Tisza Kata: Nincs mi és ők, mindannyian sérültek vagyunk

Tisza Kata Hipnózis 6-kor – Abszurd terápiák az utcán, a konyhában és a hálószobában című könyvét mutatták be szombat délután a 12. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét harmadik napján. A 2022-ben megjelent könyvről, annak történeteiről a szerzővel Székely Blanka beszélgetett.

Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő, aki az elmúlt két évtizedben számos új, egyedi irodalomterápiás műfajt alkotott meg a pszichológia ismeretterjesztés, valamint a szépirodalmi történetmesélés határterületein, a terápiás versektől a pszichoprózán át a feldolgozás regényig. Hipnózis 6-kor – Abszurd terápiák az utcán, a konyhában és a hálószobában című kötete az év könyve lett 2022-ben a Scolar kiadónál.

Székely Blanka és Tisza Kata │Fotó forrása: A szerző felvétele

A marosvásárhelyi írónő a borosjenői és szegedi gróf Tisza család leszármazottja, Tisza Kálmán miniszterelnök ükunokája. Legújabb könyvében megjelenik a budapesti Tisza István emlékére állított szobor is, a hozzá kapcsolódó történetet pedig egy nehéz élethelyzet dolgoz fel. Az írónőnek a szobor mutatott irányt, hogy hogyan is döntsön ebben az élethelyzetben. „Nyilvánvalóan azt látjuk tükröződni a világban, ami bennünk zajlik” – jelentette ki a szerző. „Van egy olyan alaphelyzet, hogy valahova megérkezz felnőttként, ahhoz először le kell válni. Van egy elengedés és utána van egy visszarendeződés, egy egyensúlyi állapotba. Ez egy olyan terhes háttér volt, amivel meg kellett békélni, és úgy érzem, hogy mára rendben vagyok ezzel is” – utalt családi hátterére.

Tisza Kata két alkotói korszakot különít el, bár most is ugyanazok a témák érdeklik és foglalkoztatják, a különbség mégis az, hogy húsz évvel ezelőtt egy szakmailag képzetlenebb Tisza Kata írta ezeket a szövegeket nagyon sebezhetően, őszintén és mindenféle védettség nélkül egy olyan társadalomban, ahol sem Me too, sem semmilyen egyéb mozgalom nem zajlott le. Nőként, fiatal lányként szóvá tenni akár a párkapcsolati erőszakot, akár az érzelmi abúzust, akár az emberi méltóság sérülését, olyan témaköröket tárni a társadalom elé, amiknek nem volt előzménye, és a szöveg helyett az embereket a személy kezdte el érdekelni. „Egy választóvonal elé kerültem, hogy azt éreztem, hogy vagy be fogok ketyózni vagy kiszállok, és úgy döntöttem, hogy kiszállok” – mesélte az írónő, aki tíz évet szánt arra, hogy tudományosan kikutassa, hogy milyen érzelmi diskurzust indított el. Visszaérkezésekor már nem csak ösztönből írt, hanem tudatosan, a miérteket megválaszolva és a felmerülő kritikákkal szemben is védekezőbb hozzáállással.

A Hipnózis 6-kor című kötet tele van humorral, mégis lassan fogyasztható. Tisza Kata elmondta, szereti, ha valaki nem úgy olvassa a szövegeit, hogy a szerzőt keresi benne, azt, hogy mikor tárja fel a saját érzelmi valóságát, hanem teljesen megfeledkezve a szerzőről, a fókuszba az olvasó kerül, így ezáltal el tud indulni az irodalomterápiás folyamat benne. „Általában, ahol indulatok jönnek föl, erős érzések, vagy erős elutasítás, akkor ott van valami jelzése, hogy hol van a fájdalom, a félelem, az elakadás, az a trigger, ahol el lehet indulni a gyógyulás felé” – jelentette ki. Hozzátette nagyon sok visszajelzést kapott, hogy valaki a szövegeinek hatására ment el terápiára, iratkozott be pszichológia szakra, vagy ezen keresztül értett meg valamit akár a saját életéből, akár a szülei házasságából.

A beszélgetés során elhangzott, az írónő azt vallja, jól segíteni csak az tud egy másik emberen, aki maga is az „élet által meghurcolt” személy. „Szerintem nem mindenki tud segíteni mindenkin. A mindent megmondó guruságból sürgősen dekonstruálódni kell a szakmának, mert a segítő is sebzett és a saját gyógyult vagy gyógyuló sebén keresztül tud a leginkább segíteni” – jelentette ki.

Felmerült az utóbbi időben megjelenő polarizáltság témaköre, amikor mindenki vagy Tisza Katát, vagy Máté Gábort olvas és diagnosztizál attól függetlenül, hogy ért vagy nem ért hozzá. Tisza Kata szerint el kell jutni oda, hogy nincs mi és ők, hanem hogy mindannyian sérültek vagyunk. Ennek a diagnosztizálásnak megszűnik a létjogosultsága, ha elismerjük, hogy sérültek vagyunk, és elkezdünk ennek a megoldásán gondolkodni. „Az, aki elkezd saját magával foglalkozni, akkor átkerül a fókusz oda, hogy velem mi van, és én hogyan tudok a saját életemben változtatni, mert az az egyetlen, amire van kihatásom” -mutatott rá a szerző, aki szerint, ha magunkkal kezdünk el foglalkozni, akkor a kapcsolataink is átalakulnak.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?