A tatárlakai táblácskák sokak fantáziáját megmozgatták, a tényekre fittyet hányó, eszement elméleteket is gyártottak róluk.

El nem mondott kincsek – Erdély történelme tárgyakban címmel látható kiállítás az Erdélyi Történeti Múzeumban (MNIT), amely azok számára is érdekfeszítő lehet, akiket a régmúlt korok nem igazán hoznak izgalomba.

A fölöttébb változatos, több évezredet felölelő kiállítás legizgalmasabb darabjai közé tartoznak a tatárlakai táblácskák néven elhíresült leletek. Ezek a Fehér megyében, Gyulafehérvár és Szászváros között található Alsótatárlaka területén napvilágra került kerámiatárgyak annak idején régészeti szenzációnak számítottak, s napjainkig sem csitult el az őket övező tudományos vita, burjánzanak a hozzájuk fűződő áltudományos elméletek.

A felfedezésükre 1961-ben került sor, s Nicolae Vlassa kolozsvári régész nevéhez fűződnek. A kis méretű táblácskák közül kettő téglalap, egy pedig kör alakú, s különféle szimbólumokat és állatformákat véstek beléjük. Kettő át van lyukasztva, egy nincs. Az úgynevezett Vinča-kultúrához tartozó, huszonhat darab égetett agyaból és két alabástromból készült, embereket ábrázoló figura, egy kagylókarperec és egy 50-55 éves nő maradványaival együtt egy neolitikus lelőhelyről kerültek elő. A gödör hamuval volt tele, a kutatók szerint egyértelműen egy rituális jellegű áldozati gödörről van szó.

Írás vagy nem írás?

Az agyagtáblácskák körüli vita a koruk, illetve az értelmezésük körül folyik. Az MNIT leírása szerint, ezek az intézmény gyűjteményének „legvitatottabb tárgyai”. A réteget, amelyből előkerült, Kr.e. 5500-5300-ra datálták, a táblácskákba vésett szimbólumokat pedig a kutatók jelentős része írásjeleknek tartja.

Ha mindkét feltételezés megfelel a valóságnak, „akkor ezek a világ legősibb, írásjeleket hordozó ember által készített tárgyai” – mondja Monica Bodea, az Erdélyi Történeti Múzeum munkatársa. Az angol nyelvű Archaeology tudományos folyóirat szerint a legősibb írásrendszer, a sumér ékírás, Kr. e. 3200 körül jelent meg a jelenkori Irak területén található mezopotámiai Uruk városában.

A tatárlakai táblácskákon „a dzsemdet-nassziri (Uruk IV és III) korból való proto-sumer írásjelekhez hasonló piktogramok láthatók” – írja Lacza Tihamér Az ókor emlékezete című kötetében. Ebből kiindulva, mivel a sumérok őshazájának nem Mezopotámiát tartják, olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy esetleg Középkelet-Európából vándoroltak a Közel-keletre. „Ezt azonban a kutatók többsége elveti, és inkább azt tartja valószínűnek, hogy a szóban forgó agyagtáblák a Közel-Kelet és a Balkán közötti kereskedelem révén juthattak későbbi lelőhelyükre, ahol valamilyen emberi tevékenység során művileg kerültek az idősebb rétegekbe” – olvasható a felvidéki tudomány- és művelődéstörténész kötetében.

A szakemberek egy része azt is vitatja, hogy írásjeleknek lehet-e tekinteni a tatárlakai véseteket. „Egy dolog egy fazekasnak a jele, s más az írás. Ha el is fogadjuk, hogy egy proto-írásról van szó, én megmaradok annál a véleményemnél, hogy szimbolikus kommunikációról van szó” – mondja Mihai Rotea, az MNIT régésze. Felhívja a figyelmet, hogy ha proto-írásról van is szó, annak nem lett folytatása, nem lettek következményei, ellentétben a sumér civilizáció ékírásával és az egyiptomi hieroglifákkal.

