Thököly Vajk a szilágysági Szilágyzoványban született, kolozsvári egyetemi tanulmányai után pedig hazatért szülőföldjére, ahol pedagógusként dolgozik a mindennapokban, de jó ideje a versírás és a költészet is kiemelkedő szerepet játszik életében, mitöbb, verseit több jelentős előadó is megzenésítette már, ezekből az együttműködésekből pedig idén egy lemez is született. Különleges életút az övé, amelybe egy beszélgetés révén próbáltunk meg betekintést nyerni.

– Kezdjük rögtön a legelején: egyik versedben a Szilágyság költőjeként hivatkozol magadra, költészetedben pedig hangsúlyosan jelen van a Szilágyság, mint tájegység. Miért tartottad fontosnak versben is bemutatni szűkebb szülőhazádat?

– Itt születtem, itt nőttem fel. Ismerem az embereket, tudom, milyen a szilágysági ember lelkivilága. Ezért is tartom fontosnak, hogy írjak róla. Az a közeg, ahonnan én jövök, nem a modern és elvont gondolatokra nyitott. Azt tapasztaltam, hogy az emberek, abban a környezetben, amiben én is élem az életem, az egyszerűen és könnyen befogadható verseket szeretik. Én úgy gondolom, az én verseim ilyenek. Könnyen érthetőek, de súlyos témákról szólnak. Ami még fontos: nem rólam szólnak, hanem a szilágysági, az erdélyi, a Kárpát-medencében élő emberekről. Múltról, jelenről, jövőről. Sokszor úgy is mondom, hogy az én stílusom a „vidéki kortárs” költészete.

– „Civilben” pedagógus, mégpedig testnevelő tanárként dolgozol. Meglehetősen szokatlan párosítás ez a lírával, bár nem te vagy az egyetlen, akit ismerek és hasonló helyzetben van. Mesélj picit a költői pályád kezdeteiről. Melyik volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy a tanári hivatás mellett hangsúlyosan fogsz költészettel is foglalkozni?

– Már a 90-es években is írtam, volt egy amatőr zenekarunk, ott voltak az első próbálkozások, a dalokhoz szöveg kellett. Akkor még zongoráztam, volt egy nagy zongoránk otthon, amit eladtunk, amikor Kolozsvárra kerültem egyetemre. Így utólag sajnálom, hogy elkerült a háztól, de kellett a pénz a tanulmányaimra. Emellett volt egy balesetem is, ami a jobb kezemet érte, és ez után már nem tudtam a billentyűket úgy lefogni, ahogy azt kellene, részlegesen leszakadt két ujjam. Hála istennek az egyetemen nem éreztem ennek a hiányát, rendesen tudtam sportolni. Aztán amikor Kolozsvárról visszajöttem a Szilágyságba, Kémeren kezdtem dolgozni, mint testnevelő tanár. Belső indíttatásra ekkor írtam az első költeményem 2002-ben, amit elküldtem a Gyertyaláng nevű református egyházi laphoz, ahol megjelent nyomtatásban. Ettől kezdve folyamatosan jelenetek meg irásaim több havi- és hetilapban.

– Hét versesköteted jelent meg eddig, legutóbbi idén A belső szoba címmel, ami ráadásul egy gyűjteményes kötet, azt olvasva pedig világossá válik, hogy nagyon termékeny alkotó vagy. Hogyan történik esetedben ez az alkotási folyamat, és nem utolsósorban, mikor engedi időd, hogy versírással foglalkozz?

– 2010-ben jelent meg az első kötetem Sopronban, azt követően több kiadóval is dolgoztam. Jelent már meg könyvem Budapesten, de itt a Szilágyságban, Zilahon is. Az első kötetem írásai inkább a modern, a mai versek világához húz, ezért is van az, hogy azt a könyvet nem szeretem, nem érzem magaménak. Az én verseim dallamosak, mondhatni azt, hogy akár dúdolni is lehet olvasás közben. A második kötetemben és azt követően már ilyen jellegű verseket talál az olvasó. Hol vidámat, hol szomorút. Fontosanak tartom kiemelni az irásaimban a keresztyén értékek fontosságát és megélését, a szülőföld szeretetét, az anyanyelv megőrzését, a család fontosságát az emberi szeretet határtalan reménységét. Hittel és szívvel íródott gondolatok ezek.  Az alkotási folyamat sokszor úgy történik, hogy feltámad a gondolat, akár a szél, akkor kell vitorlát bontani, hogy az ember befogja a szelet, ha kell viharrá váljon és vele együtt megnyugodjon. Így születnek a verseim. Azt gondolom, hogy az a közeg ahonnan én jövök ezt a nyelvezetet érti és érzi magáénak. Ha nem így lenne, akkor nem lenne érdeklődés a verses előadásaim iránt és nem énekelték meg volna több mint száz versem neves előadóművészek. 

– Előbbi kérdéshez kapcsolódik, hogy nem csak papírra veted költeményeid, hanem az elmúlt években nagyon aktívan turnézol ezekkel, hisz a Kárpát-medence csaknem minden szegletébe eljutottál zenés irodalmi műsoroddal. Miért tartod fontosnak ezeket a fellépéseket és milyen lehetőségek állnak rendelkezésre ma ennek a fajta előadóművészetnek és lírának a népszerűsítésére?

