Sok muzsikával fűszerezett helytörténeti kirándulással vette kezdetét a Csíkszeredai Régizene Fesztivál szombaton. A térben mintegy 10 kilométeres, ám időben évszázadokat átölelő tematikus kirándulást Darvas Lóránt, a Csíki Székely Múzeum régésze vezette, közreműködött a Concerto Spiralis és a Camerata Naturalica régizene-együttes.

A megszokottól eltérően az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál nem nyitókoncerttel, hanem zenés történelmi túrával vette kezdetét. A résztvevők a Mikó-vár előtti térről kiindulva a Nagy- és Kis-Somlyó hegyet, valamint a Hármashalom-oltárt érintve jutottak el a csíksomlyói Mária-kertbe, ahol közös énekléssel zárták a fél napos programot. A túrát vezető Darvas Lóránt már az induláskor érdekességek garmadával szolgált a mintegy 30 fős csapatnak, amelynek tagjai elsőként a Csíki Székely Múzeum ajándékboltjában kiállított hónap tárgyát tekintették meg.

Mint a csoportvezető elmondta, a Mikó-vár Csíkszereda legrégebbi történelmi épülete, amelynek építését sokan tévesen első tulajdonosához, Hidvégi Mikó Ferenchez, az egykori Csík-, Gyergyó- és Kászonszéki főkapitányhoz kötik. Ezzel szemben a négyszögletes főúri kastély felépítését minden bizonnyal Bethlen Gábor fejedelem finanszírozta, aki Mikónak ajándékozta.

A Csíki Székely Múzeumnak 1970 óta otthont adó várkastélyt a 17. század első éveiben fejezték be, és a hajdani különálló település, Martonfalva határába épült. Csíkszereda ugyanis hosszú időn keresztül csupán egy utcából álló, úgynevezett orsós településnek számított, amely a mai Kossuth utca hosszában helyezkedett el. A város a korábban már létezett Zsögöd, Taploca és Várdotfalva területein terjeszkedve érte el későbbi városias jellegét, és éppen a Mikó-vár körül épült ki az egykori közigazgatási központ, ahol a vármegyeháza, a törvényszék is helyet kapott.

A rövid várostörténeti bevezető után a túrázók a Szentléleki úton keresztül közelítették meg a Kis- és Nagy-Somlyó hegyet, útközben számos értékes ismerettel gazdagodva a környék hajdani lakosságáról, az itt talált régészeti leletekről. Megtudtuk például, hogy a közelben számos bronzkori, illetve kora vaskori település nyomaira bukkantak, amelyek a wittenbergi kultúra részei. Darvas Lóránt megemlítette a Czáka- és a Suta-domb leleteit, ahol a hajdani halászó-vadászó életmódot folytató lakosság nyomait találták meg. Ezek a telepek több évszázadot fognak át, általában sáncokkal körülvettek voltak, amiről a több helyen megfigyelhető teraszok árulkodnak napjainkban.

A gyógynövényekben gazdag mezőkön futó mezei utakon előadást hallhattunk a Nagy-Somlyó hegy kora vaskori erődítményéről, valamint a helyszíni ásatásokról is Ezek közül kiemelkedőnek számítanak Benkó Elek feltárásai, aki 17. századi őrtorony maradványait fedezte fel, megcáfolva azt a vélekedést, hogy a helyszínen egykor kápolna állt. Szóba került ugyanakkor több alkalommal Orbán Balázs neve is, aki a Székelyföld leírása című művében több megállapítást tett a környékre, amelyeket Darvas Lóránt szerint sok esetben „újra kell értékelni”.

A szakember megosztott egy érdekes történetet is a Kis- és a Nagy-Somlyó hegyek között élt egykori remetéről, Vizi Mózesről, aki mostoha körülmények között, sok munkával és nélkülözések közepette teremtette meg magának a napi betevőt az egykori erdős területen. A legenda szerint a remetét kerti szerszámaival és szekercéjével együtt temették el.