Hétezer éves logoramok

Dan Alexe nyelvész is a szkeptikusok táborába tartozik. „Ha valódiak is, a táblácskák nem írást tartalmaznak, ugyanis azoknak a jeleknek a nagy része, szemmel látható módon, nem betű, legfeljebb logogram. Logogram például egy közlekedési tábla, a dollár vagy az euró jele, az arab számok, egy WC férfit vagy nőt ábrázoló jele. Lehetetlenség megállapítani, milyen nyelvet beszélt a logogramok bekarcolója, mivel ezek szimbólumok, nem fonetikai jelzések” – olvasható a közismert szerző Dacopatia și alte rătăciri românești (Dákománia és más román tévelygések) című kötetében.

Egyáltalán nem meglepő módon, a tatárlakai leletre ráharaptak a mitikus történelem megszállottjai. Ennek román képviselői azonnal integrálták az agyagtáblácskákat a saját fantazmagóriájukba, mely szerint az emberi civilizáció bölcsője a jelenlegi Románia területén volt, s minden fontos felfedezés, a keréktől az írásig, a dákok nevéhez fűződik. Az, hogy ez ellentmond megcáfolhatatlan történelmi tényeknek, jottányit sem zavarja őket.

Kapcsolódó

Román nyelvész: nem a románok a dákok leszármazottjai, hanem az albánok

Dan Alexe szerint a román nyelv rokona az albánnak, a román nép pedig a Balkán-félszigeten alakult ki, a mai Bulgária és Észak-Macedónia vidékein.   

történelem dákok román nyelv albán nyelvészet

„A sumér írás felfedezői, bármennyire is paradox, nem a sumérok voltak, hanem a Balkán lakói” – állította Romulus Vulcănescu, Burebista népét téve meg a tatárlakai logogramok gazdáinak. „Ha el is fogadnánk, hogy egy komplex és artikulált írásról van szó, a tatárfalvai táblácskák akkor sem íródhattak volna egy hipotetikus trák-dák nyelven, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy 6000-7000 évvel ezelőtt ilyen nyelv nem létezett. (...) Nem léteztek dákok a tatárlakai táblácskák idején” – szögezi le Dan Alexe. Hozzáteszi, hogy a dákok ősei, a többi indo-európai néppel egyetemben, csak a II. évezredben érkeztek Európába.

„Azt állítani, hogy a tatárfalvai táblácskák a mi őseinké, ugyanolyan nevetséges, mint azt feltételezni, hogy a lascaux-i barlangrajzokat készítő történelem előtti vadászok franciák, az altamiraiak pedig spanyolok voltak” – írja Dan Alexe.

A szovjet „megfejtés”

Az erdélyi lelet természetesen a legendás magyar őstörténetet szövőket is megihlette, akik összefüggést látnak az azokra karcolt jelek és a székely rovásírás között. „Európa első írásbeliségének birtokosai vagyunk (...) mindenfajta jel és rovásírás Alsótatárlaka és Tordosból veszi eredetét” – olvasható Tóth Kurucz Mária, Aranyfonál című könyvében.

Friedrick Klára ennél is többet állít, mégpedig azt, hogy „a betűírást a Kárpát-medencében hozták létre”. Meggyőződése, hogy „a Kárpát-medencei ősnép, tehát a magyarok elődei, nem rokonai, hanem tanítói voltak a sumereknek”.

Mindezek fényében logikusnak tűnik a konklúzió, hogy a magyar-román együttélés sokkal régebbi, mint azt a tudatlan történészek állítják, hiszen már ezelőtt bő 7000 évvel itt voltunk Erdélyben mi is, ők is, s meglehet, hogy a világ első írása tulajdonképpen magyar-román koprodukció. Most már csak azt kellene kiokoskodni, hogy is volt akkor Árpádék 9. századi, alaposan dokumentált bejövetelével.

Tatárlaka, Tordos, Torma Zsófia az újabb adatok tükrében című tanulmányában Friedrich Klára a tatárlakai „szöveg” két fordítását is közli. Egy meg nem nevezett szovjet kutató szerint ez áll az agyatáblácskákon: „A 40. uralkodási évben Saue Isten szájának rituálisan megégettük a törzsfőnököt. Ő a tizedik.” Hozzáteszi, hogy Borisz Perlov szovjet kutató vitatja ezt az értelmezést, szerinte, sumér analógiák alapján, a táblácskákon azt írja: „A négy kormányzó Saue Isten, a nagyeszű nemzetségfő tiszteletére megégetett egyet.”