeszéd. Ha lesz, oda szeretnék kijutni, ha pedig nem sikerül, akkor a következőre. Világbajnokságon is szeretnék dobogót elérni, természetesen a többi nemzetközi versenyen és országos bajnokságon is fontosak az eredmények, mindig a lehető legjobb eredményt igyekszem elérni.