Először látogat székely ősei földjére Dárdai Pál

Dárdai Pál, a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya Világi Oszkárral, a Dunaszerdahelyi AC tulajdonosával közösen vesz részt pódiumbeszélgetésen az idei Tusványoson.

A szokásos zenei és politikai programok mellett idén a sportra is nagy hangsúlyt fektetnek a Tusnádfürdőn szervezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban (Tusványos). A pénteki nap ígérkezik a legizgalmasabbnak, délelőtt 11 órai kezdettel a MIT Sátorban Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztőjének moderálásával Világi Oszkár, a felvidéki DAC tulajdonosa és Dárdai Pál, a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya beszélget egymással és válaszol az érdeklődők kérdésére. A két órásra tervezett esemény után, 13 órától a csíkszeredai születésű Barabási Albert László hálózatkutató tart előadást, majd ismét a sporté lesz a főszerep: 16 órai kezdettel a Liu-testvérek (Shaolin Sándor és Shaoang) és edzőjük, Bánhidi Ákos mesélnek a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-csapat sikereiről.  A Puskás Ferenc-sátorban mindennap lesz sportos beszélgetés Mocsai Lajossal, Bozsik Péterrel, Nagy Lászlóval, Diószegi Lászlóval, Szondy Zoltánnal, Takács Mihállyal.

Régóta tervezi

A tusványosi program nyilvánossá tétele után a Nemzeti Sport megkereste Dárdai Pált, a Hertha Berlin és a magyar labdarúgóválogatott volt szövetségi kapitányát, akinek ez lesz az első erdélyi útja, dacára annak, hogy korábban több interjúban beszélt székely felmenőiről. „A családdal már régóta terveztük, hogy elmegyünk Erdélybe, eddig sajnos sohasem sikerült, jövő héten azonban útra kelek a feleségemmel, Mónival. Édesapám bukovinai székelyek leszármazottja, bennem is folyik székely vér – jellemző is rám a jó értelemben vett konokság. Boldogan teszek eleget a meghívásnak, már csak azért is, mert jelentős és szép programon vehetek részt. A táj gyönyörű, remélem, jut idő, hogy megcsodáljuk. Örülök, hogy végre eltölthetek egy-két napot Erdélyben. Eddig azért sem jutottam el oda, mert az elmúlt években, évtizedekben folyton úton voltam, de most, hogy nem kell edzést tartanom, valamelyest lazíthatok. Ezekben a hetekben nem a futball tölti ki az életemet, hanem a család és a pihenés, jól is érzem magam a bőrömben. Jólesik fújni egyet, még azt sem bánom, hogy nem a következő meccsen alkalmazandó taktikán kell törnöm a fejem. Egyszer majd nyilván elérkezik az a pillanat, amikor rám tör az érzés, hogy hiányzik az edzősködés, de most annak jött el a pillanata, hogy felkerekedjek, és elutazzak Erdélybe” – fogalmazott az Erdélyben is rendkívül népszerű Dárdai Pál.

Ő volt a bukaresti hősök „tábornoka”

Ő volt a szövetségi kapitánya annak a magyar válogatottnak, amely 2014. október 12-én 1-1-es döntetlent ért el a bukaresti Nemzeti Arénában és ezzel „elindította” a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság felé a csapatot. Arról a mérkőzésről a Maszol élő szöveges tudósításban számolt be.

A volt szövetségi kapitány édesapja révén székely, édesanyja révén sváb vér csörgedezik. Dárdai Pál apai nagyanyja Domokos-lány volt, a család 1941-ben Bukovinából, Istensegíts, Hadikfalva környékéről települt át Magyarországra. „Soha nem felejtem el, hogy székely családból származom. Nagymamám ruháját megőriztük, és a nappalimban is ott virít a székely népviseletbe öltözött kis baba is” – mondta el Dárdai egy korábbi interjúban.

A bukovinai a „legvándorabb” székely. 1763-ban Mária Terézia határőrség felállításáról döntött a Székelyföldön, amihez elrendelte a székelyek besorozását. A kiváltságaihoz ragaszkodó népcsoport ellenállása véres megtorlásba torkollott, a madéfalvi veszedelem néven elhíresült, 1764. január 7-i vérengzés során több száz székelyt mészároltak le az osztrák katonák. Ezt követően több ezren menekültek a székelyföldi Csíkszék, Háromszék és Udvarhelyszék falvaiból Moldvába. Bukovinába telepítésük Hadik András nevéhez fűződik. Öt falut hoztak létre: Istensegítset, Fogadjistent, Hadikfalvát, Józseffalvát és Andrásfalvát. Az évszázadokon keresztül román közegben élt népcsoportból a 19. század végén ugyan sokan visszatelepültek Erdélybe, de a végső kirajzás 1941-ben következett be. A magyar kormány a második világháború idején a visszafoglalt Vajdaságba telepítette a megmaradt bukovinai székelységet a trianoni döntés után betelepült, majd elmenekült szerb népesség helyére. Alig néhányan maradtak Bukovinában. 1944-ben a szerb partizánok velük kezdték el az ott élő magyarok mészárlását. A Magyarországra menekülteket 1945-ben a kitelepített hazai németek helyére költöztették be, a sváb családok közül azonban sokan visszaszöktek, azzal szembesülve, hogy házaikban már a székelyek laknak. Ez a helyzet pedig évtizedekig nehezítette a vegyes lakosságúvá vált települések életét. A második-harmadik generációkra a feszültség megszűnt, többek között a vegyes házasságoknak köszönhetően.  Mintegy 13 ezer bukovinai székely kapott így menedéket, új otthont Tolna és Baranya megyében. Leszármazottaik ma is ott élnek, többek között Bonyhádon, Bátaszéken, Cikón, Véménden, Kisdorogon, Kakasdon vagy éppen Tevelen. 

Kapcsolódók

Kimaradt?