– Az elmúlt bő két évben közel száznegyven előadást tartottam. Hiszem azt, hogy a mai világban nem elég cask megírni a verset. Ha el akarjuk juttatni az emberekhez, akkor el is kell vinni a közönséghez. Ettől lesz még hitelesebb egy költemény, ha nem csak megírom, hanem el is mondom. Volt olyan helyszín, ahol azt mondta valaki, hogy ő azt hitte, hogy a költők már kihaltak. Voltam kicsi falvakban, voltam nagy városokban, voltam iskolákban, voltam idősek napján, voltam nagyon sok templomban és művelődési házban, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy az emberek igenis szeretik a verseket és van igényük rá, főleg azokat a verseket amelyek róluk szólnak. Amiben meglátják tükörként a saját életük, gyökereik, hitük erősségeit, gyengeségeit, amiben ott van a múltjuk, a jelenük és a reményteli jövőjük. Hiszek abban, hogy lelki táplálékkal szolgálok és abban is, hogy ez a Jóisten kegyelme. Mindannyian eszközök vagyunk a kezében. Kit erre, kit arra használ fel. Már a jövő évre is több meghívásom van Kárpát-medence-szerte, áprilisban pedig az Egyesült Államok nyugati partjára utazom, ahol Los Angelesben, San Diegoban, és más magyar közösségekben szolgálok. 

– Ha már a zenénél tartunk, akkor azt is el kell mondani, hogy nagyon sok versed megzenésítették híres előadók, Pontosan honnan indult ez a folyamat? 

– 2012-ben megfilmesítették az egyik novellám, itt zárójelben megjegyzem, hogy van egy novelláskötetem is. Akkor gondoltam, ha a novella film lett, akkor a vers miért ne lehetne dal. Amúgy is ott voltak a sorok közé rejtve a dallamok. Lehet, hogy ez maradt meg a gyerekkori zongoraleckékből. Ekkor küldtem el egy versem Petrás Jánosnak, ami meg is jelent dal formájában 2013-ban, a Kárpátia zenekar akkori lemezén, ami a MAHASZ toplista élén végzett, azóta pedig már platinalemez. Ezt követően még négy lemezén dolgoztam a zenekarnak. Az elmúlt tizenkét évben több, mint harminc előadóval jött létre ilyen jellegű együttműködés. Idén Rudán Joe új lemezén is ott vannak a verseim, de Fábián Zoltán előadóművész is több költeményem lemezre és színpadra vitte. Zolival közösen több mint ötven előadást tartottunk már, ahol a versek és a dalok váltakozva, egymást követve szólalnak meg a színpadon. De dolgozta fel már a Historica zenekar is többször a verseim, Géczi Erika, a Kormorán volt énekese, a Transylvanium zenekar, és olyan művészek is szavalták már verseim, mint Kalapács József, Csík János, Marosán Csaba, vagy Tóth Auguszta. Nagy megtiszteltetés ez számomra.

– Idén lemez formájában is megjelent néhány ezekből a megzenésített versekből, olyan előadók közreműködésével, mint Rudán Joe, a Transylvanium vagy a Historica, és azt is el kell mondani, hogy októberi megjelenésekor az igen előkelő 4. helyen nyitott a MAHASZ toplistáján. Lesz-e ezeknek az együttműködéseknek folytatása a jövőben?

– Már ha ennyi költeményem megzenésítették, gondoltam egy merészet és Fábián Zoli barátom közreműködésével felkerestem a H-music kiadót Budapesten, hogy nyitott lenne-e egy ilyen lemez megjelenítésére. A kiadó rábólintott. Ezt követően választottuk ki a dalokat, amik felkerültek a korongra, és igen, a MAHASZ Top 40. országos listáján az előkelő negyedik helyen nyitott. Ebben a pillanatban is még ott van a ranglista elején. A lemezen nem csak olyan dalok vannak, amelyek megjelentek már, van pár új dal is, amelyek erre a lemezre íródtak. Például Nagy Dávid (Totális Metál, ex-Pokolgép) előadóművész dala, vagy a Duna-Rock Akusztik dala. Azt fontosnak tartottam, hogy minden előadótól egy tétel legyen rajta, 13 dal 13 előadótól és két vers a saját előadásomban. A címe Hittel és szívvel - Megzenésített versek. Ami a jövőt illeti, most is folyik az együttműködés több előadóval is, remélem, hogy 2025-ben is több versem is megjelenik majd dal formájában, és miért ne, gondolkodom egy újabb, önálló lemez kiadásán is.

– Ilyen esetben nem áll fenn esetleg a veszély, hogy költőből a tudatalattidban „átvedlesz” dalszövegíróvá? Hogyan sikerül megtartanod az egyensúlyt?

– Ez egy jó kérdés.... ezen dalok szövegei, ha mondhatom így, egytől-egyig versnek íródtak. Ezt követően készült, íródott dallam is hozzá.  Sok verset ezek közül el is szavalok előadásaimon. Úgy érzem, egyensúlyban vagyok ezzel, bár vannak olyan darabok is, amelyek mondanivalójuk és formájuk révén inkább közelebb állnak a dalszövegekhez. Többnyire népzenei előadókkal és rockzenészekkel dolgozom, és ezekben a zenei stílusokban nagyon jól működnek a verseim.  

– Zárásként arra kérlek, hogy röviden foglald össze a költői hitvallásod...

– Én hiszem, hogy a vers az mindenkié, ezért amíg tehetem és a Jóisten erőt ad, elviszem a gondolataim és továbbadom, amíg van kinek. Hittel és szívvel!