A napokban jelenik meg a Helikon Kiadónál Szöllősi Mátyás új verseskötete, amely a Szabad címet kapta. A szerző korábbi és új verseit tartalmazó válogatásban helyet kaptak Erdélyben született művek is, a könyv borítóképe pedig egy gyimesi tájkép.

Szeptember 20-án jelenik meg Szöllősi Mátyás új kötete, amely a szerző válogatott és új verseit tartalmazza. A szerző az elmúlt tizenöt év költeményeiből válogatott, összesen négy nagy ciklusba rendezve 75 verset, amelyekben szó esik gyermek- és kamaszkorról, a felnőtté válás élményei-problémái mellett a test felfedezéséről, betegségről és gyógyulásról, párkapcsolati dilemmákról, a különféle egyéb művészeti ágakhoz való vonzódásról-kapcsolódásról, utazási élményekről.

Azt is megmutatják a versek, hogy a személyes tapasztalatok hogyan kapcsolódhatnak az egyetemes mitológiához. Szöllősi eddigi alkotói tevékenységének összefoglalásaként is értelmezhető ez a kötet, mely különösen szerteágazó, mégis egységes világot tár elénk, sajátos, mással össze nem téveszthető versbeszéddel – olvashatjuk a kiadvány ismertetőjében.

Parajdi elvonulás

Mint a Maszol érdeklődésére Szöllősi Mátyás elmondta: a kötet több szálon is kötődik Erdélyhez. „Egyrészt sok verset, amely a könyvben szerepel, Parajdon vagy annak környékén írtam, amikor elvonultam az ottani házunkba egyedül még a 2010-es évek első felében. Az erdő alatti csönd, vagy épp a sok séta, az akkor még jóval veszélytelenebb erdőjárás sokat segített abban, hogy súlyosabb témákat legyek képes feldolgozni, például bizonyos, betegséggel kapcsolatos tapasztalatokat, traumákat” – fogalmazott a szerző.

Példaként említette a Sóvidék című verset a Kamaszkor-ciklusban, de több költemény is kötődik az erdélyi élményeihez, a székelyföldi tájhoz. „Az ottani természetjárásaim nagyon inspirálták, még ha ezek időnként áttételesen jelennek is meg a szövegekben" – osztotta meg.

Kapcsolódó

„Az úton levést szeretem igazán” – Szöllősi Mátyással beszélgettünk erdélyi fotóprojektjéről

Egy eltűnőfélben levő világ, idős arcok: tíz nagyobb régiót is érintene Szöllősi Mátyás budapesti író, fotóriporter nagyszabású projektje, amely Mezőségtől Gyimesig terjed.

interjú Szöllősi Mátyás fotó Erdély

A kötet érdekessége még az is, hogy a borítón szereplő tájképet Gyimesközéplokon készítette a szerző 2021-ben, amikor a Gyimesekben fotózta az idős generáció tagjait egy hosszú távú projekt keretében. Szöllősi Mátyás bízik abban, hogy Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is bemutatják majd a kötetet. „Mindez szervezés alatt van, és mivel a legutóbbi, Illegál című prózakötetem kapható például a Gutenberg Kiadó könyvesboltjaiban, remélem, hogy ez a kötetem is megtalálható lesz náluk, azaz Erdély több nagyvárosában” – mondta Szöllősi Mátyás. 

A szerző új kötetében szereplő költeményekről a fülszövegben így ír a kiváló költő és műfordító, Lator László:

„Szöllősi Mátyás versszemlélete korosztályában meglehetősen eretnek jelenség. Dehogy kívánom, hogy mindenki úgy lásson, úgy írjon, ahogy ő. Írni sok mindenről és sokféleképpen lehet. Úgy tetszik, nemzedéke újra felfedezte a lírai epikát. Hézagosan, töredezetten, olykor a vershez való kulcsot elhajítva elbeszélnek egy történetet, az olvasó elé vetítenek egy helyzetet, s ráhagyják a vers köznapi elemeire és közbe-közbeiktatott homálymezsgyéire, hogy kiadjanak valamit, ami megérintheti-ütheti az olvasót. Szöllősi Mátyás verseinek is epikai természete van. De az ő, különben szintén hézagos, töredezett képeinek súlyos, sokunknak ismerős matériája, tragikus-egzisztenciális, s hadd tegyem hozzá: metafizikai hangoltsága van. Arról beszél, amibe nehéz beletörődni: az elháríthatatlan szenvedésről, a lefeléről, a pusztulásról. Nemcsak erősen megvilágított részleteivel, hanem üres tereivel is hat”.

Szöllősi Mátyás magyar író, fotóriporter. 2004 óta publikál különböző folyóiratokban, többek között a 2000, az Alföld, az Élet és Irodalom, a Hitel, a Jelenkor, a Kortárs, a Mozgó Világ és a Látó közölte írásait. 2010-ben jelent meg Aktív kórterem című kötete, 2011-ben Állapotok – negyvenöt töredék című könyve. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Számos alkalommal szerepelt a Magvető Könyvkiadó által évente megjelentetett Szép versek című antológiában. Két drámája (Kánikula; Lassan, visszatartva) szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretein belül, évente megrendezésre kerülő Nyílt fórumon. Prózáját angol, német és horvát nyelvre fordították. 2008-tól rendszeresen közöl kritikákat kortárs irodalmi szerzők műveiről, illetve komolyzenei koncertekről. Szerkesztőként dolgozott több szépirodalmi és kulturális folyóiratnál. Fotóriporterként is dolgozik, számos portré- és dokumentarista sorozat készítője.