Szóba került az egykor Sóvárként emlegetett erődítmény is, amelyhez újabb legenda kapcsolódik. Ehhez idézzük a már említett Orbán Balázs szavait, aki így jegyezte fel a történetet:

„Van odább egy szeszélyes sziklacsoportozat, melyet Kőosztovátának hivnak, néveredetének regéje ez. Egy asszony, az akkor állott Sóvárnak büszke, felfuvalkodott s a vallás megszentelte ünnepnapokat nem igen respectáló urnője, egy vasárnapon is szövegetett, komaaszonya megdorgálta, hogy ilyen szent napon, melyet Isten nyugalom és imára rendelt, miért dolgozik: „Csak ezt a keveset végzem be”, felelé ez. „Ha Isten segiti”, mond komaasszonya. „Már akár segél, akár nem, ezt bevégzem”, mond ez; de alig mondá ki az istenkáromló szót, hogy ő maga s osztovátája is kővé változott”. (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása)

A Hármashalom-oltárnál a kirándulókat pihenő, valamint a Concerto Spiralis és a Camerata Naturalica régizene-együttes várta. A séta ugyanis a fesztivál ez évi tematikájához igazodva a zene-természet-harmónia hármasát állította középpontjába. A mini-koncerten többek között Monteverdi madrigáljaiból hangzott el egy csokorra való. A zenés kirándulás a Salvator kápolnánál folytatódott, ahol Darvas Lóránt részletesen ismertette az épület történetét.

A szakember elmondta: a legenda szerint a kápolnát égből leszállt angyalok építették. Amit biztosan lehet tudni, hogy a feltárt falképek alapján a 14. században már állt az épület keleti fele. A kápolnát a 17. század végén bővítették, illetve a 18-19. században nyugati részét egy deszkaszerkezettel látták el, amit 1878-ban átépítettek. A szájhagyomány szerint az épület Szent István idejéből származik, ám valószínűbb az említett és bizonyított 14. századi keletkezés. Ahogyan az is elterjedt vélekedés, hogy Hunyadi János építtette a marosszentimrei ütközet emlékére a 15. század közepén. Ennek ellentmond, hogy a kápolna már állt a 14. században – említette Darvas Lóránt.

Az épület homlokzatán olvasható 1678-as felirat a kápolna felújításának idejét jelzi, mivel a 17. században romos állapotba kerülhetett az épület. A felújítást követően újra is kellett szentelni, akkor kapta a Salvator nevet. Az épületet és a mögötte található Passió kápolnát hajdan védőfal vette körül – hangzott el.  A Passió kápolnával kapcsolatosan az biztos, hogy a 17. században már állt – szögezte le a régész. Hozzátette, hogy a Kis-Somlyó hegyen az említett időszakban több kápolna állt, többek között Szent Lőrinc tiszteletére szentelt fakápolna is. Mint elhangzott, a Salvator kápolna a csíksomlyói búcsújárások központi eleme volt. Akik „nagyobb kegyelettel” jöttek búcsúra, azok a kálvárián érkeztek a hegyre, egyes leírásokban olvasható, hogy a meredek hegyoldalt térden mászták meg, és szeges ostorral végzett önsanyargatásról is szólnak a történelmi leírások.

A történelmi visszatekintést a közreműködő zenészek produkciója követte, majd Csíksomlyóra visszatérve a Mária-kert fenyőfáinak árnyékában újra a különleges hangszereké volt a főszerep. A délutánt Benedek Tibor Magor, a túra művészeti vezetőjének interaktív előadása zárta. A szakember vezetésével olyan népdalokat énekeltek a jelenlévők pásztorfurulya- és gardon kísérettel, amelyekben megjelenik az erdő, a természet. A zenés helytörténeti túrát a Mária-útról készült fényképkiállítás megtekintése zárta a Jakab Antal Tanulmányi Házban. 

A Csíkszeredai Régizene Fesztivál részletes programja megtalálható a rendezvény honlapján.